Ezekre a kérdésekre hitelt érdemlő választ földi embertől senki nem kaphat. Ahol mi most találjuk magunkat ebben a hústestben, ide mindenki –a szülőktől az ősszülőkig– csak egy kis magatehetetlen csecsemőként érkezett. Így sem a szüleink, sem az anyakönyvbe beleíró jegyző nem tudnak többről, mint amit az elődeiktől átvettek. Papod ugyan –sőt Istent félő embertársad is–, ha már a Kijelentésnek megfelelően túl lát a láthatókon, segítségül lehet ebben. Szükséges azonban, Testvér, hogy te is akarj gondolni a jövődre is, mert a jelenben –egyszer az örökkévalóságban– a szabad választás lehetősége is megadatott itt nekünk!…  Miről is van szó? Mit kell, kellene mindenkinek –úgy az ide öntudatlanként és tehetetlenként érkező ember-palántának, mint a már testileg nagyra nőtt, de az életének Teremtője által meghatározott célját illetően még tájékozatlan felnőttnek is– felismernie és megismernie? Mindent és mindenkit, éspedig minél előbb, de a Valóságnak megfelelően!… Az eddigi ismereteink és az egész „világlátásunk” ugyanis, amiket az Istent megvető emberektől vehettünk át, mind t é v e s,  és tévelygésbe és végleges elveszésbe visz!

   Erre a tényre rálátást egyedül a FELŰLRŐL VALÓ VILÁGOSSÁG (Jn.8,12.) ad és adhat nekünk!!.. Az a CSODA megtörtént már értünk, a mi érdekünkben, hogy a Leghatalmasabb, a Teremtő Isten, a Krisztus Jézusban leszállt ide a “deportáltak szigetére” és megjelent köztünk hústestben: I.Tim.3,16. Az itt elvégzett munkájával és önfeláldozásával letagadhatatlanná tette mindenki számára azt is, amit Ő a „szellemi vakok és halottak” megmentése érdekében már az anyagi világ létrehozása előtt véghez vitt. Jel.13,8. Ő ezt is megmondta nekünk: „Én Világosságul jöttem e világra, hogy senki nem maradjon „vaksötét”, aki énbennem hisz”.(Jn.12,46.) Első dolgunk tehát az, hogy gyermeki bizodalmas hittel higgyünk Őneki, Aki felvette ügyünket.

John Bunyan, a „Zarándok útja” írója, a neki adatott bölcsesség szerint ilyen képet is ad elénk a jelen helyzetünk felől: „Ó, Emberlélek, két úr vágyik rád: az halált, Ez üdvösséget ád!”. Ez a tényállás, mert a Szentírás is pontosan erről szól elejétől végig. K é p e k b e n,  de azokat nem kell „megenni”, hanem a nekem szóló mondanivalót kell értelemmel felfogni azokból.

   Az Édenből a bűn miatt eltávolítottak közül azoknak, akik már „ott” eleve-elrendeltettek a KRISZTUS ÖNFELÁLDOZÁSA árán a visszavitelre, azoknak adatik meg KEGYELEMBŐL az itt megszületés, és a tér és idő világában a „tól-ig” (bölcsőtől-koporsóig) való tartózkodás lehetősége. Minekünk tehát arra kell itt ráébredni már az utunk elején –azt a hitet és tudatot megragadni és birtokolni mindvégig–, ami erről a hatalmas eseményről a Bibliában kijelentetett számunkra! Amiért a mennyeiek mind csodálják és dicsőítik Őt. Mi pedig erre a Szeretetre még igen érzéketlenek, s az Áldott Orvos gyógyítására rászoruló betegek vagyunk! Emberi okoskodásoknak (teológizálás, bármilyen fényes –papi– csomagolásban is!) nem engedhetjük meg azt, hogy hitünkben felülírják a „Teljes Írást” és az abban levő Út mutatást! A Hazajutás –megtérés– törvényes útja, lehetősége és annak körülményei, akadályai –vizsgák, próbák– felől a Szentírás ad tájékoztatást nekünk. Isten erre hív, és Szeretetből fel is akar világosítani, s felkészíteni mindenkit mindazokra, amik a hazavezető úton érhetnek és érnek is; amik a testi Izraelt az egyiptomi fogság és az ígéret földje közötti pusztai vándorlásában, minket pedig a zarándok utunkon érnek. Az ő esetük, és mindazok is, amik megírattak, a mi okításunkra írattak meg. I.Kor.10. A Biblia tehát nem történelem könyv, hanem mirólunk szól és minekünk szól!…

   A felfoghatatlan, növekedést adó, Nagy, világokat létrehozó és egyben tartó Hatalmas Teremtő Isten uralma mindenre kihat, az atomok elektronjaitól még a csillagvilágok és extragalaktikák bolygóin is túlra. Ezek az égitestek is mind az Ő művei, és az Ő általa megszabott pályáikon futnak a végtelennek látszó világűrben. És vajon miért és kiért van mindez? Mert ok és cél nélkül te sem építesz még lakást sem. Mennyivel inkább Bölcs akkor a TEREMTŐD, Aki mindent megcsinált, és még ÉLTETI IS a mindenséget és minden teremtett lényt is, mindegyik világban!…

    A felnőtt testedben pl. közel 100.000 km. érhálózat van. A te munkád csak annyi volt itt, mint a magvetőnek: elveti a magot és vár…, de Urunk Az, Aki testet és növekedést ad annak, amint Ő akarja! I.Kor.15. Sajnos, mi már olyannyira vakokká lettünk –hagytuk magunkat elvakítani a világ Vesztő szellemétől–, hogy észre sem vesszük a Mindenséget és bennünket is folyamatosan éltető Isten munkáját. Megszoktuk már és természetesnek vesszük a Tőle kapottakat. A Vesztő, akire „ott” (Hós.6,7.) hallgatott az ember, itt a „pótvizsgán” sem tett le arról, hogy megbuktasson bennünket. Ezért bedobja a köztudatba, hogy ami történik, az mind a „sors”, a „szerencse”, a „véletlen” műve, és mi „természetes”-ként véve bezsebeljük mindazt, amikkel Isten megajándékoz!… Azt is, hogy felkél a Nap, hogy még itt lehetek hústestben, amelyben egy kis „motor” dolgozik évtizedek óta, és megállás nélkül pumpál… És mindez egy „kis” forgó-keringő Bolygó hátán a világűrben történik azokkal, akik KEGYELEMBŐL ide felhozattak. Az ide érkezők azonban nem tudnak semmit sem a bölcső előtti, sem a koporsó utáni eseményekről, így könnyű prédái a Hitetőnek, aki –az ő eszközein keresztül– effélékkel is betölti őket: Nem kell gondolkozni, nem kell törődni semmivel; „…együnk-igyunk, mert holnap úgyis meghalunk!”…

   Isten Kijelentése azonban bevilágít ebbe a mérhetetlen sötétségbe, és összefüggésében megismerteti velünk az Igazságot, a Valóságot. Vegyük már észre, hogy milyen kicsik és semmik vagyunk mi magunkban! EGYEDÜL Ő a VAN!… „EGO EIMI HO ÓN”! Ez a nagy Kijelentés már Mózesen keresztül leíratott, és a te Bibliádban olvashatod. II.Móz.3,14. LXX. Az Úr pedig ezt mondja a már pokolban levőnek, aki menteni szeretné a még a földön, testben levő hozzátartozóit attól, amibe ő már menthetetlenül belejutott: „Van Mózesük és prófétáik –van Bibliájuk–, hallgassák azokat!”… Aki tehát megveti Isten tanácsát, és nem is akar belemerülni az Ő Nevébe–-lényegébe–, az menthetetlenné teszi önmagát! A baptidzein lényege tehát: a belemerítés, az Őbelé való belemerítkezés, nem pedig a külső formaságok! Akinek ez nem kell, az inkább a világba merül bele, mert itt nem engedi, hogy a Felülről kapott Világosság ráébreszthesse őt is a valóságra, és az Istenhez való menekülésre. Mk.16,16. Ef.5,14.  Valamennyi teremtmény mind csak gyarló, éltetett lény, a legkisebbtől a legnagyobbakig, éspedig Isten által! Pál apostolon keresztül is ezeket ismerteti meg elsőként az Úr a görög bölcselőkkel, hogy: „Ő ad mindeneknek életet, leheletet és mindent!” Mindhárom szinten, mivel minden az Övé! Mi pedig –a kegyelemből átmenetileg itt levők– csak használatra, közhaszonra kapjuk a kegyelemajándékokat, de számadási kötelezettséggel!… Mi magunk meztelenül jöttünk e világra, és ugyanúgy megyünk is el innen. Jób 1,21. Mindezeknek már a tudatában kell lennünk ahhoz, hogy ne legyen ajkunkon hazugság az Úri ima végére tett doxológia: „Tiéd a…dicsőség”, amit mi már régen, lebukásunk óta, a magunkénak tulajdonítunk. Éppen ez a  g ő g  a bűnünk lényege –a fő gyökere, az ördögnek ez a hazug ígérete fogta meg az embert, amire „ráharapott” már az Édenben–, hogy „olyan leszel, mint az Isten!”… Aki függetlenné akarja tenni magát Istentől –Aki pedig felkarolt és mindeddig, még ezek után is az Ő védőszárnya alatt tart bennünket, mint Izraelt, mint sas, a szakadék fölött tartott az evezőtollain–, az máris az Ördögnek a rabja, és az is marad,  ö r ö k r e!  V.Móz.32,11… Isten ettől akar megóvni, és ezért világosít fel és ébreszt rá arra, hogy „ki” vagyok és hogy „hol” vagyok én!…

Ajánlás ezekhez: Ágoston Sándor: „Állj, ki vagy!?” c.írása, továbbá a: „Ki vagyok én” c. ének szövege is.

BL

Ki vagyok én, ó add jól megértenem, Megfontolnom e nagy kérdést, Istenem!

    Aki magát jól meg nem ismerte,

    Az öröklét-célját elvétette.

     Te engemet teremtettél képedre,

     Hogy mindenben éljek, tisztességedre,

     De vajon én örökös sajátod

     Tisztellek-e, mint tőlem elvárod?

     Ha híjával vagyok, add azt tudtomra,

     Fordíts vissza, hogy siessek célomra,

     Ha jó úton vagyok, erőt Te adj,

     Ingadoznom s eltévednem ne hagyj.