Magyar testvér, aki testiekben felcseperedve már tudomásul vehetted, hogy a rajtad is megkönyörülő  Megváltónk –a KEGYELEM IDEJÉRE– Téged is ide a Kárpát-medencébe látta jónak és célszerűnek helyezni. Ezt a népet pedig, amelybe itt beleszülettél, Urunk –az Ő „választott népéhez” hasonlóan– a védő szárnyai alatt tartva óvott és hordozott mind a mai napig. A látható Világmindenséget és a láthatatlan világokat is megteremtő és éltető HATALMAS ISTEN az Ő Atyai jó elgondolása és szuverén joga alapján bennünket is kiválasztott, s így ennek folytán hozattunk fel ide. A mi megmentésünkre Ő az itteni és mostani körülményeket határozta meg, mint számunkra –próbaként is– legalkalmasabbakat.        

A mi mostani tragédiánk az, hogy  elhajoltunk és elszakadtunk Istentől,  Aki teremtett, és a Haza vezető útra téve mindezideig éltet. Ő ki akar józanítani bennünket a kábulatból, abból a szellemi halálból, amibe „ott” mindnyájan beleestünk! Hós.6,7.; s aminek következménye az a kemény érzéketlenség és megvetés, amit az Ördögtől, a vesztő szellemtől vettünk át a mi egyedüli Jóakarónk: Isten ellen.

A mi korunkban már a „vak” is láthatja, hogy mennyire eláradt az Istentelenség, az atheizmus. Folyik minden fronton a „vakítás” a Hatalmas Teremtő Isten figyelmen kívül hagyására és még a Nevének is az elfelejtetésére. A vesztő szellem az ő eszközein keresztül azon fáradozik, úgy a testi, mint a lelki szinten, hogy az Isten iránti bizodalmas hitet elvegye vagy eldobassa velünk, vagy pedig hamis hitre cserélje ki. A „tudós” társadalom, a világ –cosmos– létre jöttét igyekszik bebizonyítani, de a Teremtő Isten mellőzésével. Nagy Planetáriumokban szemlélhetők a csillagvilágok, naprendszerek, tejútak százmilliói, bolygók, holdak tízezrei, százezrei, melyeknek mindegyike a neki adott törvénynek megfelelően a maga helyén futja pályáját a sokmillió fényév-méretű világűrben. Ezeket büszkén mutogatják, de szót sem ejtenek arról, Aki mindezeket a rendszereket létrehozta és a helyükre tette; mert csak az a valami, amit mi, emberek csinálunk… Láthatjuk azt a mesterséges sötétítést, ami történik a mi korunkban különösen is, hogy már lehetőleg gyerekkorban el legyen idegenítve Istentől mindenki, és szabadon kiélve magát a bűnében maradva örökre elvesszen: II.Pét.3,4. Nem jobb a helyzet a lelki, jó-vallásos szinten sem, ott ugyan finomabbak és rejtettebbek a szakadékok, csapdák és a tévtanítások, a  mi restségünk és a jóhiszeműség miatt.

Igen nagy szükségünk volt arra, hogy a JÓ PÁSZTORUNK ELJÖJJÖN UTÁNUNK, az Ő tévelygő nyája után! Ugyanis az Ő Világossága nélkül mindnyájan végleg belevesznénk ebbe a vágnivaló sötétségbe, ebbe a vaksi és halott szellemi állapotba. Az Ő ide leszállása egy olyan döbbenetes nagy esemény, hogy a mennyei világ lakói nem tudnak betelni azzal, hogy Őt dicsőítsék miatta, hogy Ő így szeretett bennünket. Jel.5,9-10. Csak az ember, akiért mindez történik, marad értelmetlen, érzéketlen és hideg!.. Így azon sem kell csodálkoznunk, hogy a Bibliánkba tévesen fordítva az került be, hogy a mennyeiek a maguk megváltatásáért adnak hálát; holott ők nem is estek bűnbe, így nem is szorulnak rá a Szabadítóra, a Megváltóra. Mi azonban (mint a leütött kuglibabák) annál inkább.

Mi most még abban a KEGYELMI ÁLLAPOTBAN VAGYUNK, hogy hallgathatunk végre még egyszer Istenre újra, az Ördögre hallgatás és a kiűzetés után 1Moz.3. rész!  Ő ugyanis halló füleket is adott azoknak, akiket felkarolt és testet is alkotott nekik.  A  hallás  által Te is felismerheted az Ő  MINDENEK FÖLÖTTI HATALMAS MIVOLTÁT, TETTEIT, s  ezzel szemben állóan pedig az ördög munkáit és a szándékát is! Minderre elsősorban magunkban kell felfigyelni, mégpedig  végig a harc, a „szent háború” folyamán, mivelhogy még nem kerültünk ki a Sátán lőtávolából.  John Bunyan szavaival: „A tej és méz ezen a sivatagon túl van”.

Az öntudatra ébredésünket, a felserkenést magunkban segíti annak az elismerése, amit Urunk Péter apostolon keresztül kijelentett, hogy : „NEM SZEMÉLYVÁLOGATÓ AZ ISTEN, hanem MINDEN NEMZETBEN KEDVES ELŐTTE AZ, AKI ŐT FÉLI!”  Aki ezt a felülről való LÁTÁST elfogadja –helyet ad az Igének a szívében–, az az egyén, vagy nép már nem lesz eszköze az Ördögnek a másik ember letaposására és elpusztítására azért, hogy saját nagyságát növelje. Mk 10,42-45. Ma ugyanis sajnos itt éppen ez történik! Aki viszont erre ráébred, az maga is a Mentő Szeretet eszköze lesz, és már  szánalommal fog tudni tekinteni az embertársára, és nem ellenséget, sem nem egy általa szabadon kihasználható és kifosztható alanyt, hanem egy fogolytársat, egy magához hasonlóan segítségre szoruló veszedelembe indult lelket ismer fel abban. Zsid.13,3. I.Pét.1,3-9. (Fordítás)  Csel.10,34-35.

E Z T  az Istenhez való hasonlatosságot, ezt az Isteni vonást veszítettük el mi valamennyien, akik itt a kegyelem színpadán hústestben megjelenhettünk! Ezért ne is ragadjunk le a képeknél, melyekben a megelevenítésünkre kapott Kijelentések óvodás gyerekmesékké zülleszttettek le, ellenségünk az Ördög pedig, a kerti törpével egy sorban álló veszélytelen mese-alakként épült bele a köztudatba. Az a gonosz szellem pedig, a mi Ősellenségünk, aki –a mennyből kidobatva– a kezdeti bűnbukásunkat okozta, most itt is igyekszik felbotlatni, akit csak lehet I.Pét.5,8-9! Az Ige, mint Világosság, ezt a hadihelyzetet is tudtunkra adja a kijózanításunkra és felébresztésünkre a bűn álmából. 

Urunk, a Gyógyítónk, AKIÉ MINDEN HATALOM Mennyen és Földön, képes a látásunkat és a gusztusunkat is helyreállítani! … Mekkora áthangolás és agymosás történhetett az igen jó emberben és mekkora tiszteletlenség volt Istennel szemben részünkről úgy látni, hogy az nem jó, amit Ő megtett!… A Vesztő módszere ma is ez: felkelteni a vágyat, a megkívánást –többnyire a gondolkodásban, Emberlélekben–, amely ha megfogan, ha már az ember jó-nak látja a gonoszt, akkor beveszi és „megeszi” azt. Gen.3,1-6. „Ott”, kezdetben tehát egy olyan elhajlás, természetváltozás történt, amelyet a REND VILÁGA nem tűrhetett, hanem a Törvény, mint szeparátor, kivágott bennünket abból. Hogy ezek után mi most mégis itt lehetünk és tudomást szerezhetünk ezek felől: ez ISTEN IRÁNTUNK VALÓ IRGALMÁNAK KÖSZÖNHETŐ. Ő megszánt, minket bukottakat, és perújrafelvétel történt a próbaidőre szabadonbocsátottak bűn-ügyében. Izráel népének dolgai –kiválasztatása, vezéreltetése, próbái, jó és rossz vizsgái– okító példákul irattak le  a mi számunkra, akik most pótvizsgázunk, azért „hogy mi az engedetlenségnek ugyanazon példájába ne essünk”. I.Kor.10,1-6-12. 

Döbbenetes dolgokat figyelhetünk meg már az ő történelmükben is, amely sokban hasonlít a miénkhez. Isten hívó szavára egy ember elindul  valahol Mezopotámiában, hogy Őrá bízza magát. Különböző próbák után unokája már 12 gyerekkel áldatik meg, akiktől a 12 törzs származik. A 70 tagú család Egyiptomba távozik, ahol 430 évig kellett rabszolgákként dolgozniuk. Eközben milliós néppé szaporodtak. A megszabott idő után Isten kihozta őket onnan, és Mózesen keresztül elkezdte megismertetni magát velük. Mindezt azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy őrajtuk keresztül az EGYEDÜLI  EGY,  VALÓSÁGOS, IGAZI, A MINDENHATÓ A „VAGYOK” ISTEN –és az Ő ÜDVTERVE: Jer.29,11– ismertessék meg a Földön mindazokkal, akik itt a kegyelem uniformisában megjelenhetnek. „Ego eimi HO ON” : 2Móz.3,14. LXX. és Ján.8,24: „…ha nem hiszitek, hogy ÉN  VAGYOK (eán gár mé pisteuséte hoti EGÓ EIMI, apothaneisthe en tais hamartiais hümón), meghaltok a ti bűneitekben” –mondja a MESSIÁS. 

Isten, Mózesen keresztül leközli a Törvényt, megismerteti a múltunkat: teremtés – bűneset – kiűzetés; majd az Élet és halál közti szabad választás lehetőségét kihirdetve kivezeti a népet az „Ígéret földje” felé. A pusztai vándorlást és a tragédiát láthatjuk a Korintusiakhoz címzett levélben. (Korintidzein: ahol a paráznaság eluralkodik; amire törvényszerűen jött és jön a szétszóratás.) 5 Móz.30,1-20.

Ezt a tragédiát sem nézhetjük mi páholyból, mintha mi Krisztiánosz-ok különbek volnánk a földi vándorlásunk során kapott próbáink között. A Bíránk előtt ugyanis NINCS SZEMÉLYVÁLOGATÁS! Mindezzel tehát számolnunk kell, amikor a magunk dolgait akarjuk megvizsgálni. Isten bennünket és a mi népünket is kiválasztotta arra, hogy az Ő népe és az Ő eszközei legyünk. A Krisztusi Lényeg nélkül viszont a vallás csak üres külső máz, ami alatt a bűn önpusztító rozsdája dolgozik tovább a lélekben, az Ördögtől való hamis megnyugtatással, amit a vallásosság, az ember vélt jósága és a „béresek” nyújtanak neki. Az Ige vezérlése alapján ennek a sötétségnek a felismerésére lehet és kell eljutnunk a „zarándok úton”. Ez történt a pusztai vándorok életében is, a „40” év során, amelyet sajnos csak ketten éltek túl, a diabolista „vén Hitetlenség” miatt (lásd John Bunyan képeiben is). A hitetlenség és az ördög az egész út folyamán ott leselkedik a zarándokokra ma is és minden korokban, hogy eltereljen és elgáncsoljon! Ezért állandóan szükségünk van Urunk JÓZANÍTÓ SZELLEMÉRE, hogy idejében észrevehessük az ördög csalijait! II.Tim.1,7.

A józanodás jele már az is, ha végre figyelmen kívül hagyjuk a hazug bálványokat és babonákat, melyek e fogalmak mögött rejtőzködnek bennünk: szerencse, véletlen, sors stb. Ésa. 65,11-12. Ezekkel szemben azt a lehetőséget kapjuk, hogy minden körülmények között a  HATALMAS ISTEN-re számítlhatunk! Erre Ő maga bíztat bennünket a Kijelentésben, Aki minden kicsi és nagy eseménynek és a történelemnek is Ura!! De Ő ezt is mondja: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek!” Teremtmény bármit is, csak az Ő erejével képes megtenni, még a gonoszt is! Pilátusnak is ezt mondja amikor az a magáénak tulajdonítja a vélt hatalmát: „Semmi hatalmad nem volna, ha azt FELÜLRŐL NEM KAPTAD VOLNA!” Ján.19,10-11. Tehát még az északi nép, a „bot”is csak azt és annyit tehet, amennyi adatik neki! Krisztus tanítványai ennek mindig a tudatában voltak –vannak–, és még hálát is tudnak adni mindenért. István vértanút, Sault –akiből Pál apostol lett, miután megkapta a más belátás kegyelem ajándékát és Isten titkainak a sáfára lett– koruk egyházainak fejesei, mindvégig üldözték; amint magát Krisztust, az Ő prófétáit és a tanítványait is, minden korokban.  Csel.7,52.   A Krisztus értelmével bírók azonban annak mindig a tudatában vannak, hogy nekik „nem test és vér ellen van tusakodásuk”, és hogy az őket üldözők, az itt „látható nagyságok” csak „evilág istenének” az „Ősellenségnek” az elvakított, vagy már teljesen megvakított eszközei, akik nem tudják hogy mit cselekszenek: Luk.23,34. Csel.7,59-60.

Ezekről tett bizonyságot szép vallástétellel, elsőnek Krisztus, majd az Ő hűséges követői, tanítványai –oltványai– is.  Urunk erre felkészíti az övéit minden korokban: Mk.10,29-31. Ezt, az ő hitükért való üldöztetést is vállalták az első tanítványok követői a katakombákban lakva is, az akkori Hivatalos Egyház Vezetőségének haragja ellen. De lássuk mi volt a harag oka? Krisztust miért adták halálra? IRIGYSÉGBŐl, és mert veszélyben látták Őtőle a magas állásukat, a vélt nagyságukat.

A farizeus mágusok minden korokban szeretnének hozzájutni azokhoz a szellemi ajándékokhoz, amiket Urunk csak az Ő hű sáfáraira bízott, tőlük azonban elrejtettek. Így a vesztő szellemmel bírók –a megalázkodni nem akarók– mindig el akarják őket pusztítani. Isten azonban IGAZSÁGOS ATYA (ho Dikaios Patér), aki igazságosan ítél.  Amikor azt az egetrengető csodát megteszi, hogy leszáll A VILÁGOKAT TEREMTŐ HATALMAS ISTEN és MEGJELENIK ITT EMBERI TESTBEN, erről nem a magas polcon ülő Egyházvezetők kapnak tudósítást az angyal által, hanem csak azok a  pásztorok, akik vigyáztak a sötét éjszakán nyájuk mellett! A hír a „fejesekhez” csak a tévelygő mágusokon keresztül jutott el, de az őket nem indította meg. Az Irás-ismeretükkel csak a Messiás gyilkosát igazították útba.  (Vigyázzunk! A Bibliaismeret is veszélyes és káros akkor, ha nem engedjük hogy megalázzon, hogy „helyretegyen” bennünket! Ne tévesszük szem elől, hogy a Bibliánknak a szereplői –mint tulajdonságok– mind bennünk is megvannak!)

Ide a hústestbe mindenki azért hozatik fel alulról KEGYELEMBŐL, hogy utoljára még itt ÖRÖKÉRVÉNYŰEN VÁLASZTHASSON, hogy hol fogja tölteni az örökkévalóságot!  A „jó és gonosz” nem maradhat együtt: Vagy-vagy! Akik megölték Krisztust, akik ma a maguk lehetőségei között üldözik és (akár csak magukban is) akadályozzák az Ő munkáját, azok a Világosság fiainak ruhájában is a Vesztő eszközei! II.Kor.11,14-15. Ezt írja Pál apostol, akit az ő egész munkássága során üldöztek és halálra kerestek, míg végül kénytelen volt a római császárra apellálni, a Hivatalos Egyházvédők haragja elől. Luther Márton a szász választófejedelemnél talált védelmet, miután a bajokra rálátást kapott és rá is mutatott azokra. Bár ő ezt, mint az Egyházhoz tartozó ember, segítő szándékkal tette volna a 95.Tétel szerint: „Buzdítsuk együtt a keresztényeket…!”, de nem talált meghallgattatásra.  

Krisztus, a mi Urunk, mint JÓ PÁSZTOR azt munkálja és azért imádkozik, hogy Istennek az elszéledt gyermekeit egybegyűjtse (sünagógé-ecclésia-koinónia útján), és egyértelemre juttatva, EGY SZELLEMMEL átitatottan HAZA VIGYE. Az Ő tanítványait is erre készítí fel ma is, és ezt is mondja: „Aki velem nem gyűjt, az szétszór engem”! Igen nagy tehát a felelősségünk! Ján.17,11.22-23.

Istent nem lehet megtéveszteni látszatokkal, mert Ő a valóságot  látja mindegyikünknél.  Ő nem a különböző „ruhák” szerint ítél, hanem „minden nemzetben kedves Előtte aki Őt féli!” Ezért időről időre küld prófétálót a nemzetekbe, ahol csak befogadják őket. Az eddigiekben a „keresztény” Európában erről meggyőződhettünk, de láthattuk azt a fogadtatást is, amelyben a vallásos világ részesítette a hozzájuk küldötteket.  Luther Márton Bibliafordítása bár a legjobb az eredeti gör. után, az akkori Nagy Egyház mégis mindent megtett, hogy a tüzet elfojtsa. Később, angol nyelvterületen, egy egyszerü –laikus– embert TETT ISTEN ÉRZÉKENNYÉ az Odafelvalók iránt. J.Bunyant 12 évig tartották börtönben, az akasztófa árnyékában, mert nem vonta el magát annak hirdetésétől, ami az Igében őneki megmutattatott. Isten pedig miránk, utódokra is gondolt, amikor a börtönben alkalmat kapott az írásra, hogy a neki adatott Kijelentések, a lélek számára felfogható képekben a „Zarándok útja” és a „Szent háború” c. könyvekben mihozzánk is eljussanak, serkentésünkre, állapotunk és helyzetünk felismertetésére… Ruotsalainen Paavó, a finn „Parasztpróféta” esete is hasonló volt, akit az egész munkássága alatt bírósági tárgyalásokra idézve fenyegettek az egyházvédők; de ő sem hallgatott el).

Ezt láthatjuk itt magunknál is Magyarhonban, akiket Isten szintén arra méltatott, hogy egy arra alkalmassá tett eszközén keresztül Kijelentést adjon nekünk is.  Ki is volt ő?  Istent félő szülők tizedik gyerekként fogadták be őt, vidéken. Istenfélelemmel megáldottan, minden teremtmény iránt érzékeny lelkületű, szüleit tisztelő, sok oldalú mérnök ember lett. Az első világháborúban a déli frontokon egyik szemét elveszítette. 22 évesen hazakerülve, egy szemmel dolgozott mint tervező mérnök, mellette pedig minden képességét Istennek és az Ő velünk kapcsolatos akaratának  megismerésére használta. Mivel a német nyelvet anyanyelvi szinten ismerte, így a Luther fordítású Biblia sokkal többet mondhatott neki. Később az eredeti görög LXX-t is olvasta (közben a hébert is figyelve), melyet Isten alkalmassá tett az Ő sokoldalú Kijelentésének emberi nyelven való leközlésére. Péld.8,17.  Istent csak az Őt szerető és szorgalmasan kereső ember találhatja meg, ezt mi megláttuk beigazolódni őnála is. Isten megáldotta a munkáját, és rálátást adott neki az örökkévalókra. Pál apostolhoz hasonlóan ő sem emberektől vette át (nem volt theológus) amiket leírt és hirdetett, hanem Kijelentés által ,amint megígérte azt az Úr: Ján.14,21.

Egyike lévén azoknak, akiknek megadatott, hogy élőben hallgathattuk Ágoston Sándor sok igehirdetését, sőt szemlélhettük az ő hétköznapi életét is, bizonyságot tehetünk, hogy ő az életét, egészen elvitetéséig (78) teljesen az Ige szolgálatára adta. Röviden talán így lehetne jellemezni: KÜLÖNBSÉGET TANÍTOTT. Ezt ugyanis hűtlen pásztor nem végzi el. Sőt még azt sem lehet elérni, hogy a béres legalább jelezzen akkor, ha az Ellenség belopakodik és gonosz magot vet, vagy ha besározza és folyamatosan rossz hírét kelti a juhok jó legelőjének. Az ilyet az Írás „néma kutya”-nak nevezi, amely nem tud ugatni: Ésa.56,10-12; bármilyen „álruhában” kerül is közelébe a juhoknak…

Á.S.kimeríthetetlen munkaterülete a Trinitas –a Háromság Istennek és a hármasság embernek– megismerése és megismertetése volt, a Kijelentésnek megfelelően. Minden tőle telhetőt megtett, hogy leporolja a Szentírásról –az Istentől világosságul kapott Iránytűről– azt a sok gyalázatos  gyermekmesévé züllesztést, amit a Vesztő és az ő eszközei szórtak rá. Azon igyekezett, hogy mindnyájan hitre jussunk, de az értelemnek a teljes meggyőződésével megalapozva; nem pedig csak valami bigott jóhiszemű –lelki,hangulati– vakhitre, ami csak az első próbáig tart. Csak a szellemi állhat meg, mert A SZELLEM A VALÓSÁG! I.Ján.5,6. (to pneüma estin hé alétheia!)      

Olvassuk el Bibliánkban is az itt idézetteket!

BL