Istennek az irántunk megbizonyított irgalmából már rálátást kaphattunk az eddig megtett földi életünkre, sőt  h i t  á l t a l  már a látóhatárunkon túlira is. Ez a hit bár elkészíttetett mindenki számára, de mégsem mindenki veszi igénybe, sajnos! (mint az úton való használatra ajándékul kapott biciklit, melynek taposni kell a pedálját.) II.Thess.3,2b. Urunk, az Előtte és utána ide küldött eszközein keresztül, mindazzal megajándékozta az Ő könyörülő irgalmában részesülő bűnösöket –minket, akiknek Ő hústestet is alkotott, amelyben itt megjelenhettünk–, hogy a kapott ajándékokkal, az elkészített úton végig menve, Haza juthassunk. Az egyetlen megbízható iránytű számunkra: a SZENTÍRÁS. Nem lehet azonban csak valamit ötletszerűen kiragadni abból –bár a mi korunkban sajnos többnyire ez történik–, hanem összefüggésében kell látnunk a dolgokat, mert csak a TELJES ÍRÁS figyelembe vétele segíthet rajtunk! Az Úr maga mondja: „Ha Mózesre és a Prófétákra nem hallgatnak, akkor menthetetlenek, meggyőzhetetlenek!: Luk.16,31.” Az I.Mózes első 3 fejezetben kapunk ismertetést k é p e k b e n  a teremtés, formálás, alkotás törvényeiről, de a bűnesetről és az Isten-melletti állapotból való kiűzetésről is. A képeket azonban nem szabad „megennünk”, hanem a Szellemre figyelve, a mondanivalóik  l é n y e g é t  kell megtalálnunk!… Meg kell látnunk viszont azt is, hogy az életünk eddig elfolyt idejében igen sok gaz és tévtanitás is belénk került, mivel a „gazmag-vető” képes arra, hogy kihasználja az alkalmat, amíg az emberek „alusznak”. Mt.13,25. Ez történt velünk, mindnyájunkkal, már „ott” az Édenben –és azóta is–: az ember bevette és „megette” azt a magot, amitől az addig „igenjó” elfajzott, és elidegenedett az Isteni élettől. Mindenki ezzel a természettel terhelten jön ide e földi létbe, „alulról”, de Istentől kapott útravalóval is ellátva, ami elég lehet arra, hogy „felgerjesztve”, egészen az Atyai házig vissza vigye a zarándokot. (I.Móz.1,31. 3,22-24. Ésa.1,9. 5,1-7: ez történik ma velünk is, mivel az a „szőlő” is mi vagyunk; de akik elhívattak, én és te, akiknek Ő kiútat készített a jelenlegi tönkrejutott állapotunkból: Ef.4,17-32. II.Tim.1,6.).

   Ez a Zarándok út adatott meg minekünk is, amíg tart a „ma” számunkra, és ez mutattatik be, okulásunkra, a „választott nép” pusztai vándorlásában. Ezt az utat írja le Urunknak egy igen hasznossá lett szolgája J. Bunyan „A zarándok útja” című könyvében, mint aki végig is ment ezen „Romlás városából” a „Mennyei Jeruzsálemig”. Ezen az úton minden zarándok is sok hasznos tapasztalatra tehet szert, amikből okulhat, és segítségére lehet azzal a még kárhozat útjain tévelygő „juhoknak” is. Erre kötelezettek is a zarándokok!: Jer.31,21. Mt.12,30. A megtalált juh, mint a Jó Pásztor kigyógyított „oltványa”, Urunk kitartó munkája által alkalmassá lehet az eredeti pásztori feladat ellátására is: Gen.2,15, amit mi ott elhagytunk. Ő azonban nem változott! „Aki velem nem gyűjt, az szétszór engem” –mondja az Úr. Ugyanis, aki nem ezt teszi, az az Ellenség eszköze, mivel az annak a számára gyűjt; hiábavaló beszédével, viselkedésével elszórakoztatva eltereli, leköti a még tévelygésben élő, őrá bízottnak a figyelmét is, az ő egy szükséges dolgáról: az Istentől számára is megadatott, drága vérrel „kifizetett” megmenekülése lehetőségéről.

    Nagyon fontos dolga van tehát itt mindenkinek a Földön, amit A KIJELENTÉSNEK MEGFELELŐEN csak itt és most lehet megtennünk. Láthatjuk már mekkora itt a sötétség, de azt is, hogy az emberek által kiagyalt elméletek, teóriák sorra megbuknak, így sem azokra, sem pedig emberekre nem lehet építeni, hanem csak Urunkra, Aki Világosságul lejött e-világra, hogy senki ne maradjon „sötétségben”, aki Őbenne hisz: Ján.12,46... A hit tehát a „kulcs” számunkra az elinduláshoz; de milyen hit az, amire nekünk szükségünk van: olyan, amellyel az előttünk járók már jó eredménnyel levizsgáztak és Célba is értek. Pl: Pál –egy Paulos, aki abbahagyott minden régit– így beszél erről: „Én hiszek mind abban, amik a Törvényben és a Próféták által megírattak”, tehát a Teljes Írás-ban. Részleteiben pedig: az Isten által létesített hármas-teremtéstől: –szellem, lélek, test– a múltunkban, az Édenben egyénenként elkövetett személyes bűnbeesésünkig, amelyet „ott” egyikünk sem vállalt. E miatt történt törvényszerűen a kiűzetés, de Istennek az irántunk való irgalmából KRISZTUS ÁLDOZATI HALÁLA ÁRÁN mi most –a pótvizsgán– erre is lehetőséget kaptunk!

   Ezeket a kijelentett tényeket szükséges a zarándokoknak hit által együttlátniuk Ővele. (süneidenai, szüneidésis: szellemi együttlátás a valóságnak megfelelően, ahogy Ő lát mindent és mindenkit!). Az átutazó vándornak nélkülözhetetlenül szükséges, hogy ismerje a Kresz szabályait, de azt is, hogy mit vihet és mit nem vihet magával –és magában– a földi útján, hogy a szoros ajtón is beengedtessék! Mire kell emlékeznie és mit kell a háta mögé vetnie ahhoz, hogy a megtérése igazi és elfogadható legyen? Mivel az itt levők mindegyike (a legkisebbtől a legnagyobb tudósokig) elfelejtette azt, hogy honnan került ide ebbe a hústestbe és miért van itt, ennek a forgó Bolygónak a hátán ennyi csupa összeférhetetlen ember között, és hogy hova kerül el innen, ha az „egynyári ruha” már használhatatlanná válik rajta, Isten Kijelentése megismerteti:

   Jel.2,5: „Emlékezzél meg honnan estél ki és –csak ami megíratott azzal számolva– térj meg”! A válasz pedig, amely képes eloszlatni ezt a világunkat elborító sötétséget, már a Bibliánk első oldalain megíratott, a mi tragédiánkkal és kiesésünkkel együtt. Ez a képekben megadatott tudósítás sajnos „Ádám-Éva-almafa mesévé” züllesztetett, a Vesztő és az ő hívei örömére. A bűntény pedig megtörtént, azt mindegyik földlakó elkövette, az „ujjlenyomataik” döntően bizonyítanak; de a tettesek tovább is mást okolnak, kibúvót keresnek, mint „ott” is, így pedig reménytelen a helyzetük!..

  Ezék.18,1-4. Ez a törvény kizárja a más mögé bújást, tehát a „múltja” terhét mindegyikünknek magának kell vállalnia, mégpedig minden hamis tanítástól és mindenki másnak a véleményétől is függetlenül. Luk.9,23. Ezt is az Úr mondja!

   A „Zarándok”, képen, miután kiindult „Romlás városából” (a régi életéből), a vállán egy nagy teherrel mutattatik be. Kezében egy Írás van, melyen ez olvasható: „Meneküljünk az elkövetkező harag elől!” Ő felvette a maga keresztjét; bűnismeretre, bűntudatra jutott, és nem dőlt be a hamisat tanítóknak, hanem terhét a Szabadítóig vitte, hordozta.

  Ilyen és ehhez hasonló megtapasztalásokkal lehet minekünk is Őhozzá, a Gyógyítónkhoz menekülnünk a terheinkkel. Vegyük igénybe, és használjuk ki Istennek ezt a türelmes kivárását! Őrá hallgassunk, és ne a világnak minden szinten és minden oldalról támadó szellemére!

Istennek legyen hála a teremtetésünkért, a Kranion elszenvedéséért és mindenért!.

BL

   Végül egy kis Zarándok-ének a finn testvéreinktől:

Kelj útra, hagyd el őshazád, Az ősi tűzhelyet,

Add szívedet Jézusnak át, Őt lássa csak szemed.

Kelj útra, lélek s át ma még A szűk kapun ha kelsz,

Ó még ma mindörökre szép Dicső Hazára lelsz.

 

Menj, hagyd a bűnök városát, Sodomát hagyd oda,

Ne pillants vissza, jól megáld, Lót nőjeként soha.

Kelj útra lélek…

Menj, hagyd e rút világot el, Míg el nem nyelt a hab,

Ó jöjj a bárka vár, amely Békét és üdvöt ad.

Kelj útra lélek…

Menj, hagyd a széles út nyomát, Nyomort hoz csak reád,

Hagyd el a bűnök bús honát s A gúnyolók hadát.

Kelj útra lélek…

Menj, menj, kerülj el gondosan Mindent, mi visszaránt,

Menj, menj, hogy egykor boldogan Elérd a Kánaánt.

Kelj útra lélek…