Ember-testvér, aki a földi létünk sodrásában bele vagy merülve a biológiai élet gondjaiba és/vagy a csábító örömeibe, szükséges felfigyelned a Féltőn-szerető Urunknak a figyelmeztető felhívására, mely most mint félrevert harang szól nekünk.  Mindenekelőtt csendre van szükséged ahhoz, hogy az Ő hangját meghallhassad. Ebben a Vesztő folyton meg akar gátolni, a testi-lelki (gondolatvilágbeli) elterelő és betolakodó „zajok és zavarok” felerősítésével is. Ebben a környezetben viszont, amelyben nekünk itt az utolsó időkben jelenésünk van, megkaptuk azt a nagy lehetőséget, hogy a bukásunk után, kegyelemből utoljára még pót-vizsgát tehessünk! Erre a döbbenetes nagy lehetőségre, amiben részünk van: minekünk rá kell ébrednünk! Ez az ébresztés most történik az Ige által! (Ef.5,14.) Ehhez pedig -a Te részedről is- tettrekészség és talpra ugrás szükséges!  Nagy segítségül kapjuk a Teljes Írást, melyben Teremtő Urunk megíratta -képekben- mindazt, amivel nekünk most számolnunk kell!  A Szentírásban adatott példa arra is, hogy megérthessük az okát annak a kettősségnek, ami jelen van itt bennünk, de nemcsak bennünk, hanem minden e Földre felkerülő emberlélekben is. Tehát itt minden emberben, emberlélekben, ez a kettősség van. Mi valamennyien Kaint és Ábelt hordozzuk magunkban, amiről meg is kell győződnünk!… I.Móz.4,1-9. Ez a tragikus típus eset bemutattatik már a Bibliánk elején, hogy a veszélyre figyelmeztessen minket: Az Istentelen vad Kain képes megölni, kiölni magából Ábelt!

Az Új testamentum nyelvezetében ez a kétféle természet jellemez minket ma, melyek ellenkeznek egymással (Gal.5,17): a „hús”, a megromlott emberi természetünk, és a szellem, az Urunktól kegyelemből kapott „útravaló” a földi zarándokútra. Ésa.1,9. (A Károli ford.-ban itt a „valami kevés” szó helyén az eredetiben a sperma, a „jó mag” szó szerepel! Ez az Ábel.) Ez a kettő -tehát a Kain és Ábel-, mint „tűz” és „víz” van bennünk, de jelenleg ellentétes töltöttséggel. A felülrőlvaló: szellemi, Isteni, szelíd, pásztori természetű, ez Ábel. Kain: lelki, vad természetű, „víz”, ami igyekszik a „szent tüzet” eloltani bennünk!... (Ez ma már nyilvánvalóan is látható, nagyban, a világunkban is ez történik!)  A Bibliánk ezt a tényt ismerteti fel velünk, már az első lapjain, tehát az utunk elején. Az Ige erre a „jó és gonosz” kettősségünkre ébreszt most rá bennünket a Bűn álmából; mindenkit, akiknek Ő megszerezte a szabad választás lehetőségét.  Aki viszont itt olyan mélyen „alszik”, hogy nem is akarja az Ő ébresztő szavát meghallani, az „pogány”. (Ezt jelenti a pogány állapot a Szentírás szerint. A lelkükkel nem törődők, azok a pogányok.) Aki nem törődik a lelkével, az a pokolban fog felébredni, ahol viszont már többé nincs változtatási lehetőség! Erre a Szabadítónkkal való találkozásra csak itt van megadva a lehetőség, a földi létben, amíg el nem játssza ezt is valaki!… Luk.16,19-31. Aki ezt elmulasztja, itteni létének kimért idejét hiábavalókkal elmúlatja; a jóra kapott adottságait -erő, értelem, felfogóképesség- másra használja, és nem arra amire az odaadatott neki, az a Kain útján indult el. Önfejűen magát okosabbnak, jobbnak tartja mindenki másnál, még az Istennél is, mert a benne levő Ördög erre biztatja. A hármasság képe a bakon ülő, a ló ás a kocsi. A tudatlan és tájékozatlan bakon ülő, válogatás nélkül adoptálja, sajátjának tekinti mindazt a gondolatot, tervet, vágyat, amit a mellette ülő gonosz szellem sugalmaz őneki. Azt hiszi a nyomorult, hogy ő magában van és szabad, miközben az Ördög romboló pusztító munkájának a rabja, annak a tehetetlen eszköze. Mindenki menthetetlenné teszi magát amíg a Kain útján jár, és az ördögével együtt elzárkózik Immánuel elől! Jud,11 v.  Most kell tehát felébrednünk, ha nehezünkre esik is, amíg Ő AZ AJTÓNK ELŐTT ÁLL ÉS KOPOGTAT! Jel.3,20. Egyedül Ő az, aki szabaddá képes tenni még a légió (6000) ördögtől is!… Mk 5,9. Lk 8,30.

Az Ábel útja egészen más: ő a juhok pásztora lett az Írás szerint; pásztor, aki törődik az éltetett lelkekkel. Nem megy el érzéketlenül a leütött mellett, mint az a példázatbeli pap és a lévita: Luk.10,31-35.  A Jó Pásztor Mag-ja dolgozik benne, s így gondja van a juhokra; törődik azzal, hogy mit esznek és hogy mit egyenek a „juhok”, hogy milyen tanítást vesznek be, emberlelkek mivel táplálkoznak!? Nem alszik a jó pásztor, mert ismeri a „sötétben működő” Ördög szándékát, és még az álruhában -a juhok „ruhájában”, tehát emberi testben- is felismeri a megszállót. Kezdetben hamarabb meglátjuk a másik emberben levőt, az ő testén keresztül rombolót, mint magunkban. Ezért kérnünk kell a BE-felé látás, a más belátás (metanoia) kegyelemajándékát a jóhiszeműség ördöge ellen is!…Itt VALAMENNYIEN RÁSZORULUNK A SZEMGYÓGYÍTÓ ORVOSRA, aki „Karácsony” óta követhető lett a „nyomorult bénák és látókká tett vakok” számára! Mk.10,46-52.

Ábel, mint Urunk tanítványa taníttatik, így már meg is tapasztalhatta, hogy Diabolos igen ravasz színész, és szereti jóakaratú világosság angyalaként megkörnyékezni az ő még naiv kiszemelt áldozatát. Ez meg is van engedve őneki azért, hogy a vizsgázók hite kipróbáltassék. I.Pt.1,7. Vagyis nekünk mindannyiunknak ki kell próbáltatnunk ahhoz, hogy Isten tovább vihessen, megbízhatónak minősíttessünk a vizsgán. Ez tehát vizsgakérdés! Krisztus, a mi Urunk, megüresített ember Jézusként leszállt ide KARÁCSONYban, ebbe a mindhárom síkon sötét és halálos beteggé lett „emberroncsok” világába, azért, hogy a megmentésünket lehetővé tegye. Ő elsőként győztesen végig is ment azon az úton, amelybe az Ördögtől való megkísértés is beletartozik; melyen az Őt követőknek is végig kell, végig lehet menniük az elkészített Otthonukig. Az Úr elment, hogy helyet készítsen az övéinek. Jn 14, 2-3. Ez az Ő irántunk való szeretetéből önként vállalt munkája itt a testi világban, az anyagi világban, a szemünk előtt is elvégeztetett a Kranionon! Ő JÓL LEVIZSGÁZOTT, HŰ MARADT MINDHALÁLIG! És FELVÉTETETT.

Ábel -mint tanítvány, befogant oltvány-, akinek áldozata kedvessé lett Isten előtt, jó példa a számunkra. Az oltáshoz le kellett vágatnia a vad alanyról az összes előbbi vad hajtását, a valós, vagy vélt „koronájával” együtt. Ez harcot jelent mindegyikünkben, de a győzelem reményével. Ábel is így győzhetett, mivel a „7.lépcsőben” fel is vitetett. Jud.14. Pál apostol -és minden Paulos is, aki hozzá hasonlóan abbahagyott minden régit- ezen dolgozik a „népek” között, „hogy a pogányok áldozata végül kedvessé, elfogadhatóvá legyen Isten előtt. ” Ésa.1,4-15. Itt pedig Pál azon dolgozik, és az Ige ezt akarja bennünk is elvégezni, hogy végülis olyan legyen az odaszánásom, odaszánásunk, hogy az elfogadható legyen Isten előtt.  Róm.15,16. Ján.4,35… Azok után, amit mi, én és Te is az Édenben elkövettünk (amiket mi szívesen elfelejtenénk), azokat a Szent Szellem most emlékezetünkbe idézi. Jel.2,5. Ján.14,26.  Zarándokként ezt a terhet lehet most a hit által felvennünk a por és hamu állapotom felismerésével és elismerésével, amint ez -példaként- végül a jó lelki vallásos Jóbnál is megtörtént. Jób.42,1-6. A Könyörülő Isten türelme és Haza hívó bíztatása ezt őbenne is elvégezhette!… Okulásul, biztatásul nekünk.

Ennyi talán elég lesz a sebeink nyalogatásából, hogy mostmár ne a mi szempontunkból nézegessük azokat; lássunk hát végre felülről! Isten nélkül minden nagyság törékeny, így előbb-utóbb összerogy, semmivé lesz, bármilyen nagy is volt! Ez úgy egyénre, mint népre, uralomra egyformán vonatkozik. A régebbi korokban Isten még megszólíthatott, meginthetett világhódítókat is (Nabukodonozor, Dáriusék, Szenírásban sok ilyen van okulásunkra); ma már az óvodában kiölik ezt az affinitást a lelkekből. Mekkora az a sötétség, mely az egész földet beborította, hogy az „ősellenség” az őrá hallgatókkal most már mindent meg tud etetni amit akar! Azokkal, akik nem a Jó Pásztorra figyelnek, Aki pedig a JÓTEVŐJÜK volt nekik is kezdettől fogva! … Lk. 6,35b. ApCsel. 14,17.

Végül egy döbbenetes nagy dolgot kell „prózában”, kegyes frázisok nélkül megértenünk! Mindenki öröklétű szellem teremtmény; aki elkövette a bűnt, az sem szűnhet meg! Az öröklétnek két létformája van: Örök Élet és örök halál létállapota. Ma választasz te is e kettő közül!… Mi volna a jó ház, ahonnan jól nevelt gyermekek indulhatnának erre az útra? Ahol legalább annyit tudnak a szülők, amit átadnak a gyereknek, hogy: „én követtem el a bűnt!” Egyes szám első személy, és nem Ádám-Éva! A másik lényeges pont, hogy mindent -a látható és láthatatlan világokat is- Isten teremtett!; és a harmadik, hogy „nekünk szükségünk van Őrá, Istenre!” Ezt a három „lábat” kell, hogy magunkévá tegyük, és a ránkbízottak is ezt értsék meg, mert ez a minimum a starthoz!…

B.L.

216. Ének.   

1. Súlyos napokban csak Jézusra nézz. Mondd el neki bátran, ami nehéz. Mondd meg, hogy rábízol mindent híven, Hisz te az enyém vagy, szól Ő szelíden.

2. Tekints fel Jézusra, nyomor ha nyom. Hatalmas Király Ő, gazdag nagyon. Rá nézz, ha gyötörnek búbánatok. Szelíden így szól: Én veled vagyok!

3. Tekints fel Jézusra, ha mély sebek, Kínozzák, égetik a szívedet. Tud Ő vigasztalni, mint senki más. Szeretlek! hangzik majd a bíztatás.

4. Tekints Jézusra, Ő segítni kész, Emberre, magadra soha ne nézz. Jézusra tekintve fel szüntelen, Szelíden így szól Ő: számolj velem!

5. Tekints fel Jézusra, légy csendesen. Amint Ő akarja, úgy jól leszen. Nyomor és fájdalom ha elpihent, Öröm és üdvösség vár odafent.

Üzenetek:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s