Öntudat az I. világ dolga, enélkül afron: öntudatlan az ember. Emlékezés a II. világ tartozéka. (5.Móz.8,2.18-19. Ezék.16,59-63.) Önismeret a III. világhoz tartozik. (Jer.31,19.) Isten ismeret: a 4. dimenzió, ez maga az örök Élet. (Jn 17,3.)

Afron: aki nincs öntudatánál; ez lehet alvó, ájult, sérült, beteg, részeg vagy mámoros bármitől pl. hogy milyen sokra vitte; vagy teljesen elment az esze, megbolondult, őrült, aki dühöngővé lett, ön- vagy közveszélyes!  Aki nem tudja, hogy ő „ki”, és „honnan jött-hova megy”, az még nincs az öntudatánál sem! De ha tud ezekről, attól még nem lesz tudós! Fokozatai vannak az észre térésnek is, ahol a starthely minden nekros (szellemi halott) számára a „por és hamu” állapot elfogadása, belátása és az élni-akarás! A kijózanodás nem pótolja a tudást és a nevelést! Aki nem akar észre térni, az már bolond! Itt ebben nincs különbség! (Róm.3,10-18. 23.)  

Az a szerencsénk, hogy olyan Istenünk van, aki a halottaknak evangéliumot hirdet! (Zsolt.118,14-26. Mt.9,18-25.) –Az elhunyás nem azonos a halállal!– A „ki vagy” stb. kérdésekkel az öntudatot keressük. Aki erre azt feleli, hogy: „én vagyok!, hát nem látod?”, az csak test, még nem élő, sem nem ember!… Egyedül Jézus volt itt „Az Ember”, antrópos! (Jn.19,5. Fil.2,5-8.) Te hasonlítasz-e már Őhozzá indulatban? Az Istenhez visszatérést az Írások szerint –mint minden e Földre felkerülő ember– Te is kézadással megfogadtad, de ezt is elfelejtve szerződésszegővé is lettél! (Zsolt.50,14-15.) 

Majd, amikor már én is úgy látom magamat Isten szemével, hogy „rémségessé lettem”, akkor kezdek kijózanodni! Végképp végünk lenne, ha nincs egy „bolond Isten”! (I.Kor.1,21-25.) De van!!! Ebből élhetnek meg a bolondok és „halottak”! Az értelmes ember már tudja, hogy a halálban van, és menekülést keres. Az öntudat, önismeret első lépések, feltámadás azután lehetséges. Rá kell jönni, hogy neveletlenek vagyunk; a mai ifjúság pl. nevelhetetlen is, nem is tanítható. (de attól még lehet vezérigazgató vagy akár miniszter is)

Először tehát: ébredj fel, azután fel kell kelni, s csak azután lehet feltámadni. Ehhez hallani, hinni, oltást befogadni kell, és meg kell élni a feltámadást is. Ezen keresztül lehet eljutni az életre, az Örök Életre! Az élet: fogalom, az örök Élet: Személy. Ma itt viszonylagos szabad akarat van, ezt a hatalmas lehetőséget mindenki igénybe veheti: felébredhet, magához térhet és kijózanodhat, ha akar! Még a bolond se egészen elveszett, csak a megvadult, őrülten dühöngő ellenálló. 

Isten nem diktál, nem erőszakos, Ő csak kér! Az öntudat kezdete: tudni „honnan-hová és miért vagyok itt!” A Fiú tudta ezt az utolsó órán is. Majd, ha ilyen leszel, akkor leszel élő ember! Addig hazugság; mert ha ez a tudat élne bennünk, akkor már nem kellene figyelmeztetni bennünket. 

A sarkinos (hústestben levő) ember, ha sarkikos (a megromlott emberi természettel bíró), nem érzi magát nyomorultnak, jól érzi itt magát a világban. Ha az Ige a látóhatárt megnyithatja, túllát a II. világon is, akkor már olyan, mint „Paulos” –aki abbahagyott minden régit– és akkor megváltozik az egész kép! 

Nekünk a sünagógétól (összegyűlt emberek állapottól) az epi-sünagógéba (az összegyűjtetés felső szintje), majd az ecclésiába (a kihívottak gyülekezetébe, akiket a sünagógéból hívott ki Isten), és a kooinóniába (az Istennel és egymással való teljes közösségbe) kell eljutni az afezis (a bűnbocsánat) érdekében!!

A filargüros (a világot szerető) bolondja az anyagnak. 

Ha Isten mondja valakire, hogy bolond, akkor az valóban bolond (lsd. Péld. könyve); más, ha egy bolond mond ilyet valakire…(Mt.5,22.)

Még a bolond is kérhet bölcsességet, de ha anyagias, akkor azt mondja: minek az!? 

Az ájult magához térhet, a részeg kijózanodhat!! Legyetek józanok!

Jézus a 3. világba támadt fel, oda ment vissza,és oda akar vinni bennünket is az exanastázison keresztül, nem a Paradicsomba.

A tojáshéj kell a csibének a korai fejlődéshez és kikeléshez, de azután ne dédelgesse azt, hanem növekedjen és igyekezzen megkotlani!…