„Nincs aki megértse, nincs aki keresse az Istent. Mindnyájan elhajlottak…” Ezeket tudatja velünk a Szentírás az 53.Zsoltárban, az Ótestamentumban, de a Római levél 3. részében, az Uj testamentumban is. Ez tehát a változatlan tényállás Isten és az ember között most, a legújabb korban is, ami nem hogy javult volna az idők folyamán, hanem inkább még rosszabbá lett… Az idő tehát nem képes a bajainkat gyógyítani, a Gyógyító azonban igen! Luk.13.32. 9,11.

   Ez az állapot jellemzi ezt a mai embervilágot is, amely eltévelyítetten gondtalanul éli –vagy tengeti– a földi életét. A végén pedig csak azt kérdezheti: ugyan mire volt jó ez az egész…?, vajon miért történt mindez…? Ahogy a Jób Könyvében olvassuk: „Reggeltől estig gyötrődnek, s anélkül hogy észrevennék, elvesznek örökre” (Jób.4,20.). A mi miért-jeinkre ugyanis egyedül Isten adhat választ nekünk! Ember itt erre képtelen! Miért?: mert az itteniek mindnyájan elhajlottak; maguk is tévelygők s így tévelyítők is. A lelki és szellemi sötétségben levő vakot pedig a Vesztő, oda vezetheti ahova akarja…

   A bennünket felkaroló Megmentőnk azonban az Ő Szelleme útján „kijózanítja” az Ő tanítványait minden korokban, hogy azok is felismerhessék az ördög szándékait.

Aprólékosan, precízen meg akar tanítani bennünket az örökkévaló világ, az Atyai ház Rendjére is. A mennyei világban ugyanis az Isteni Örök Rend (Diké) érvényesül örökké, így abba –a nálunk megszokott rendetlen, nagyvonalú, zavaros, kétértelmű– tisztázatlanként senki nem kerülhet be. Elengedhetetlen tehát már az utunk elején az, hogy egyértelemre jussunk Ővele és egymással. Szükséges, hogy ugyanazt értsük a Kijelentés szavai alatt, amit annak Írója akar azzal nekünk mondani; és nem valami mást, amit pedig már megszoktunk. Rólunk –akiket Ő megszánt, a bűnbukás után kegyelemből kézbe vett, és megadta, hogy itt hústestet kapva megjelenhessünk– ez íratott meg: „Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk… (planéta, eplanethénan Ésa.53,6.)”; és az Ellenség hazug ígéretének hitelt adva, hűtlenekké lettünk Őhozzá. Ezért a menny törvénye: „a bűn zsoldja HALÁL!”, mint a szeparátor, kivágott abból az állapotból. (mint halott botlató tagnak el kellett távolíttatnunk a testből. Mt.5,29-30).

   Isten azonban ekkor hatalmasan cselekedett: Atyaként megszánva-szeretve, az Egyszülött Fiúnak adott bennünket, Aki által az é l e t és a   k e g y e l e m adatik nekünk, mind a mai napig. Ján.1,17.  Az Isten melletti állapotból (Para-deis) kiesett, h a l á l b a lezuhanók közül, a kegyelemből kiválasztottak számára hozatott létre a Föld. Ehhez azonban elengedhetetlen előfeltétel volt az, hogy Krisztusnak szellemben, vagyis valóságban h a l á l b a   kellett adnia önmagát a világ levettetése előtt. Jel.13,8. (katabolé: levettetés Csel.4,26-28.) „Pünkösdben” pedig már ez ki is jelentetett, és meg is íratott az Ő tanítványain keresztül, a mi számunkra!…

   Ahhoz, hogy Istennek a velünk kapcsolatos akaratát megérthessük, meg kell tanulnunk minden szót az Ő értelmezése szerint értelmezni, hogy azt értsük alatta, amit Ő akar mondani azzal. Mi ugyanis használjuk a Kijelentés szavait, de többnyire mást értünk alattuk, és nem azt, amit Ő! Ezek a félreértések pedig végzetesek lehetnek számunkra, ha nem tisztázzuk őket!… Pl. itt van a minket közvetlenül érintő élet és halál kérdése. A „mióta vagy, mikor születtél”- kérdésre mindig a világrajövetel dátumát szoktuk felelni; a sírkőre pedig az „Élt: -tól – -ig” -ot. Már ez maga egy végzetes tévedés, mivel a Kijelentés szóhasználatában –tehát a Valóság szerint– ide, a halál árnyékának völgyébe mindenki szellemben halottként érkezik. A bűne miatt halottá lett embernek itt hirdettetik az evangélium, az örömüzenet, hogy nem kell már a halálban maradnia, mivelhogy Krisztus megszerezte számára a „kijózanodás és a feltámadás” lehetőségét, a bűn rabságából („Egyiptom”, „Sodoma”), és az elkészített Úton –megtérés, más belátásra jutás (metanoia)– vissza, Haza lehet térnie, abba az igen jó állapotba, amelyből mi földiek valamennyien kiestünk. I.Móz.2,16-17. I.Pét.4,6. Jel.2,5. Ez az út j á r h a t ó, és ezt az előttünk járó jól vizsgázók is bizonyítják: Ef.2, 1-10. Jel.14,1-7. Jöhetsz Te is, Testvér!…

B.L.