A Hatalmas Isten –a világok (és azok működtető törvényeinek is) Teremtője és éltetője, az önmagát megüresítő Fiúban, az Úr Jézus Krisztusban, aki itt e „Sárgolyón” is megjelent– ezt is megmondta, és a te Bibliádban is megíratta: „Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a „Sötétségben”, a Sátánban, aki én bennem hisz!” Továbbá: „Én vagyok a világ Világossága”, és „aki engem követ az nem járhat a sötétségben, mert övé lesz az Életnek világossága!”

Hogy vonatkoznak ezek ma miránk, mi hát itt a mi teendőnk?  Igen-igen sok, pedig mi az életünk eddig elfolyt idejében Őtőle független, „önálló” valakiknek képzeltük be magunkat; holott mi csak Őáltala éltetettek, Őnélküle pedig „halott senkik” vagyunk! Fontos tájékoztató Kijelentés: „Mi most nem az eredetileg teremtett állapotban vagyunk!”; hanem a Fejtől –az Élet Forrásától– és a Testtől elválva, elszakadva, csecsemőként nyitjuk ki a szemünket egy „deportáltak számára létrehozott szigeten”, itt, a „tér és idő világában”, ahol minden esemény és történés is a mi elengedhetetlenül szükséges felvilágosító neveltetésünket szolgálja! Igen nagy itt a sötétség benned is, Embertestvér, amíg abban a tévismeretben és tévhitben vagy, hogy te mindeddig mindent jól végeztél, s csak a többiek és a körülmények okolhatók a bajaidért. Ez az önmagát igazolni akaró magatartás –a bűneset következménye képpen törvényesen bejutott velejáró– tulajdonsága itt mindenkinek kivétel nélkül, amíg valaki nem engedi, hogy Isten Igéje, vagyis Igaz „ítélet és Igazság” éljen és működjön benne! (Ésa.59,1-9.)

Mivel minden „Emberlélek” lakásul alkottatott Isten által, és az Ő Szelleme számára –Ő pedig a bűnt és a felszínes vallásos ünneplést nem szenvedheti el–, így mi ezzel az önigazoló szellemmel Őt kiűztük magunkból!: És.1,13. Üres lakás nincs a mindenségben! Zöld utat kapott a vesztő szellem, hogy bevonulhasson az ő szennyes hadával együtt a már „megvakult”, és mindent fordítva „látó” –tehát már akkor, kezdetben vakká lett– Emberlélekbe, a saját eltorzult, „részeg” óhajának és vágyának megfelelően!!  (I.Móz.3,6.). Ennek az emberi szívekben-lelkekben történt tragikus „rendszerváltozásnak” lett a következménye mindaz a bűn, baj és nyomorúság, ami az Édenből –a Szeretet világából– történt kiűzetéstől fogva, a megkedvelt bűneivel fogságában tartja az egész itt tévelygő embervilágot!!! (I.Ján,5,19.)  

Mi, helyesebben Ki bizonyítja ránk a „Sötétben” létünket, az állapotunkat? A Szent Szellem. (Jn. 14,25-26. 16,7-11.) 

A tény az, hogy még a legelemibb kérdésekre sem tudunk helyes választ adni; mivel még az öntudattal, a „ki vagyok én”-kérdéssel is baj van; a szellemi „karambolban” ugyanis „agyrázkódás” és emlékezetvesztés is történt, s így a felszedett betegben összezavarodott minden!!  Így pedig, ettől fogva már sem az ő jónak vélt látása, sem az „értelme” többé nem használható az újjáépítésben!! Isten, Aki jól látja ezt a bajunkat is, megszánt minket –lebénult vakokat–, a Szentírást adta a te kezedbe is, amelyben mindaz megíratott, amikre a tragédiánk és a Tőle kapott –általa drága áron megszerzett– kimenekedés, és a hozzájutás igazi megismeréséhez most szükségünk van!!… 

A JÓ PÁSZTOR, Aki vállalt minket –az Ő vak, sötétben tévelygő juhait–, minden korokban ezt mondja a naiv, de önfejűen a maguk értelmére építő Bibliás hívőknek: „Ti az ördög atyától valók vagytok…!”, az ő akaratát –a tisztátalanságot, a bűnt– szeretitek, engem pedig meg akartok ölni!! (Ján.8,37. 40. 44.) Ezek a kemény beszédek, a szellemiben, a János evangéliumában adatnak elénk, ehhez nekünk csak kicövekelt úton –lépcsőkön– lehet eljutnunk. A Biblia –az e-földi létünkben történő beiskolázásra leadatott Tankönyvünk– nem ezzel kezdődik! Nekünk –mint az Ő leendő tanítványainak– az iskola Rendjét is meg kell tanulnunk, itt sem lemaradni, sem túlemelkedni nem szabad. Túlemelkedés pl. olyat beszél, amihez nem ért (hüperairesthai). Ennek a rugója a gőg, az ősbűn, melyet az Isten ellen követtünk el. A nagyravágzás csak a másik letaposása útján lehet!… (Uzziás önfejűen füstölt és poklos lett a homlokán haláláig, bár áldozott!… Te is ezt teszed, amikor ellene állsz az Igének! II.Krón.26,16-21.  ) 

Az iskola előtt szükséges az otthoni nevelés, melyben nem tudományt, hanem a földi életre nevelést kell adni az éppen csak felocsúdgató gyermekeknek! A mentők is először öntudatra segítik az ájultat, ahogy a pap is azt teszi az utolsó vacsora adásához.

BL

Ide vonatkozó énekünk:

Csak az Úrnak nagy kegyelme, hogy még nincsen végünk, Mert reánk tör, hogy elnyelne gonosz ellenségünk. Száz veszéllyel utunk telve, s nincsen erőnk nékünk; csak az Úrnak nagy kegyelme, hogy még nincsen végünk.