Magyar testvér –vagy ha bármilyen más nemzethez tartozóként jelenhettél meg itt e Sárgolyón–, jól teszed ha felfigyelsz azokra, amiket a mindent bölcsen cselekvő Teremtőnk és Éltetőnk közölni akar Teveled is. Ok és cél nélkül ugyanis még Te sem csinálsz semmit, pedig Te, velünk együtt, csak egy igen kevés logikával bíró teremtmény vagy. Helyezzük tehát bele magunkat a képbe, és ne „páholyból”, kívülállóként, nézzük ezt a sorsdöntő kérdést sem.

          Zsolt.100-ban ezt a tudósítást is kapjuk, hogy: mi valamennyien teremtmények vagyunk, akiket a Teremtőnk, a Leghatalmasabb Szellem, Aki a világoknak és az azokban levő összes teremtménynek is létrehozója és éltetője. Ő egy nagyon nagy horderejű speciális céllal teremtette meg az embert. Az I.Móz.2-ből tudhatjuk, hogy: képesítést és megbízatást adott vigyázni az „Ő kertjére”, az Ő ültetvényére, az Édenre, annak művelésével. Mi ebben valamennyien megbuktunk, bedaciztunk! Bevettük, megettük azt, amitől a ránk bízott „fákat” is óvni kellett volna. Ezzel a rossz példa adásával pedig már a botlatóikká lettünk azoknak is.

           Isten országa az örök Rend (díké) világa, amely nem tűri meg a rendetlenkedőt, hanem azonnal –szeparátorként– kivágja abból. I.Móz.3. (Ahogy azt egy rendszerető ország is tette itt korábban a maga nemkívánatos bűnözőivel, távolra kitelepítve azokat.). Mindazok akik itt hústestben megjelenhettünk, egy ilyen „dep.szigeten” találjuk most magunkat, de már messze nem azzal az eredeti igen jó természettel megáldottan, amellyel kezdetben bírtunk, hanem azzal a gonosszal, amit „ott” jónak látott és bevett az ember. Hós.6,7. stb. Ennek lett következménye az, hogy az Igaz-Valóság szerint tudatlanná, és szellem szerint öntudatlanná lett ember –minden földlakó, akár hívő, akár jóhiszemű, akár hitetlen materialista– önmagát jónak és igaznak tartja, és fölöttébbvalónak a többieknél.

            Isten azonban megszánta a bukottakat, és kegyelemből perújrafelvétel történt a Földre hústestbe felhozottak számára! Ő a hirdetett Ige által első sorban erre akar bennünket ráébreszteni. Ez a lehetőségünk azonban Őneki igen sokba került; gondoljunk csak az Ő Kereszt-halálára, és arra a nagy-nagy türelmére, amellyel mind eddig elszenvedte azt a sok gyalázást, megvetést és semmibevevést, amiben Őt az Általa éltetett földlakók részesítik! Ezt a munkát, ezt a kiküldetést és kiharcolást számunkra, Őrajta kívül senki nem vállalta volna!..

            Ezt a megszerzett kegyelmi lehetőséget azonban minekünk szükséges még az életünkkel visszaigazolni ahhoz, hogy érvényes és hatályos legyen egyénenként a számunkra. Péter apostol, az elszéledt jövevények számára írt levelében, ezeket mondja: I.Pét.1,13-19. Itt az a két egymástól sordöntően eltérő életvitel van bemutatva, amelyek egyikébe mindenki beletartozik. Az evilágra szűletéssel példa útján, spontán, átveszi mindenki azt, amit a szülők és a nevelők átadnak neki, amit ők is átvettek korábban, de ugyanolyan tájékozatlan emberektől. Ez az életvitel legalább 90 %-ban az itteni, a bölcső és koporsó közti létben való jólétet és boldogulást célozza meg. Ennél nem hord messzebb. Evilág istene pedig, az a vesztő szellem, aki „ott” már félrevezette az embert, itt is azon mesterkedik b e n n ü n k  is, hogy a lényegről elterelje a figyelmünket, és a földiekkel való törődés legyen a fődolog nekünk, és hogy maximum becsületes jó vallásos emberekké legyünk. Ez pedig –amint Nikodémus eseténél bemutattatik– k e v é s az öröklétű megszűnhetetlen hármas ember számára! Ezért, megoldásként, Urunk itt már messze túl mutat ezen a „jó emberi”, de mégis csak  l e l k i  állapoton, amikor a Felülrőlvaló foganást és megszületést ajánlja neki –az „Izráel” tanítójának!–, éspedig a lélektől és a Szellemtől valót. Ján.3,1-től (ez Istentől való szükségesség: Dei hümás gennéthénai anóthen!…ex hüdatos kai pneumatos! Ő ezt dupla esküvel jelenti ki minekünk, akiknek most van itt a jelenésünk!)

            Gonosz dolog tehát leállni, stagnálni a példa útján átvett és már megszokott lelki szinten! Nekünk gyökeres megváltozásra van szükségünk, valóságosra! A csak lelki felhangoltság, a hullámzó hangulatok, érzelmek nem valóságok, azokra nem lehet építeni!, de a Kijelentés eligazít bennünket ebben is!: I.Ján.5,6b. „a szellem a valóság!”: to pneüma estin hé alétheia.) Mi, akik most testben itt lehetünk, lehetőséget kaptunk, hogy múltunkat, és az Isteni természettől elidegenedett természetünket fel- és elismerhessük, és hogy ezt vállalva –mint az elveszett tékozló fiú– visszatérhessünk Urunkhoz, Aki vissza, Haza akar vinni minket.

            Isten az Ő Üdvtervét, a Haza juthatásunk módját, feltételeit, és a zarándokokra leső veszélyek megismertetését a Szentírásban íratta meg. Ezekre „jól teszitek, ha figyelmeztek”, mondja: II.Pét.1,19. Ezekről a Földön, a már több száz nyelvre lefordított Bibliából, minden Istent kereső ember meggyőződhet!, amire szüksége is lesz a továbbiakban…

            A Teremtő Hatalmas Isten –a nekünk SÓTÉR: Szabadító, Megváltó, Megtartó, Üdvözítő Isten által, a bűnbe esettek miatt– három személyben jelentette ki magát, hogy nekünk valami fogalmunk lehessen az Ő „Neve”: lényege felől. Ő tehát és az Ő valamennyi szellem teremtménye is –a leghatalmasabb mennyeiektől le egészen az emberig, aki a legkisebb– mind triász, hármasok, hármasságok. Mi tehát eredetileg „igen jó” szellem, lélek és test voltunk. Ez a hármasság azonban a bűnbe eséssel megszűnt, megromlott, halottá lett; amint minden elektromos készülék „halottá” lesz, amint megszakad kapcsolata az áramforrással. Ez történt mivelünk is, akiket Ő már irgalomból kiszemelt, és megújításra kiemelt a maga számára.

            Elképzelhetetlen nagy munkát vállalt Ő ezzel magára, mivel a megmentendők mindegyike abban a tévhitben van, elhitetve, hogy ő maga igaz, és csak a körülmények meg az a másik ember az okozója az ő bajainak. Ha pedig már vallásos, akkor az ősszülők a bűnösök, hiszen így is tanították meg ezt neki; amit ő spontán be is vett, mivel ez is őt és az ő ártatlanságát igazolja. Pedig ez így hazugság, amit a többi téves ismerettel együtt ki kell vetni magunkból. Ezék.18,1-4. Róm.3,23.

            Alkalmas Tanrend számunkra, mint program, már az Egyházi esztendőnek a beosztása is, ami segít eligazítani bennünket. Adventtől Pünkösdig tart az első félév a három Fő ünneppel. Ezeknek az Igéin keresztül Kijelentést kaphatunk Istennek a 3 Személyben elvégzett, és most is folyó munkája, műve felől. Ugyanakkor –ezzel párhuzamosan– a mi hármasságunk is terítékre kerül, azért, hogy megismertesse a magunk állapotát önmagunkkal, de most már a Valóság szerint; azt vizsgálva, hogy hol tartok a Hozzá való hasonlatosságban, az „ott” könnyelműen elvetett Isten-képmás visszanyerésének útján!? …

            Bennünket a halálból, a szellemi halálból, kell Őneki visszahoznia –az Istentől való elszakadtság állapotából– az Igazság megismertetésével, a lelki és a szellemi kijózanítással. Ehhez adatnak számunkra, akiknek Ő már testet alkotott, a Húsvét és a Pünkösd lépcsői : az új értelem (meta nous, metanoia), és a Szellemtől való fogantatás-szűletés. Mindez szükséges ahhoz, hogy újra anthrópos-szá: az Ő örökkévaló uralmában minden jó cselekedetre alkalmas eszközökké lehessünk, az Ő Kezében. Ehhez együtt kell látnunk az Ő tervét, és a mi egész eddigi életutunkat is, de már csakis az Ő Kijelentése alapján! Erre adatik az ünneptelen félév.

            Jel.2,5. „Emlékezzél meg azért honnét estél ki és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd…!”, ezt üzeni Urunk, egy érzékennyé tett eszközén keresztül nekünk a mennyből. Ő tehát nem változott meg, sem pedig a velünk kapcsolatos jó elgondolása. A „műveljed és őrizzed” alapján elkezdett, de a tragikus intermezzó miatt (a kiűzetéstől a feltámadásig) félbeszakadt munka még visszavár minket. Legyen hála és dicsőség Istennek az Ő Haza vonzó türelmes Szeretetéért!

B.L.

Hadd álljon itt végezetül a Trinitatis énekünk szövege, mely mint Hitvallásunk összefoglalja a hitünket:

1. Ez a világ itt nem az én világom, Az én világom egy másik világ. Minden múlandó ezen a világon, Mert evilág csak egy árnyék világ.

2. Sem másvilág ott nem az én országom; Múló délibáb, festett mennyország. Az én országom nem egy álomvilág, Az aratásom nem marék virág.

3. Egy harmadik világ, az az én Hazám, Hol minden igaz, örök és való, Hol Jó Atyám és sok testvérem vár rám, Örökség s minden odafelvaló.

4. Azért harcolok minden gonosz ellen, Mely cselekedetben nyilvánvaló, Hogy megtartassék test, lélek és szellem, Oly állapotban, mely odavaló!

I.Thess. 5,23.

 

 

 

Üzenetek:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s