ZARÁNDOK-TESTVÉR, akit Isten abban a kegyelemben részesít, hogy még mindig itt tart a Földön –azok után, amiket elkövettünk Ő ellene–, talán nem lesz hiábavaló, ha egy kis gyufalángnyi fénynél megvizsgáljuk hol-létünket a Pünkösd és a triász; a hármassági félév dolgában! Talán van itt még valami felfognivaló eltéve számunkra ezekben!…  

Alap szempontként a TELJES ÍRÁS adatott(!) az elcsavargott Hazaindulónak –akiből már minden Hazai emlék is kiveszett, s a „memóriaegység” tartalma is kicseréltetett– ezért sokat kell még tanulnia, és fel kell neveltetnie az elfelejtett „igen jó” állapotig is!… (II.Tim.3,16-17. Jel.2,5.) Mivel az Édenből kiűzöttek között ezen a földön olyan valakik is vannak, a „juhok ruhájában” -tehát emberi testben-, akik már itt lettek „ragadozó farkasokká”, ezek eltéríteni és elgáncsolni igyekeznek az útjukon minden egyenesen menőt!… 

Nekünk ezeket is fel kell ismernünk, és ehhez tanítványosíttatnunk kell!… Ezt a hajlamot a gonosz irányába, mint valami járványos bacilust, már a csírájában fel kell ismernünk és kezelnünk, első sorban magunkban (!) ahhoz, hogy a Hazavezető Útra felkerülhessünk!! Aki ezt elmellőzi, vagy szemet huny felette magánál, lehet az bármilyen jóhiszemű áldozatkész vallásos lélek is, mint Jób is; de ha az önismeret terén nem jut el oda, ahova Jób eljutott és könyve végén okulásunkra le is íratott: teljesen elhibázott élet lett az!! (42,1-6. Ford. Ésa.35,8-10.) 

Urunk a Hozzá menő vakok szemeit megnyitotta, és ma is megnyitja, hogy a látni vágyók „messze” és világosan láthassanak. Mit és miket? Amikről Kijelentés adatott; tehát a teremtetéstől a harmadik világig! A fiúnak meg kell ismernie az Atya műveit, munkáját, hogy abban részt kaphasson! (Mk.8,25. Ján.5,19.) Látnunk kell a nagy lemaradásunkat, amit még növeltünk is, amíg a visszajutásunkra nekünk ide adott „üzemanyaggal” ellenkező irányba mentünk! (Jel.2,21.)

Összegezve: Mi hát itt a helyzet velünk? Kik vagyunk mi? Ki és mi a valóság?  Csak a Szentírásból kaphatunk hitelre méltó választ ezekre! „rövidlátó”, csak alulról való „bölcsességgel” bírótól nem kaphat választ!; mivel azok mindegyike egyformán „tűzkár-vallott”!!… (Ám. 4,11. Zak.3,2. Ezék.28,11-19. 37,1-11. Az Isten ellen történt fellázadásunk, a bűnesetünk Mózes után a prófétán keresztül ezekben a képekben is be van mutatva.) Adatott tehát a két tanú és az ők lámpása, amelyre tanácsos figyelnünk ebben a vágni való sötétségben!… Ésa.60,2. Luk.16,31. II.Pét.1,19.) 

Fel kell figyelnünk és fel kell értékelnünk mindazt, amit az egyedül növekedést adni képes Isten mindeddig megtett, ELVÉGZETT, és kezdettől fogva folyamatosan cselekszik az egész teremtettség éltetésében, annak javára, épülésére! Ő ugyanis ezekkel is megbizonyítja az Ő MINDENEKFELETTI hatalmát és ISTENSÉGÉT!   Paulos erre a kezdeti lépcsőfokra így igyekszik felsegíteni: „Isten az elmúlt időkben hagyta a pogányokat a maguk útjain járni (gondolj csak az eddig eltelt életidődre!); de nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert Jótevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket…” (Csel.14,15-17.)

Teljes megvakítottságra vall az a tény, amikor mint valami köteles járandóságot elvárjuk Isten ajándékait, és hálátlanul figyelemre se méltatjuk az Ajándékozót! Te vajon mit tennél az Ő helyében?!…

Még egy szempont Istennek a „látni” akaró „vakok” számára leadott Kijelentéséből: Róm.1,18-20 „Mert nyilvánvalóvá válik az Istennek a haragja a mennyből minden az Isten tisztelete ellen irányuló cselekedete ellen, és az „isteni rend” ellen elkövetett minden cselekménye ellen azoknak az embereknek, akik az igazságot igazságtalanságban rendellenes cselekedeteikkel hátráltatják, megnyilvánulásaiban feltartóztatják, azért, mivel hogy az ismeret, ami tudható az Isten felől nyilvánvalóan és letagadhatatlanul megvan ő bennük; mert hiszen az ISTEN KIJELENTETTE AZOKAT NEKIK! Mert az Ő láthatatlan lényege és ténykedése, vagyis az Ő –láthatatlan tehát örökkévaló: II.Kor.4,18– örökké tartó hatalma és örök Istensége, örökkévaló Isteni mivolta ennek a szemmel látható anyagi világnak, e „kitelepített” világnak a látható dolgaiból kitetszőleg, a műveinek, alkotásainak szemlélésén keresztül érzékelhetően, érthetően meglátható, úgyhogy nekik most már semmi sincs többé a mentségükre, nem mentegethetik magukat semmivel (inexusabilis), menthetetlenekké lettek!”

A világokat létrehozni és éltetni tudó Hatalmas Isten –Akinek a Kezében van az Ő minden teremtménye is– az Ő jó elgondolása alapján valami egészen újat: CSODÁT CSELEKEDETT velünk kapcsolatban már az Édenben: MEGSZÁNT a halálba zuhanók közül!! Ezek vagyunk mi, akiknek Ő testet alkotott, amelyben ITT –amíg tart a „ma”– LEHET „felébredni” és szembenézni önmagunkkal, és a sok felmerülő „miért”-tel. A hitnek azt a meggyőződést is kell tartalmaznia, hogy én már nem bízhatok magamban, sem a magam látására, sem a „beteg” gusztusomra a bűnesetem óta! (Gen.3,6.) Az Úr közölte a mennybejutás szigorú feltételét: szükséges megszületni a testben levőnek még „víztől” (lélek), de a szellemtől is! (Ján.3,1-5.)

Az egyházi esztendő időbeosztásának Igéi is képessé tehetnek a tájékozódásra a 3 fő Ünneppel együtt, melyeknek lényegét minden zarándoknak szükséges először is magában „helyre tennie” és megélnie!…  „Pünkösd” előtt még ez szól a tanítványoknak: „Maradjatok Jeruzsálemben”… a felruházásig, amíg kiküldhetőkké tétethettek!… (Luk.24,49.) Ezzel a Harmadikkal, a Pünkösddel, a Szellem-kapcsolat létre jöttével már megindulhat az Élet „tüze” az „ott” meghidegült Emberlélekben!!

Idevonatkozó énekünk: 81.

Hazafelé tart szüntelen a keskeny út kis nyája, Nincs evilágban idelenn Maradandó hazája…

Vándor, mi vágy kötné ide? Csak hazasóvárgó szíve. Egyebe nincs a földön.

Hazája fenn a mennybe van, Ragyogva várja távol, Siet feléje untalan e holt, hiú világból. Ott fénylik már a tiszta part, az útja egyre arra tart és arra vonja vágya.

De ez az út merő tövis. Szoros kapu a kezdet. Szorongatásba, harcba visz, ád könnyet és keservet.

Rajt’ akadály ezernyi vár: szakadék, láp, hegy, völgy, mocsár… ahányat lép a vándor.

Az ellenség is lesben áll és győzedelmet vészen, hogyha egy vándort nem talál a bátor harcra készen.

Sötéten zúg a rengeteg, hogy vándorok tévedjenek veszélybe, vad viharban.

Ó, drága Jézus, nézz le ránk irgalmazó szemeddel! Ki más felé sóhajtanánk, Ügyünket ó, Te vedd fel! Te látod mind a vészeket, hallod, ha zúg a fergeteg, tudod, ha jő az ellen!

Mi gyarló földi vándorok, kiáltunk, Jézus, Hozzád! Nyomorult bénák és vakok, keressük fényes orcád! Tekints le ránk, szánj meg, Urunk! Nincsen erőnk, ó nem tudunk a szent ösvényen járni.

Ránk vétek és bűn nehezül. Kereszted drága vére moshat fehérre egyedül. Adj írt a szív sebére! Formáld ki bennünk képedet, megújítván kegyelmedet segélj a győzelemre!

A keskeny út életre visz. Valakik járnak rajta, eljutnak át a vészen is, segít az Úrnak Karja. Az égi hajlékokba fel, ahol menyegzőt ünnepel híveivel a Bárány.