Ezt a már fölöslegesnek látszó kérdést nekünk –feledékeny hallgatóknak– nem ajánlatos levenni a napirendünkben ezzel való foglalkozásról, még akkor sem, ha már a Kijelentésnek megfelelően elfogadtuk és beismertük az eddig történteket! (Jel.2,5.) Az új tanév ugyanis már új barázdát is jelent; a Forrás vize pedig mindig új és friss!…

Krisztus, a mi Urunk, a Leghatalmasabb Valaki, Aki valaha e Földön (is) hústestben megjelent! Ő tartja a kezében az egész Teremtettséget, mindhárom világot, és az azokban éltetett lelkeknek sokaságát is; akiket AZ ATYA ŐÁLTALA TEREMTETT ÉS ŐNEKI ADOTT!!! (Kol.1,l9. Zsid.1,1-2. Luk.10,22.) Ő tehát a mi Urunk –és éltetőnk is–, Aki Szeretetből teremtett bennünket, és Akinek mi minden jót köszönhetünk kezdettől fogva, mert azokban Ő részesített!; ami pedig fájó lett és gonoszt eredményezett, azt mindegyikünk maga okozta, maga szerezte be magának, így a bűnbe esést is!!; amit már „ott” nem vállalt el egyikünk sem, hogy beismerő vallomást tettünk volna. Ez az, ami miatt minden elromlott és használhatatlanná vált bennünk és körülöttünk! Egymást vádoltuk, egy másik teremtményt, így végül is annak a Teremtőjét… Te ugyan mit tettél volna Isten helyében az ilyennel!?…

Ő, a bűnt gyűlölő Isten Atya maradt, és megszánta az Ő „halálba” zuhant gyermekét, aki az óvó figyelmeztetés ellenére „megette”, bevette a „halálfa” gyümölcsét, s attól „lerészegedve” azóta mindent fordítva lát és értékel! (I.Móz,3,6.) A halált okozó bűnt, a gonoszt látja jónak, a Tisztát, Szentet pedig, „vigyétek előlünk” – mondja a kívül szépnek álcázott, de belül megromlott és tisztátalanná vált lényével! (Ésa.30,9-11.) Van tehát nekünk ezek alapján Őelőtte szégyennel belátnivalónk, amit és amiket tételesen be is kell vallani önmagunkról, az állapotunkról!; nagyon hiányolva és igényelve kérve a más belátást, az újra Ővele való együttlátás (süneidenai) kegyelem-ajándékát!!… (Zsid.10,22. I.Pét.3,21)

Isten felfoghatatlan nagy ajándéka számunkra ezek után az, hogy még mindeddig az Ő védő Kezében tart bennünket; sőt még minden szükségessel is ellátott és ellát ahhoz, hogy a tragédiánkból kimenthessen! Urunknak egyik sorsdöntően fontos ajándéka az emlékezetüket is elveszített, „tetőtől-talpig betegek” számára –ezek mi vagyunk– egy „Iránytű” a Szentírás, az az „Emlékkönyv” … … , amelyben Ő leíratta mindazokat, amik a múltunk, kilétünk és most még lehetséges boldog jövőnk felől is hitelre méltó tájékoztatást, tanácsot és útmutatást is adnak! És mivel ez ilyen fontos és sorsdöntő, állapotfelismertető adatokat is tartalmaz, megengedtetett a Tévelyítőnek –aki maga a Sátán, Diabolos, a nagy átverő–, hogy a felületes és a „mélyebbre” nem törekvő nagyvonalú útnakindulót még a Biblia-szöveg félreértelmezésével is, mint egy majdnem valódinak, szinte hitelre méltónak hangzó tévtanítással félrevezethessen!  (Mal. 3,16. II.Tim.3,16-17. II.Pét.1,19-21. És.1,6.)  

Fontos megtanulnunk már az utunk elején, hogy azok az események, amik bennünk, velünk és körülöttünk bárhol és bármikor is történnek, bekövetkeznek, azoknak egyike sem a „véletlen” műve; mert minden ténynek oka, okozója és okozata, következménye van a „vetés és aratás törvénye” szerint! (I.Móz.8,22.) Mivel az Éden óta nálunk és bennünk minden és mindenki csak jó vagy gonosz lehet (vigyázzunk, mert a „jó és gonosz” keveréke is gonosz!!!; amit mi „tegnap megettünk, annak ma isszuk a levét”!…)

Az eddig kapott és elfogadott Világosság alapján már remélhetőleg rálátást kaptunk arra is, hogy nekünk a belső állapotunkkal kell számolnunk első sorban, és nem a hamis, látványos és félrevezető külsőségekkel! Ez ugyanis a vesztő-szellemnek, a „színésznek” (farizeus, képmutatónak) a munkaterülete. Ezek olyan vallásos Bibliások, akik „álruhák szövögetésével”, és a belső bajoknak, kiütéseknek letakarásával, azoknak „átmázolásával” foglalkoznak, önmagukban és a rájuk bízottakban is! (Mt.23,23-33. Ezék.13,10.14. 22,28.) Urunk a Józanság Szelleme által ezekre is ráébreszt, rálátást adva nekünk az Igétől kapott világosságban, és ezek közül indítja kimenekülésre a sötétség hatalmából már szabadulni akaró tévelygőt! (Ján.14,31.)  

Ennek az elindulásnak azonban a belső MÁS BELÁTÁS alapján kell történnie, mert itt kevés a fizikai erőlködés, a „marokköpés”, de még a lelki felbuzdulás is! Mivelhogy a mi eredetileg igen jónak teremtetett hármasságunkból ez a két alsó szint –az Istentől elszakadt s így az ördög hazug és átejtő „látását” átvett minden emberi bölcselkedéssel együtt– egészen a „kijózanodásig”, a más belátásra jutásig, a vesztő- szellem uralma alatt van! Jak.3,15. Ez az Ige nagy világosságot képes adni teneked is testvér, a „lelki” állapotodról és annak a hovatartozása felől!!  Ezeken is át kell mennünk az utunk során ahhoz, hogy a bűnesetünkben belénk került tisztátalan szellem helyett Urunk Szent Szelleme vehessen lakozást Emberlélekben! (Ez a kép is adatott felébresztésünk céljából John Bunyan: „A Szent Háború” c. írásában az állapotunk és helyzetünk érzékeltetésére, már közel 500 évvel ez előtt, közhaszonra!) 

És mi történt itt velünk azóta? Egyre vaskosabbá lett a sötétség, a „vakság” a „látni” nem akarás miatt, és semmi változás a JÓ irányába!  Isten pedig „sok rendben és sokféle módon szól mindmáig hozzánk” –még a testi eseményeken keresztül is Kijelentést ad–, de alig akad olyan ember, aki odafigyel Őreá, mindenki mással van elfoglalva, másba van belemerülve, beleveszve. Ez lett az eredménye, következménye, gyümölcse annak a halálos elhajlásunknak, amit a jónak látszó bűn beengedése okozott, és folyamatosan okoz azóta is! (Ésa.46,10. Zsid.1,1-2.) Ezért olyan a mi életünk a földön amilyen; ezért nincs Békesség sem a bensőnkben, sem a családban, sem az együtt, sem az egymás mellett élő népek és nemzetek között!! –Ő hiányzik, Ő ugyanis A BÉKESSÉG! Ef.2,14 szerint– Az Édenből, az Isteni Rend világából kivettettésük után, az ide a „Fegyenctelepre” kerültek ugyanis mind ezt az összeférhetetlen természetüket hozzák ide magukkal, magukban. Ennek a természetnek kell itt az eredeti IGEN JÓ Isten képmásra visszaváltoznia, mert erre kaptuk a földi létet, és ezt vállaltuk is az Írás szerint. A jelenlegi elvadult ördögi természettel pedig még az Édenbe vezető útra sem lehet felkerülni, nemhogy bemenni abba! (I.Móz.3,22-24.) 

Isten ennek a Hazajutásunknak az elkészített útját és módját ismerteti meg velünk a Teljes Íráson keresztül, és meg akar óvni a hazug csalók és „olcsóbban mérők” –az üdvösséget is olcsóbban mérők– sokaságának félrevezető tanításaitól!! Ehhez –még minden „Paulosnak” is!– a vezérlő Szellem akaratának kell engednie a maga szívében-lelkében, minden helyzetben és minden körülményekben is!…

Isten erre a szilárd kitartásra akar felkészíteni téged is, velünk együtt; csak nehogy elaludj vissza a halálra, hanem bízd Őrá magad egészen az Életre!!!…

BL

Énekünk: 

Légy éber reggel, bár felhőtlen égbolt vihartalan, csendes napot ígér! Kelhet vihar szívedben, mely a vándort Lesújtja, míg honába tér! Óh szüntelen légy éberen s Imádkozzál, fiam!

Légy éber délben, Míg a földi zajban Az ég békéje feledésbe mén; Óh lelj egy percet lenni önmagadban Ima, Szeretet hű ölén! Óh szüntelen légy éberen, s imádkozzál, fiam!

Légy éber este, míg csend száll a tájra, Keresd fel égi hű Barátodat. Úgy fájna szíve, ha hiába várna; Ha jössz, kitárt karral fogad. Óh szüntelen légy éberen, S imádkozzál, fiam! 

Légy éber, napod bármerre fordul, Mert szüntelen vigyáz az ellen is! A szentek-szentét elfoglalja orvul, ha égő hittel telve nincs! Óh szüntelen légy éberen S imádkozzál, fiam!