ZARÁNDOK-TESTVÉR, akit Isten abban a kegyelemben részesít, hogy még mindig itt tart a Földön –azok után, amiket elkövettünk Ő ellene–, talán nem lesz hiábavaló, ha egy kis gyufalángnyi fénynél megvizsgáljuk hol-létünket a Pünkösd és a triász; a hármassági félév dolgában! Talán van itt még valami felfognivaló eltéve számunkra ezekben!…  

Alap szempontként Pál postol „Timotheos”-nak azt írja, hogy a TELJES ÍRÁS adatott Istentől mindannyiunk számára! (II.Tim.3,16-17.) Az elcsavargott Hazaindulónak –akiből már minden Hazai emlék is kiveszett, s a „memóriaegység” tartalma is kicseréltetett–sokat kell még tanulnia, és fel kell neveltetnie az elfelejtett „igen jó” állapotig!… (Jel.2,5.) Mivel az Édenből kiűzöttek között ezen a földön olyan valakik is vannak a „juhok ruhájában” –tehát emberi testben–, akik itt már „ragadozó farkasokká” lettek, ezek eltéríteni és elgáncsolni igyekeznek a keskeny úton minden egyenesen menőt!… 

Nekünk ezeket is fel kell ismernünk, s ehhez tanítványosíttatnunk kell!… Ezt a bennünk levő hajlamot a gonosz irányába, mint valami járványos fertőző bacilust, már a csírájában fel kell ismernünk, és ki kell kezelnünk –első sorban magunkban (!)–  ahhoz, hogy a Hazavezető Útra felkerülhessünk!! Aki ezt elmellőzi, vagy szemet huny felette saját magánál, lehet bármilyen jóhiszemű áldozatkész vallásos lélek is, mint Jób; de ha az önismeret terén nem jut el oda, ahova ő eljutott –és a Jób könyve végén okulásunkra le is íratott, akkor teljesen elhibázott élet lett az!! (42,1-6. Ford. Ésa.35,8-10. 1,4-6.) 

Urunk a Hozzá menő vakok szemeit megnyitotta, és ma is megnyitja, hogy a látni vágyók „messze” és világosan láthassanak; éspedig mit és miket? Mindent, amikről Kijelentés adatott; tehát a teremtetéstől a harmadik világig! A fiúnak meg kell ismernie az Atya műveit, munkáját, hogy abban részt kaphasson! (Mk.8,25. Ján.5,19.) Látnunk kell a nagy lemaradásunkat, amit még növelünk is azzal, amikor a visszajutásunkra nekünk ideadatott „üzemanyaggal” ellenkező irányba megyünk! (Jel.2,21.)

Összegezve: Mi hát itt a helyzet velünk, akik ma itt találjuk magunkat a Földön? Kik vagyunk mi? Mi illetve KI a valóságos válasz a „miért”-re?… Csak a Szentírásból kaphatunk hitelre méltó választ ezekre; a „rövidlátó”, a csak alulról való „bölcsességgel” bíró emberektől nem!; mivel azok mindegyike is egyformán „tűzkár-vallott”!!… (Ám. 4,11. Zak.3,2. Ezék.28,11-19. 37,1-11.) Az Isten ellen történt fellázadásunk /a bűnesetünk/ Mózes után a prófétán keresztül ezekben a képekben is be van mutatva. Adatott tehát a két tanú és az ők lámpása, amelyre tanácsos figyelnünk ebben a vágni való sötétségben!… (Ésa.60,2. Luk.16,31. II.Pét.1,19.) 

      Fel kell figyelnünk rá, és fel kell értékelnünk mindazt, amit a növekedést egyedül adni képes Isten mind eddig megtett, ELVÉGEZETT, és kezdettől fogva folyamatosan cselekszik az egész teremtettség éltetésében, annak javára, épülésére! Ő ugyanis ezekkel is megbizonyítja az Ő MINDENEK-FELETTI hatalmát és ISTENSÉGÉT! Paulos erre a kezdeti lépcsőfokra így igyekszik felsegíteni minket: „Isten az elmúlt időkben hagyta a pogányokat a maguk útjain járni (gondolj csak az eddig eltelt életidődre!); de Ő nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert Jótevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket…” (Csel.14,15-17.)

Teljes megvakítottságra vall az a tény, amikor mint valami köteles járandóságot elvárjuk Isten ajándékait, és hálátlanul figyelemre se méltatjuk az Ajándékozót! …Te mit tennél az Ő helyében?!…

Még egy szempont Istennek a „látni” akaró „vakok” számára leadott Kijelentéséből: Róm.1,18-20 „Mert nyilvánvalóvá válik Istennek a haragja a mennyből minden az Isten tisztelete ellen irányuló cselekedete ellen, és az „isteni rend” ellen elkövetett minden cselekménye ellen azoknak az embereknek, akik az igazságot igazságtalanságban, rendellenes cselekedeteikkel hátráltatják, megnyilvánulásaiban feltartóztatják, azért, mivel hogy az ismeret, ami tudható az Isten felől, az nyilvánvalóan és letagadhatatlanul megvan ő bennük; mert hiszen az ISTEN KIJELENTETTE AZOKAT NEKIK! Mert az Ő láthatatlan lényege és ténykedése, vagyis az Ő – láthatatlan tehát örökkévaló: II.Kor.4,18–  örökké tartó hatalma és örök Istensége, örökkévaló Isteni mivolta ennek a szemmel látható anyagi világnak, e „kitelepített” világnak a látható dolgaiból kitetszőleg, a műveinek, alkotásainak szemlélésén keresztül érzékelhetően, érthetően meglátható, úgy, hogy nekik most már semmi sincs többé a mentségükre, nem mentegethetik magukat semmivel (inexusabilis), menthetetlenekké lettek!”

A világokat létrehozni és éltetni is képes Hatalmas Isten –Akinek a Kezében van az Ő minden teremtménye is–  az Ő jó elgondolása alapján valami egészen újat –CSODÁT–  CSELEKEDETT velünk kapcsolatban már az Édenben: MEGSZÁNT a halálba zuhanók közül bennünket!! Ezek vagyunk mi, akiknek Ő testet alkotott, amelyben ITT –amíg tart a „ma”– LEHET „felébredni”, és szembenézni önmagunkkal, és a sok felmerülő „miért”-tel. A hitnek –amely Isten Igéje szerint hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által– azt a meggyőződést is kell tartalmaznia, hogy én már nem bízhatok magamban, sem a magam látására, sem a „beteg” gusztusomra nem támaszkodhatok a bűnesetem óta! (Gen.3,6. Péld.3,5.) Az Úr leközölte a mennybe jutás szigorú feltételét: szükséges megszületni a testben levőnek még „víztől” (lélek), de a szellemtől is! (Ján.3,1-5.)

Az egyházi esztendő időbeosztás Igéi is képessé tehetnek a tájékozódásra. „Az ünnepek Isten kegyelmének gazdag kiáradását jelentik a világ számára, a bűnbe süllyedt emberiség számára, mivel azokban az Isten kegyelme gazdagon megnyilatkoztatott. Az Atya szeretetének bizonyságaképpen a Fiú megszületésében – a Karácsonyban; az Örök Élet bizonyságaképpen a Fiú feltámadásában – a Húsvétban; és a Szentlélek (Szent Szellem) kitöltetésében – a Pünkösdben.” (Á.S. 1937. V. 30. Vasárnap) Ezeknek lényegét minden zarándoknak szükséges először is önmagában helyre tennie és megélnie!…  

„Pünkösd” előtt még ez szól a tanítványoknak: „Maradjatok Jeruzsálemben”…, a felruházásig, amíg kiküldhetőkké tétethettek!… (Luk.24,49.) Ezzel a Harmadikkal: a Szellem-kapcsolat létrejöttével már megindulhat az Élet „tüze” az „ott” meghidegült Emberlélekben!! (I.Móz.3. Hós. 6,7.)

Idevonatkozó énekünk: 81.

Hazafelé tart szüntelen a keskeny út kis nyája, Nincs evilágban idelenn Maradandó hazája…

Vándor, mi vágy kötné ide? Csak hazasóvárgó szíve. Egyebe nincs a földön.

Hazája fenn a mennybe van, Ragyogva várja távol, Siet feléje untalan e holt, hiú világból. Ott fénylik már a tiszta part, az útja egyre arra tart és arra vonja vágya.

De ez az út merő tövis. Szoros kapu a kezdet. Szorongatásba, harcba visz, ád könnyet és keservet.

Rajt’ akadály ezernyi vár: szakadék, láp, hegy, völgy, mocsár… ahányat lép a vándor.

Az ellenség is lesben áll és győzedelmet vészen, hogyha egy vándort nem talál a bátor harcra készen.

Sötéten zúg a rengeteg, hogy vándorok tévedjenek veszélybe, vad viharban.

Ó, drága Jézus, nézz le ránk irgalmazó szemeddel! Ki más felé sóhajtanánk, Ügyünket ó, Te vedd fel! Te látod mind a vészeket, hallod, ha zúg a fergeteg, tudod, ha jő az ellen!

Mi gyarló földi vándorok, kiáltunk, Jézus, Hozzád! Nyomorult bénák és vakok, keressük fényes orcád! Tekints le ránk, szánj meg, Urunk! Nincsen erőnk, ó nem tudunk a szent ösvényen járni.

Ránk vétek és bűn nehezül. Kereszted drága vére moshat fehérre egyedül. Adj írt a szív sebére! Formáld ki bennünk képedet, megújítván kegyelmedet segélj a győzelemre!

A keskeny út életre visz. Valakik járnak rajta, eljutnak át a vészen is, segít az Úrnak Karja. Az égi hajlékokba fel, ahol menyegzőt ünnepel híveivel a Bárány.