A „Hol vagy”-kérdés rendezése során tovább kell lépnünk; mert a megalapozottsághoz szükséges együtt-látni dolgainkat a „mindez MIÉRT?”-kérdésnek tisztázásával is! Ennek –mint ahogy minden történésnek és minden cselekvésünknek is– két oldala van; éspedig, hogy mi okból és mi célból teszünk vagy nem teszünk meg valamit. Szoros összefüggés van ugyanis a „múltunk” és az elkerülhetetlen jövőnk között, amik felől bizonyosat egyedül csak a  Kijelentés, a Szentírás, a Bibliád adhat hitelre méltó tájékoztatást Te neked is!!… A többi minden más e világban forgalomban levő információ ezek felől téves, hamis; mert nem Istenből eredő –nem Istenből kilehelt Theopneustos (θεόπνευστος) II.Tim.3,16-17. szerint–, hanem a „vakon” tévelygő emberek alkotják és tálalják azokat, ördögi segédlettel!! Így pedig már „vak vezet világtalant”, de meddig?!…

A zarándok útja átvezet egy „elvarázsolt föld” nevű állapoton is, amelyen minden hústestbe felöltöztetett és e földi létre ideiglenesen felhozatott, bűnbe esett embernek –így Neked is– át kell, és most át is lehet jutnod, mégpedig győztesen; de ez csak akkor lehet, ha Téged (is) a Szent Szellem vezérelhet és nem a „hús” (a megromlott emberi természet)!!! Ennek a „kormányváltásnak” kell megvalósulnia lelkünkben, szívünkben ahhoz, hogy a Haza vezető Úton elindulhassunk!! Ez az Emberlélekben lezajló „szent háború” független az itteni árnyékvilágban történő minden más zűrzavaros eseménytől!! (Ján.18,36-37.) 

A vesztő-szellem ugyanis olyannyira belefészkelt minden bukott emberbe az Édenben, hogy attól fogva „vakon elkábítva és áthangolva” a földön levők a jót lássák rossznak, ami pedig a pokolba juttat, azt lássák jónak és azt „egyék”!! (I.Móz.3,1-6. szerint)

Sorsdöntően fontos, hogy ezt az alap-tragédiánkat Hittel megértsük, hogy vállaljuk a felelősséget, és ne vegyük be azt a hazug tanítást, hogy: „a tettesek az ősszülők”!!!  Ennek ALAPKÉNT helyre kell kerülnie bennünk, ezért a Kijelentés már a második lapon a szívünkre akarja helyezni, rögtön a hármasságnak történt teremtetésünk megismertetése után! „Ott” (Hós. 6,7.) történt az a tragikus átváltás, amelyben az addig IGEN JÓ irányultságú ember elhajlott (latin szóval is) arra a sínre –tanításra–, amely a pokolba vezeti még a legnagyobbnak tartott jóhiszemű „hívőt” is; hacsak nem veszi észre, hacsak fel nem hívja rá valaki a figyelmét, hogy HOL van és MIÉRT (mi okból és mi célból)!! Mással van itt elfoglalva az ember, amit fontosabbnak tart, s ezzel végleg elveti azt az Istentől ajándékul kapott drága lehetőséget, ami a váltóhoz való visszajutásra és az „átszállásra” adatik MA –tehát csak e földi léte idejében– mindegyikünknek!!!… (Jób 4,20. Zsid.3,7. 15. 4,7. Luk.23,43! Ez a lator jól vizsgázott itt a „ma”-ban; visszavitetett oda, ahonnan kiesett; ezt mondja neki az Úr, még ma velem leszel a Paradicsomban.) Ez is megíratott a mi okulásunkra! (I.Kor.10,11. Jel.2,21.)

Ne értsük félre, hanem értsük meg a Hatalmas, nekünk jót akaró Isten akaratát, tanácsát; de ne csak a „fejünkkel”, mint valami tananyagot, „lógiát”, mert az semmivé lesz, nem képes a mi „szívbajunkban” segíteni! (I.Kor.13,8. Ám.5,5.) 

Bennünk a szív-kapcsolat ment tönkre az ÉLET-„ADÓNK” SZÍVÉVEL, az EGYEDÜL BÖLCS ISTENNEL való szembefordulásunkban!!!… Ezért mondja az Írás joggal, hogy „Minden ember bolonddá lett!” (Jer.10,14. 51,17.) Erre rá kell –rá lehet– ébrednie MA minden élni akarónak!! Amíg viszont valaki „alszik”, jól érezve magát a régi bűneiben, és nem is akar ezekre ráébredni, ezektől szabadulni, akkor lehet bármilyen jó vallásos, kegyes és elismert jókodó Vezető is akár, mindez csak rákent „máz” őrajta, –mint amit érdekből rákennek a rozsdás vasra– a rohadó belső farizeusi állapotának eltakarására!! Itt ne csak a „hivatalos” békesség-hirdetőkre gondoljunk (igyekezve azok háta mögé bújni, mint „ott” is tettük! 1Móz 3,8.), hanem arra a legveszélyesebbre is gondoljunk, aki azóta is ott lapul Emberlélekben, igyekezve a Józanító Szellem munkáját akadályozni abban! Ez az a félrevezető „mázoló” is, akinek még az is megadatott, hogy a  naiv, tanulatlan s csak jóhiszemű szállásadóját is hazug nyugalomban tarthassa! (I.Ján.5,19.) Az Ige az ilyet –a lelki állapotból a szellemibe átváltani nem akaró embert– „bolondnak és vaknak” nevezi (Ezék.13,8-16. Mt.23,17 és 19.) Mindenki ilyen, amíg meg nem ismeri az Alapot, és engedi magát sodortatni itt a világ szellemétől, a megromlott húsi természete által a veszedelem széles útján!! DE, adatott Istentől lehetőség, hogy szabad akaratunkból az Életre vezető keskeny utat válasszuk. (Mt.7,13-14. I.Pét.4,2-4.)

Ez az Ige ad választ a „Miért vagy itt?”-kérdésre, és mentő szeretettel felszólít a nagy lehetőségre mindegyikünket, a magába beengedett bűnével szemben megvívandó „szent háborújának” a felvevésére; de most már az Ige oldalán, ahogy Jákób is tette! (I.Móz.32,24-29.) Ez szükséges a „név”-változáshoz – a benső lényeged megváltozásához– hogy „Isten Izráele” lehess! (Gal.6,16.)  A FIÚ, az Egyszülött Fiú, csak azokhoz küldetik, akik az „Ő juhai”, és követik is Őt! A külső látszat, a „mázolás, a dekoráció” az csak önbolondítás, és csak a „hús” hízlalására való! (Kol.2,18 és 23.)

Nekünk az elinduláshoz Alapként csak azt kell figyelembe vennünk, amit Urunk, a –minket és a világmindenséget (Univerzum) is létrehozni, és az atomok világától a csillagok világáig mindeneket gyarapítani képes, Éltető– Hatalmas Isten kijelent a mi számunkra, az Ő Otthon maradt, vagy itt már helyreállított hű eszközein keresztül! Az összes többi e földön levő még tévelygő ember véleménye, tanácsa sem alkalmas arra, hogy a jó irányt megmutassa, mivel azok már mind „tévelygő csillagok”, akik besötétedve letértek a pályáikról. (Júd.13 v.) 

A szíveinket vizsgáló Isten már előre, csírájában látja a ránk leső veszélyeket, ezért már az első lapon figyelmeztet, kioktat arra, hogy mit, honnan valót „együnk” és mit, milyen tanítást „ne együnk meg”! I.Móz.2,16-17. ennek értelem szerinti fordításban: „Minden olyan „fától” származót, amely az Isten kertjében, Isten mellett, az Ő közvetlen környezetében, Isten rendjébe beilleszkedett állapotban van, mint megehetőt, eledelre valót nyugodtan eheted, de attól a „fától” származót, aki abban az állapotban van, hogy képes tudni „jót ÉS gonoszt” egyaránt, meg ne egyétek ami attól származik, azt ami tőle való; mert ha valamelyik „napra” nézve tőle fogtok tápot venni magatoknak –beveszitek, mint tanítást–, ha „bekosztoltok” tőle valóval, azzal a „Halál”-nak való meghalástokat fogjátok bizony megszerezni magatoknak!” Ezt az óvó figyelmeztetést mi, itt levők valamennyien megkaptuk, de túltettük magunkat ezen a védő korláton is! Ezzel Emberlélekben az addig Isten adására hangolt rezgőkör –a szívbeli rezonancia– megszakadt; beállt a „szellemi halál állapota!” – Ahogy megmondta, hogy amely napon eszel, bizony meghalsz – Akkor ez az állapot beállt; megszakadt a kapcsolat az élet forrásával, a szellemi halál állapotába került az ember. Mindenki, aki itt van ma a földön, ebben az állapotban kerül ide.

Istennek különös kegyelme az a tény, amiben Ő ezek után most még részesít bennünket! A már látók és mindazok, akiknél elkezdődhetett már a kezdetben megtörtént „tragédiánk” után a „szemgyógyítás”, azok nem tudnak betelni csodálattal és hálaadással mindazokért, amiket a mi Atyánk a Krisztusban Velünk, Értünk és Bennünk végez folyamatosan!!!… (Ján 5,17. Ef.4,6. I.Thess.2,13.) Ehhez azonban azt várja tőlünk, hogy minden csalást, „koronát”, mint akadályozó ellenséget gyűlölettel elvetve (Jak 1,21 szerint; ahogy Eszter királyné is tette, lásd imáját a Fordításban) A más belátás –gusztus csere– kegyelem-ajándékát kérve és megkapva meneküljünk Őhozzá, Aki a menekülés útját elkészítette nekünk, a közelgő „préritűz” előtt!!! (Lk.3,9. Mt.7,13-14. Ján.14,6.)

Végül egy Zarándok-ének: 252.

Üres kézzel kell-e mennem, Állanom az Úr elé? Nincs kalász mit én arattam, amit nyújtanék Felé!

Ó, hogy állok így Elédbe Számot adni, Jézusom?  Nincs egy lélek, kit vezetnék, nincs egy kéve vállamon.

Jól tudom, hogy Ő megváltott, Nem rémít már a Halál, Ám hogy üres kézzel lásson, Ó, ez az mi bánt, mi fáj!

Ó, hogy állok így Elédbe Számot adni, Jézusom? Nincs egy lélek, kit vezetnék, nincs egy kéve vállamon. 

Bár lehetne visszahoznom Kárba veszett életem, Munka közt az Úrnak élni, Mily öröm az énnekem!

Ó, hogy állok így Elédbe Számot adni, Jézusom? Nincs egy lélek, kit vezetnék, nincs egy kéve vállamon!