Embertestvér, akinek a tragikus bűnbukása után Istentől −utoljára (!)− még mód alkalom és lehetőség adatott a való Igazság megismerésére és elismerésére, Ő meg akar állítani egy szóra, amit egyformán meg kellene értenie mindegyikünknek, akiknek Ő még hústestet is alkotott!…  Az eddig kapott Kijelentések alapján Te, aki olvasod vagy hallgatod ezeket, talán már nem bújsz senkinek a háta mögé (amint az Édenben tetted), hanem vállalod azt, amit elkövettél. (I.Móz.3,12-13. Ezék.18,1-4. Róm.3,23.) Egyébként a magunkkal hozott megromlott „húsi” természetünk a jelenben is lépten-nyomon felismerhető, és emlékeztet is arra, hogy az az „eset” „ott” minden vitán felül velem és veled is megtörtént!…(Hós.6,7.)

Mi, akik most vagyunk itt a „Kegyelem színpadán”, látnunk kell magunkban és magunk körül azt a „sötétséget” melynek mi a bűnünkkel adtunk helyet −utat, módot− magunkban! Erre a felismerésre, beazonosításra és ennek vállalására már a prófétán keresztül is utasítást kapunk, amikor az Ige ezt is megmondta személyesen nekünk (Ésa.60,1-2.): „Lásd meg a „Sötétséget”, és hogy sűrű sötétség fogja betakarni a földet és lesz majd a népeken, amely mint vaskos homály, vágni való sötétség rátelepszik, ellepi beborítja majd a földet, a népeket; de te rajtad nyilvánvaló lesz majd, benned kijelenti magát majd az Úr…” (Itt az „Idu”,Idein” szóval való látást kéri az Ige −ami sokkal többet jelent mint a „teathénai”, a külső, a szemünkkel való látás−, ennek a BELÁTÁSÁT!  Mi  tehát ezt a sötétséget már minden szinten „kívül és belül is” megtapasztalhatjuk…

Ezzel szemben azonban, a világokat teremtő Hatalmas Isten Jobbja, önmagát megüresítve, a „magasságból” leszállt ide, és a Krisztus Jézusban emberi testet öltve, a szellemileg sötét „halottak” számára mint: A világ Világossága megjelent!!!  (Ján. 12,46.) Egyedül Ő az, aki képes a „vak” szemét megnyitni, más belátást adni, és a kiutat is megmutatni mindenkinek, aki gyermeki bizalommal Hozzá menekülve enged az Ő vonzó Szeretetének! Ezért fontos számunkra mindaz a Kijelentés, amit Urunk e tévelygő embervilág számára az idők folyamán bármikor, bárkin keresztül,bárhol leközölt. (Ő nem személyválogató! Csel.10,34.) Ezeknek nagy része a Szentírásban megtalálható. Jó példaként adatott Pál apostol is, aki  a legtöbbet munkálkodott a Felülről kapott Kijelentés alapján. (Bár ő nem is volt theológus. Gal.1,11-16.)  Általa öntetett szavakba ez az egyértelmű Kijelentés is, hogy „a zsidók és a pogányok is egyformán bűnösök!”, hogy egy kalap alá vétettünk! (Róm.11,32.) (Mennyi vérontást és háborút el lehetett volna és el lehetne kerülni a Földön, ha csak ezt az egy Igét Hittel befogadtuk volna!!) Ez azt is jelenti, hogy a szétdarabolt, vallásokba való felállás nem Istentől való, hanem emberektől, ördögi elnöklettel!…  

A különböző nemzetekkel kapcsolatban annyiban más a helyzet, hogy azok mindegyike −már mint etnos (népek, pogányok) is− vizsgázik! (Lásd Ábrahámot, már a „héber” Ábrám állapotában is: Róm.4,8-12.) Aszerint lesz a folytatás, és azzal választ most mindenki, hogy mit csinál a nálánál kisebbel, a gyengébbel: felkarolja, vagy letapossa? Felfogja-e, megérti-e azt a Kijelentést, hogy: „Isten az, Aki nemzeteket növel nagyra s azután elszéleszti őket örökre.” (Jób.12,23.)…  Korunk nagyjainál, de a kicsiknél is, többnyire ezt láthatjuk, de  ebből mi is vizsgázunk valamennyien!… Mi pedig  mint „vakok” −amíg csak az itt látható embereket látjuk és őket okoljuk az eseményekért, (pl. még a háborúkért is)− nem számolunk azzal, hogy ők kinek az eszközei, és hogy miért van rajtunk ez, vagy az  a veszedelem !?… Elsikkasztjuk, bezsebeljük szívesen az egyedül Istennek járó dicsőítést, még a doxológiát szajkózva is!… Innen, ebből az állapotból kaptunk most módot kimenekülni, de ez csak a teljes Kijelentés helyes értelmezése alapján lehetséges! Az ősöktől átvett,  „jó lelki”  életvitel és felfogás −jóhiszemű vallásos szósszal leöntve− ma már nem valuta!… A Jel.21,5-ben ezt olvassuk: „Ímé mindent újjá teszek…!” Továbbá: „Azért ha valaki a Krisztusban van, új telepítés az, a régiek elmúltak, íme újjá lett minden. (II.Kor.5,17)” Minekünk tehát ehhez szükséges igazodnunk!, a többit pedig −a sok félrevezető hamis tanítással együtt− tartozunk kidobni magunkból és egyértelműen elhárítani magunktól!… Ezeket maga a Főpásztor tanácsolja nekünk!… (Mt.7,13-15. 13,52) 

Van tehát Istentől meghatározott célja és értelme a földi létünknek, amire Ő rá akar még téged is ébreszteni! Az a vesztő-szellem pedig, amely már „ott” ebbe a „részeg” hitetlen és érzéketlen „alvó” állapotba juttatott, az most itt a „pótvizsgán” is mindent megtesz, hogy elterelje még a figyelmedet is ezekről. Hatásos eszközei ehhez: a húsi ábrándozás, a szabadjára engedett ló (gondolatok); ezélet gondjai és örömei; a figyelem lekötése a hiábavalóságokkal; az idő haszontalan eltöltése (L: az egész szórakoztató ipar a vesztő kezében); stb, stb… Ezekkel a Vesztő olyannyira „áthangolta” az Emberlelkeket, hogy az attól fogva minden kontroll nélkül „vakon” engedelmeskedik neki, adoptálja, sajátjának tekinti annak minden ördögi sugalmát. Ennek eredménye mindaz az „agymosás”, ami az utolsó időkben velünk és bennünk is történik. (II.Tim.3,1-5.) Folyik az EGY Igaz Istentől való elidegenítés és elfeledtetés minden szinten; ahol pedig még hirdetik Őt, az is csak olyan, ami Diabolosnak is megfelelő, tehát nem igazi! (Jer.23,22.)  

A mi tragédiánk még azzal is tovább fokozódik, hogy ez a hamis isten-kép, ráadásul nekünk még tetszik is; „… az én népem ÍGY SZERETI”! (Jer.5,31.)  Ez az állapot van addig, ameddig jólesik ha dicsérnek, ha „fő” lehetsz; az ördögi hamis, alaptalan üdvbizonyosság; a régi tisztátalan élet egy kis külső „vallásos szósszal” leöntve;  a megnyugtatás és a további álomba ringatás (I.Ján.5,19.)  A józanodás jele az, ha valaki mint „zarándok” Hittel ráébred ezekre és „talpra ugrik”, keresve a szabadulás Haza vezető útját −amíg időt kap rá (!)−; mert a felébredésnek és az első feltámadásnak itt kell megtörténnie bennünk a tér és idő világában! Amire ez létre hozatott!  Lesz ugyanis feltámadás a többieknek, a „halálban maradóknak” is, akik itt most átalusszák a feltámadásra és a megelevenedésre kapott páratlan lehetőséget ebből a „nagy halálból”, amibe belejutottunk! (II.Kor.1,9-10.) „Ott” pedig az első feltámadás már csak a kárhozatra történik, erről is leadatott a Kijelentés!… (I.Thessz.4,13-18. Jel.20,1-6. /ért.ford./)

Ez a Föld és rajta a hústestben létünk ideje (a kronos a bölcső és koporsó között) tehát KEGYELEM AJÁNDÉK a mi  számunkra, meghatározott célra adattak nekünk!! Istennél, az örökkévalóságban az idő nem tényező, de az események és azoknak sorrendje döntő; azoknak a maguk rendelt idejében −ez a kairos− kell megtörténniük. Nekünk a megtérés kairosa „alkalmas ideje” a kronosban (az idő-tér világában) adatott meg! Tehát nem előbb és nem később! Ezért mondja: „Ma, ha az Ő szavát halljátok…!” (Csel.17,21-31. Jel.2,21. Róm.12,6. /ért.ford./)  Minden ideadatott kegyelem-ajándékkal el kell számolnunk! A mennyei világ, az Isteni örök REND  −Diké, dikaiosüné− világa, amely nem tűri el, és nem is engedi be az otthonról „messzire” elcsavargott és minden gonoszba belekóstolt „elveszett fiút” így, AMÍG MEG NEM VÁLTOZIK!… Erre pedig megadatott a lehetőség nekem és te neked is! A drága vételára ennek ki van fizetve! Ugyanis VAN MEGVÁLTÓNK,  AKI ÖNMAGÁT ÁLDOZTA FEL, ÁRTATLANUL A KERESZTEN!…

Kérjük, hogy Isten adja Szent Szellemét szíveinkbe, nehogy az  hideg maradjon, hanem hogy Ő munkálja bennünk is az akarást önmagunk teljes átadására Őneki, hogy az Ő halála ára mirajtunk se vesszen kárba, hanem az Ő jó elgondolása és akarata valósuljon meg (ne a miénk) mindenben, bennünk, rajtunk és általunk is, az Ő dicsőségére!…   Ámen.

B.L.

Ének. 13.

1 v. A mi szívünk Téged óhajt, Jézus, Isten Báránya,

  Vedd kedvesen ezt a sóhajt, Mely áldásodat várja;

   Mert a halál megrontója, Örök életnek adója

   Te vagy Áldott Jézusunk, Üdvözitő Krisztusunk!

5 v. Jézus, e-világ bűnéért Ki meghalni eljöttél

   S tévelygő nyájad üdvéért Önként Áldozat lettél,

   Ki kész voltál ontani vért Elromlott gyermekeidért  

Kérlek, halálod ára Rajtam se vesszen kárba!…