(Tájékozódás a halálból ébredezőnek.)

  Magyar testvér, aki testiekben felcseperedve azt vehetted tudomásul, hogy a rajtad is megkönyörülő Megváltónk –a KEGYELEM IDEJÉRE– Téged is ide a Kárpát-medencébe látott jónak és célszerűnek helyezni. Ezt a népet pedig, amelybe itt beleszűlettél, Urunk –a Választott néphez hasonlóan– védő szárnyai alatt tartva óvott és hordozott, kezdettől fogva mind a mai napig. A látható Világmindenséget és a láthatatlan világokat is megteremtő és éltető HATALMAS ISTEN, az Ő Atyai jó elgondolása és szuverén joga alapján, bennünket is kiválasztott s így, ennek folytán hozattunk fel ide. A mi megmentésünkre Ő ez itteni és mostani körülményeket határozta meg, mint számunkra –próbaként is– legalkalmasabbakat.

   A mi mostani tragédiánk pedig az, hogy elhajoltunk és elszakadtunk Istentől, Aki teremtett, és a Haza vezető útra téve, mindezideig éltet, és ki akar józanítani bennünket ebből a kábulatból, ebből a szellemi halálból, amibe „ott” m i n d n y á j a n bele estünk! Hós.6,7. Ennek lett következménye az a kemény érzéketlenség és megvetés, amit az Ördögtől, a vesztő szellemtől vettünk át, a mi egyedüli Jóakarónk: Isten ellen. A mi korunkban már a „vak” is láthatja, hogy mennyire eláradt az Istentelenség, az atheizmus. Folyik minden fronton a „vakítás”, a Hatalmas Teremtő Isten figyelmen kívül hagyására, és még a Nevének is az elfelejtetésére. A vesztő szellem, az ő eszközein keresztül azon fáradozik, úgy a testi, mint a lelki szinten, hogy az Isten iránti bizodalmas hitünket, akitől csak lehet elvegye, vagy kicserélje vagy eldobassa vele. A „tudós” világ, a világ –cosmos– létre jöttét igyekszik bebizonyítani, de a Teremtő Isten mellőzésével. Nagy Planetáriumokban szemlélhetők a csillagvilágok, Naprendszerek, Tejútak százmilliói, Bolygók, Holdak tizezrei, százezrei, melyeknek mindegyike a neki adott törvénynek megfelelően a maga helyén futja pályáját a sokmillió fényév-méretü világürben. Ezeket ugyan büszkén mutogatják, de szót sem ejtenek arról, Aki mindezeket a rendszereket létrehozta és a helyükre tette! Mert itt csak az a valami, amit mi, emberek csinálunk… Láthatjuk azt a mesterséges sötétítést, ami itt történik, a mi korunkban különösen is, hogy már lehetőleg gyerekkorban el legyen idegenítve Istentől mindenki, és szabadon kiélve magát, a bűnében maradva örökre elvesszen: II.Pét.3,4.… Nem jobb a helyzet a lelki, jó vallásos szinten sem, ott ugyanis finomabbak és rejtettebbek a szakadékok és csapdák, a tévtanítások, a restségünk és a jóhiszeműség miatt.

   Igen nagy szükségünk volt arra, hogy a JÓ PÁSZTORUNK ELJÖJJÖN UTÁNUNK, az Ő tévelygő nyája után! Ebbe a vágnivaló sötétségbe, ebbe a vaksi és halott szellemi állapotba ugyanis mindnyájan végleg belevesznénk most az Ő Világossága nélkül. Ez az Ő ide leszállása egy olyan döbbenetes nagy esemény, hogy a mennyei világ lakói nem tudnak betelni azzal, hogy Őt dicsőítsék miatta, hogy Ő így szeretett bennünket. Jel.5,9-10. Csak az ember, akiért mindez történik, marad értelmetlen, érzéketlen és hideg!.. Így azon sem kell csodálkoznunk, hogy a Károli Bibliánkba téves fordításban az került be, hogy a mennyeiek a maguk megváltatásáért adnak hálát; holott ők nem is estek bűnbe, így nem is szorulnak rá a Szabadítóra, a Megváltóra. Mi azonban (mint a leütött babák) annál inkább. Ana-stasis!…

   Mi tehát most még abban a KEGYELMI ÁLLAPOTBAN VAGYUNK, hogy hallgathatunk végre még egyszer Istenre újra (az Ördögre hallgatás és a kiűzetés után Gen.3.)! Ő ugyanis halló füleket is adott azoknak, akiket felkarolt, és testet is alkotott nekik. A  h a l l á s által Te is felismerheted az Isten MINDENEK FÖLÖTTI HATALMAS MIVOLTÁT, TETTEIT, ezzel együtt pedig az ördög munkáit és a szándékát is! Minderre elsősorban m a g u n k b a n kell figyelni, mégpedig v é g i g a harc, a szent háború folyamán, mivelhogy még nem kerültünk ki a Sátán lőtávolából (John Bunyan szavaival: „A tej és méz ezen a sivatagon túl van”.). .

   Az öntudatra ébredésünket, a felserkenést nagyban segítheti annak fel-és elismerése, amit Urunk Péter apostolon keresztül kijelentett, hogy : „NEM SZEMÉLYVÁLOGATÓ AZ ISTEN, hanem MINDEN NEMZETBEN KEDVES ELŐTTE AZ, AKI ŐT FÉLI!” Aki ezt a felülről való látást elfogadja –helyet ad az Igének magában–, az az egyén, vagy nép már nem lesz eszköze az Ördögnek, a másik ember letaposására és elpusztítására, hogy ez által ő legyen a nagyobb. Mk 10,42-45. Ma ugyanis itt éppen ez történik!… Aki viszont erre ráébred, az maga is a Mentő Szeretet eszköze lesz, aki már s z á n a l o m m a l fog tekinteni az embertársára, és nem ellenséget (sem nem egy általa szabadon kihasználható és kifosztható alanyat), hanem egy fogolytársat, egy magához hasonlóan segítségre szoruló veszedelembe indult lelket ismer fel abban. Zsid.13,3. I.Pét.1,3-9. (Fordítás) Csel.10,34-35.

   E Z T az Istenhez való hasonlatosságot, ezt az Isteni vonást veszítettük el mi valamennyien, akik itt a kegyelem szinpadán hústestben megjelenhettünk! Ezért ne is ragadjunk le a képeknél, melyekben a megelevenítésünkre kapott Kijelentések, óvodás gyerekmesékké zülleszttettek le. Ellenségünk az Ördög viszont, mint a Kerti törpével egy sorban álló veszélytelen mese-alak épült bele a köztudatba. Az a gonosz szellem pedig, a mi Ősellenségünk, aki a kezdeti bűnbukásunkat is okozta, a mennyből kidobatva, most itt igyekszik felbotlatni, akit csak lehet I.Pét.5,8-9!… Az Ige, mint Világosság, ezt a hadihelyzetet is tudtunkra adja a kijózanításunkra és felébresztésünkre a bűn álmából.

   Urunk, a Gyógyítónk, AKIÉ MINDEN HATALOM Mennyen és Földön, képes a látásunkat és a gusztusunkat is helyreállítani! … Mekkora áthangolás és agymosás történhetett az igenjó emberben, és mekkora tiszteletlenség volt Istennel szemben részünkről úgy látnia jót, hogy az nem jó!… A Vesztő módszere ma is ez: felkelteni a vágyat, a megkívánást –többnyire a gondolkodásban, Emberlélekben–, amely ha megfogan, ha már -nak látja a gonosz-t, akkor beveszi és megeszi azt. Gen.3,1-6. „Ott” tehát egy olyan elhajlás, természetváltozás történt, amelyet a REND VILÁGA nem tűrhetett, hanem a Törvény, mint szeparátor, kivágott bennünket abból.   Hogy ezek után mi most mégis itt lehetünk, és tudomást szerezhetünk ezek felől: ezt ISTEN IRÁNTUNK VALÓ IRGALMÁNAK KÖSZÖNHETJÜK. Ő megszánta a bukottakat, minket, és perújrafelvétel történt, a próbaidőre szabadonbocsátottak bűn ügyében. Izráel népének dolgai –kiválasztatása, vezéreltetése, próbái, jó és rossz vizsgái– okító példákul írattak le a mi számunkra –akik most pótvizsgázunk, „hogy mi az engedetlenségnek ugyanazon példájába ne essünk”. I.Kor.10,1-6-12.   Döbbenetes dolgokat figyelhetünk meg már az ő történelmükben is, amely sokban hasonlít a miénkhez. Isten hívó szavára egy ember elindul valahol Mezopotámiában, hogy Istenre bízza magát. Különböző próbák után unokája már 12 gyerekkel áldatik meg, akiktől a 12 törzs származik. A 70 tagú család kénytelen Egyiptomba távozni, ahol 430 évig kellett mint rabszolgáknak dolgozniuk. Eközben milliós néppé szaporodtak. A megszabott idő után Isten kihozta őket onnan, és Mózesen keresztül elkezdte megismertetni magát velük. Mindezt azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy őrajtuk keresztül az EGYEDÜLI EGY, VALÓSÁGOS, IGAZI, A MINDENHATÓ A „VAGYOK” ISTEN –és az Ő ÜDVTERVE: Jer.29,1– ismertessék meg a Földön mindazokkal, akik itt a kegyelem uniformisában megjelenhetnek. „Ego eimi HO ON” : Ex.3,14. LXX. és Ján.8,24: „…ha nem hiszitek, hogy ÉN VAGYOK: (eán gár mé pisteuséte hoti EGÓ EIMI, apothaneisthe en tais hamartiais hümón), meghaltok a ti bűneitekben” –mondja a MESSIÁS.

   Isten, Mózesen keresztül leközli a Törvényt, megismerteti a múltunkat: teremtés, bűneset, kiűzetés, majd az Élet és halál közti szabad választás lehetőségét kihirdetve kivezeti a népet, el az „Ígéret földje” felé. A pusztai vándorlást és a tragédiát láthatjuk a Korintusiakhoz címzett levélben. (Korintidzein: ahol a paráznaság eluralkodik; amire törvényszerűen jött és jön a szétszóratás.) Deut.30,1-20.

   Ezt a tragédiát sem nézhetjük mi páholyból, mintha mi Krisztiánosz-ok különbek volnánk a földi vándorlásunk során kapott próbáink között. A Bíránk előtt ugyanis NINCS SZEMÉLY-VÁLOGATÁS!..Ezzel kell tehát számolnunk, amikor a magunk dolgait akarjuk megvizsgálni. Isten bennünket és népünket is kiválasztotta arra, hogy az Ő népe és az Ő eszközei legyünk. A Krisztusi Lényeg nélkül viszont a vallás csak üres külső máz, ami alatt a bűn önpusztító rozsdája dolgozik tovább a lélekben, az Ördögtől való hamis megnyugtatással, amit a vallásosság, az ember vélt jósága és a „béresek” adnak neki. Ennek a sötétségnek a felismerésére lehet és kell eljutnunk a „zarándok úton”, az Ige vezérlése alapján. Ez történt a pusztai vándorok életében is a „40” év során, amelyet sajnos csak ketten éltek túl, a diabolista „vén Hitetlenség” miatt, amely az egész út folyamán ott leselkedik a zarándokokra ma is és minden korokban, hogy eltereljen és elgáncsoljon!… Ezért állandóan szükségünk van Urunk JÓZANÍTÓ SZELLEMÉRE, hogy észrevehessük a csalijait! II.Tim.1,7.

   A józanodás jele az is, ha végre figyelmen kívül hagyjuk a hazug bálványokat és babonákat, melyek e fogalmak mögött rejtőzködnek bennünk: szerencse, véletlen, sors stb. Ésa.65,11-12. Ezekkel szemben azt a lehetőséget kapjuk, hogy minden körülmények között A HATALMAS ISTENNEL számolhatunk! Erre Ő maga bíztat bennünket a Kijelentésben, Aki minden kicsi és nagy eseménynek és a történelemnek is Ura!! De Ő ezt is mondja: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek!” Teremtmény bármit is csak az Ő erejével képes megtenni, még a gonoszt is!

Pilátusnak is ezt mondja amikor az a magáénak tulajdonítja a vélt hatalmát: „Semmi hatalmad nem volna, ha azt FELÜLRŐL NEM KAPTAD VOLNA!” Ján.19,10-11.

Tehát még az északi nép, a „bot”is csak azt és annyit tehet, amennyi adatik neki! Krisztus tanítványai ennek mindig a tudatában voltak –vannak–, és még hálát is tudnak adni mindenért. István vértanút, Sault –akiből Pál apostol lett, miután megkapta a más belátás kegyelem ajándékát és Isten titkainak a sáfára lett– koruk Egyházainak fejesei, mindvégig üldözték. Amint magát a Krisztust, az Ő prófétáit és a tanítványait is, minden korokban. Csel.7,52. A Krisztus értelmével bírók azonban annak mindig a tudatában vannak, hogy nekik „nem test és vér ellen van tusakodásuk”,és hogy ezek az őket üldözők, az itt „látható nagyságok”csak e „világ istenének” az „Ősellenségnek” az elvakított, vagy már teljesen is megvakított eszközei, akik nem tudják hogy mit cselekszenek: Luk.23,34. Csel.7,59-60..

   Ezekről tett bizonyságot szép vallástétellel, elsőnek Krisztus, majd az Ő hűséges követői, tanítványai –oltványai is. Urunk erre készíti fel az övéit minden korokban: Mk.10,29-31. Ezt, az ő hitükért való üldöztetést is, vállalták az első tanítványok követői, a katakombákban lakva is, az akkori Hivatalos Egyház Vezetőségének haragja ellen. De lássuk mi volt a harag oka? Krisztust miért adták halálra: irigységből, és mert veszélyben látták Őtőle a magas állásukat.

   A farizeus-mágusok minden korokban szeretnének hozzájutni azokhoz a szellemi ajándékokhoz, amiket Urunk csak az Ő hű sáfáraira bízott, tőlük azonban elrejtettek azok. Így a vesztő szellemmel bírók –a megalázkodni nem akarók– mindig el akarják azokat pusztítani.      Isten azonban IGAZSÁGOS ATYA –ho Dikaios Patér–, aki igazságosan ítél: Amikor azt az egetrengető csodát megteszi, hogy leszáll A VILÁGOKAT TEREMTŐ HATALMAS ISTEN, és MEGJELENIK ITT EMBERI TESTBEN, erről nem a magas polcon ülő Egyházvezetők kapnak tudósítást az angyal által, hanem csak az a néhány p á s z t o r, akik vigyáztak a sötét éjszakán nyájuk mellett! A hír a fejesekhez csak a tévelygő mágusokon keresztül jutott el, de az őket nem indította meg. Az Irás-ismeretükkel pedig csak a Messiás gyilkosát igazították útba. (Vigyázzunk! A Bibliaismeret is veszélyes és káros akkor, ha nem engedjük hogy leszállítson! Ne tévesszük szem elől, hogy a Bibliánknak ezek a szereplői is mind bennünk vannak!)

   Ide, a hústestbe mindenki azért hozatik fel alulról, KEGYELEMBŐL, hogy utoljára még itt ÖRÖKÉRVÉNYŰEN VÁLASZTHASSON! A „jóésgonosz” nem maradhat együtt: Vagy-vagy! Akik megölték Krisztust, akik ma a maguk lehetőségei között üldözik és (akár csak önmagukban is) akadályozzák az Ő munkáját, azok a Világosság fiainak ruhájában is a Vesztő eszközei!

II.Kor.11,14-15. Így beszél Pál apostol, akit az ő egész munkássága során üldöztek és halálra kerestek, s így végül kénytelen volt a császárra apellálni, a Hivatalos Egyház védői haragja elől. Luther Márton a szász Választófejedelemnél talált védelmet, miután a bajokra rálátást kapott, és rá is mutatott azokra. Bár ő ezt, mint az Egyházhoz tartozó ember, segítő szándékkal tette volna, –a 95.Tétel szerint: „Buzdítsuk együtt a keresztényeket…!”–, de nem talált meghallgattatásra.

   Krisztus, a mi Urunk, mint JÓ PÁSZTOR azt munkálja és azért imádkozik, hogy Istennek az elszéledt gyermekeit egybegyűjtse (sünagógé-ecclésia-koinónia), és egyértelemre juttatva és EGY SZELLEMMEL átitatottan HAZA VIGYE. Az Ő tanítványait is erre készítí fel ma is és ezt is mondja: „Aki velem nem gyűjt, az szétszór engem”! Igen nagy tehát a felelősségünk! Ján.17,11.22-23.

   Istent nem lehet megtéveszteni a látszatokkal, mert Ő a valóságot látja mindegyikünknél. Ő nem a különböző „ruhák” szerint ítél, hanem”minden nemzetben kedves előtte aki Őt féli!”, ezért időről időre küld prófétálót a nemzetekbe, ahova csak befogadják őket. Az eddigiekben a „keresztény” Európában erről meggyőződhettünk, de láthattuk azt a fogadtatást is, amelyben a vallásos világ részesítette a hozzájuk küldötteket (L.M. Bibliafordítása bár a legjobb az eredeti gör. után, de az akkori Nagy Egyház mégis mindent megtett, hogy elfojtsa. Később, angol nyelvterületen, egy egyszerü –laikus– embert TETT ISTEN ÉRZÉKENNYÉ az Odafelvalók iránt. John Bunyant 12 évig tartották börtönben, az akasztófa árnyékában, mert nem vonta el magát annak hirdetésétől, ami őneki megmutattatott. Isten pedig miránk is gondolt, amikor a börtönben ő alkalmat kapott arra, hogy írhasson, és hogy így a neki adatott Kijelentések, a lélek számára felfogható képekben –a „Zarándok útja” és a „Szent háború” c.könyvekben– még mihozzánk is eljussanak, serkentésünkre, állapotunk és helyzetünk felismertetésére…

Ruotsalainen Paavó, a finn „Parasztpróféta” esete is hasonló volt, akit az egész munkássága alatt a Bírósági tárgyalásokra idézve fenyegettek az egyházvédők; de ő sem hallgatott el).

Ezt láthatjuk itt magunknál is Magyarhonban, akiket Isten szintén arra méltatott, hogy egy arra alkalmassá tett eszközén keresztül Kijelentést adjon az alvóknak, nekünk. Ki is volt ő?:

Istent félő szülők tizedik gyerekként fogadták be őt, vidéken. Istenfélelemmel megáldottan, az Ő minden teremtménye iránt érzékeny lelkületű, szülő tisztelő, sok oldalú mérnök ember lett. Az első világháborúban,a K.und K.hadseregben a Déli frontokon egyik szemét elveszítette. 22 évesen hazakerülve, egy szemmel dolgozott mindvégig mint tervező mérnök, mellette pedig minden képességét Istennek, és az Ő velünk kapcsolatos akaratának megismerésére használta. Mivel a német nyelvet anyanyelvi szinten ismerte, így a L.fordítású Biblia már sokkal többet mondhatott neki. Később az eredeti görögre tért át és az LXX-re (közben a hébert is figyelve), melyet Isten alkalmassá tett az Ő sokoldalú Kijelentésének emberi nyelven való leközlésére.

   Péld.8,17. Istent csak az Őt szerető és szorgalmasan kereső találhatja meg, s ezt mi megláttuk beigazolódni őnála is. Isten úgy megáldotta a munkáját, és olyan rálátást adott neki az örökkévalókra, ami páratlan, és nem is csak Magyarhonban. Pál apostolhoz hasonlóan ő sem emberektől vette át (nem volt theológus) amiket leírt és hirdetett, hanem Kijelentés által, amint megígérte azt az Úr: Ján.14,21.

   Egyike lévén azoknak, akiknek megadatott, hogy élőben hallgathattuk Ágoston Sándor sok igehirdetését –sőt láthattuk az ő hétköznapi életét is–, azt láttuk, hogy ő az életét, az elvitetéséig (78) teljesen az Ige szolgálatára adta. Röviden talán így lehetne jellemezni: KÜLÖNBSÉGET TANÍTOTT. Ezt ugyanis hűtlen pásztor nem végzi el. Sőt még azt sem lehet elérni, hogy a béres legalább j e l e z z e n akkor, ha az Ellenség belopakodik és gonosz magot vet; vagy ha „besározza” és folyamatosan rossz hírét kelti a juhok jó legelőjének. Az ilyet az Írás „néma kutya”-nak nevezi, amely nem tud ugatni: Ésa.56,10-12, bármilyen álruhában kerül is közel a juhokhoz…

   Ágoston Sándor kimeríthetetlen munkaterülete a Trinitas –a Háromság Istennek és a hármasság embernek a megismerése és megismertetése volt, a Kijelentésnek megfelelően. Minden tőle telhetőt megtett, hogy leporolja a Szentírásról –az Istentől világosságul kapott Iránytűről– azt a sok gyalázatos gyermekmesévé züllesztést, amit a Vesztő és az ő eszközei szórtak rá. Azon igyekezett, hogy mindnyájan hitre jussunk, de az értelemnek a teljes meggyőződésével megalapozva; nem pedig csak valami bigott jóhiszemű –lelki, hangulati– vakhitre, ami csak az első próbáig képes megállni. Csak a szellemi állhat meg, mert A SZELLEM A VALÓSÁG!… I.Ján.5,6. to pneüma estin hé alétheia!…       Olvassuk el Bibliánkban is az itt idézetteket!

B.L.

 

Üzenetek:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s