Ha az eddig kapott Kijelentés −a Bibliánk első három fejezete− helyet kapott bennünk, akkor ez mint előfeltétel, alkalmassá tehet arra, hogy Isten, a „pusztai vándorlás útján” elindíthasson az „Ígéret földje” felé. Ehhez azonban szükséges, hogy a Felülről való Világosság ellen bőségesen elhintett hamis és félrevezető tanításokat kivessük magunkból! Ezeket maga az Úr mondja: Mt.13,52. (gör: ekballei = kidobni!) Őnála ugyanis, a Rend világában, nincs és nem is lehet keverés még a tanítások dolgában sem! Az „Ádám-Éva-almafa” mesét is, amint az „Ősszülők-bűnéről szólót” is, figyelmen kívül kell hagyni, azok kitalálóival és terjesztőivel együtt; de a mások okolásának, a „fák” mögé bujkálásnak is meg kell szűnnie! I.Móz.3,8. Ezék.18,1-4. El kell fogadni végre a pre-existencia azaz az evilág létele előtti létezés, és az egyéni bűnbe-esésünk: a prohamartanein tényét is, amiről az Írás már több mint kétezer éve tudósít. II.Kor.12,21. 13,2. (Amint a Föld forgását is el kellett fogadni.).         

Isten a Szentírás első lapjain ezekről −tehát a mi IGEN JÓ eredetünkről, továbbá a bukásunkról, valamint az Édenből való eltávolíttatásunkról− ad felvilágosítást a katasztrófa utáni amnésiába esett, de kegyelemből mégis felkarolt túlélőinek, a „szellemi halottaknak”. I.Móz.2,16-17. Róm.7,9-11. I.Pét.4,6-7.  Amik felől nekünk KIJELENTÉS ADATOTT azokkal az Igékkel átitatódva kell, lehet megerősödnünk a hétköznapokban kapott próbáinkhoz. Ezt elmulasztva viszont házunk a Kőszikla-alap helyett a homokra épült ház sorsára jut! Luk.6,47-49. „Aki tudja már −mert hisz a soha nem hazudó Istennek−, hogy honnan és hogyan került ide e földre, e testbe, az már tud mindenkor örülni!”, mivelhogy Urunk mindenkit, akinek hústestet alkotott, üdvösségre hívott el és arra rendelt, predestinált!… A VÁLTSÁGDÍJAKAT −az „ott” csinált kifizethetetlen nagy adósságainkért: Mt.18,24, (ami fejenként 10.000 talentum arany=kétezermillió napszámbér!)− az Ördög fogságában levő rabokért Ő KRISZTUSBAN A VÉRÉVEL, Életével KIFIZETTE!… Zsid.9,12-15… De vigyázzunk, mert minden szó sokat mond! Itt az eleve-vétkezésről (prohamartanein), a naiv tudatlanságunkban „ott”elkövetett bűneinkről van szó, arról a nagy adósságról, amelynek az itteni bűneink csak mint annak a „kamatai” jönnek számításba! A felvilágosítás után elkövetett tudatos bűnökre ugyanis már nincsen bűnbocsánat! Zsid.9,22. 10,26-27. 6,4-6!     

Ezeket a kijelentett Igéket nekünk szükséges hittel −spontán prózai módon, józanul (kegyes ceremóniák nélkül)− megragadni és magunkkal, magunkban vinni mindvégig!… Mivelhogy a kegyes külső, a látszatok, a formaságok vagy azoknak a korszerűvé változtatása, „megreformálása” a mi belső alap-bajunkat, betegségünket (Ésa.1,2-6. „tetőtől talpig…!”) nem képes meggyógyítani! Az Istentől elidegenedett, elvadult természetét KÉPTELEN megváltoztatni a teremtmény! Az idomitás nem egyenlő a szelidítéssel! Bár a tévelyítő hazugpróféták (belül és kívül is) csak ezt a felületkezelést végzik és ajánlják megoldásként a beteg Emberlelkeknek!  Aki ezek tudatában mégis nyugodtan tud aludni, abban Diabolos is nyugodtan benne marad, mivel megúszta a kilakoltatást az emberből!… A Szellem, a Szentírás egészével, az első három fejezettel az élen, a kiindulási alapot ismerteti,  és a vezérlést adja meg az egész pusztai zarándok-utunkra. Nekünk a Hazajutásunkhoz AZ Ő TANÍTVÁNYAIVÁ kell lennünk! A taníttatás és a neveltetés elengedhetetlen, mivel mi „ott” az Istent és az Isteni örök Rendet (díké, dikaiosüné) megvető felületes neveletlenekké és tiszteletlenekké lettünk!  Emberlélekben (számító-gép képpel) a „memória-egység” tönkretéve, demagnetizálva, az e-világ létele előtti bűntény, a „priuszunk” elfelejtve, félremagyarázva, mint ami már idejét múlta s emiatt szóra sem érdemes!… Ján.15,8. Mt.28,19. Mt.5,20…  Az Ige −Logos− logikus tanítást ad a vándornak, az útja kezdetétől, az igen jó állapotától a kívánatos végéig. A Vesztő pedig már a 2. világban az ő hazug tanításával félrevezette azokat, akik hallgattak rá. Mi, akik ma e forgó-keringő Föld kérgén létezünk, valamennyien ezek közül valók vagyunk; de mi, Isten különös kegyelméből kiválasztva, mint mennyei elhívás részesei(!) felhozattunk ide! Alulról, az Ördög fogságából. Ján.8,23. Zsid.3,1. 

Akik tehát ma, hústestben ittlehetünk viszonylagos szabad akarattal rendelkezünk: a Rabtartó nem uralkodhat rajtam, rajtad, csak akkor, ha mi is ugyanazt akarjuk, amit ő! Itt van a felelősségünk, ezekben vizsgázunk itt folyamatosan!…

Azzal ugyanis, hogy egy pokoli állapotba került poklos ebbe a sokak által irigyelt magasságba, hústestbe felkerült, azzal az ő ördögi természete nem változott meg, hanem −ha teheti, ha hagyják, ha módja van hozzá− ugyanazt igyekszik kiélni itt is: lopni, ölni, pusztítani. Megtévesztő „szépségflastrom” erre  a „jó lelki vallásosság” is, ezért az Úr, „kijózanításul” ezeket mondja a vallásosságukban bízó hívőknek: „Ti az Ördög atyától valók vagytok és az ő akaratát akarjátok teljesíteni; aki emberölő volt kezdettől fogva… és nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen!… Ján.8,44.”

Számolnunk kell azzal is, hogy „az Ősellenség most is üldöz még”; különösen azokat, akiknek már elegük volt őbelőle. Így ő ellensége minden igazságnak, valóságnak és a világosság hordozóinak is, akik rámutatnak az ő mesterkedéseire. „Nem méltó arra, hogy éljen!”, „Töröld el a föld színéről az ilyent!”, „Feszítsd meg Őt!”…  Csel.22,22.  Ján.19,6. Ilyenekké „hangolja el és hangolja fel” az ő eszközeit Diabolos, minden korokban, azok pedig „vakon” engedelmeskednek őneki.

Urunk azonban előre felvilágosítja és felkészíti az övéit; pl. ezzel az Igével is: „Szükséges, hogy botlatások legyenek, vizsgáztatásul, hogy a felsőbb osztályba tovább vihetőknek kipróbált hite −a cselekedeteikből− nyilvánvalóvá legyen.” Luk.17,1. I.Pét.1,7. Ő jól ismer bennünket, tudja, hogy kinek hány talentomot lehet adni, anélkül hogy vesztére lenne annak. Mt.25,15. (Bár mindenki az erejéhez képest kapott, az úton mégis sokan −még jól induló „királyok” is− elbuknak!). Zsolt.2,10. Jel.5,10, ért.ford: „tetted  ő k e t  királyokká…”

Az Ige az itteni −bennünk is meglevő (!)− „bábeli állapot” okozóját ebben is ismerteti: „…minden test megrontotta útját a földön. ” I. Móz.6,5. Emiatt indította el Ábrámot (is), aki jó példát ad nekünk ebben. Érdemes és hasznos meggondoltan végigolvasni az ő zarándokutjáról és a próbáiról okulásunkra megírtakat, mint minden leendő zarándok számára is követendőt!  I.Móz.12,1-től.

BL

Végül egy „Zarándok-ének”:  126.

Kelj útra, hagyd el őshazád, az ősi tűzhelyet,

Add szívedet Jézusnak át, Őt lássa csak szemed!

Kelj útra, lélek s át ma még  a szűk kapun ha kelsz,

Óh, még ma, mindörökre szép, Dicső Hazára lelsz!

Menj, hagyd a bűnök városát, Sodomát hagyd oda

Ne pillants vissza, jól megáld, Lót nőjeként soha!

Kelj útra, lélek s át ma még  a szűk kapun ha kelsz,

Óh, még ma, mindörökre szép, Dicső Hazára lelsz!

Menj, hagyd e rút világot el, Míg el nem nyelt a hab,

Ó jöjj, a Bárka vár, amely békét és üdvöt ad!

Kelj útra, lélek s át ma még  a szűk kapun ha kelsz,

Óh, még ma, mindörökre szép, Dicső Hazára lelsz!

Menj, hagyd a széles út nyomát, Nyomort hoz csak reád,

Hagyd el a bűnök bús honát, a gúnyolók hadát!

Kelj útra, lélek s át ma még  a szűk kapun ha kelsz,

Óh, még ma mindörökre szép  Dicső Hazára lelsz!

Menj, menj, kerülj el gondosan mindent, mi visszaránt,

Menj, menj, hogy egykor boldogan Elérd a Kánaánt!

Kelj útra, lélek s át ma még a szűk kapun, ha kelsz,

Óh még ma mindörökre szép Dicső Hazára lelsz!

Üzenetek:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s