Nem valami újkeletű kérdés ez, hanem nagyon is régi nyavalya, amely mint a ragályos betegség, úgy terjedt át itt apáról fiúra, nemzedékekről nemzedékekre az ide került lelkekre. Vannak ugyan itt még kereső lelkek is, akik a földi létük igazi értelmét keresik, de a Sötétség fejedelme, evilág ura-istene minden tőle telhetőt megtesz, hogy elaltassa és félrevezesse őket. Az anyagelvűséggel bekosztolt tudós világ is mindent igyekszik megmagyarázni, de a világmindenséget megteremtő, fenntartó és éltető Isten teljes kikapcsolásával. Az ő véleményük tehát nem lehet irányadó az Istent keresők számára!…

   Isten azonban, a valóság megismerését illetően, nem hagyta magát tanubizonyság nélkül! Ebben a vaksötétben is el lehet már igazodnunk, mivel az egyedül megbízható „Iránytű”: a Biblia, itt már mindenkinek a kezébe adatott. Íme a prófétai Ige: II.Pét.1,19-21. Ján.12,46!…

   A Paradicsomból –az Isten melletti állapotból– a bűne miatt kiűzetett embervilág, melybe mint tettesek egyénenként mind beletartozunk, most abban a kegyelemben részesülünk, hogy ebből a lelki és szellemi sötétségből ki lehet kerülnünk, sőt vissza, HAZA lehet jutnunk! Ennek azonban Istentől megszabott ú t j a, feltétele van, amelyet az Ige ismertet meg velünk. Erre a céltudatos életre, a h i t b e n való járásra, a Tőle való taníttatásra és neveltetésre oda kell szánni magunkat teljesen, ahogy ezt a példázatbeli elveszett tékozló fiú is tette! Minekünk pedig már a Teljes Írás is a kezünkbe adatott –II.Tim.3,16-17–, amelyből Atyánk gondoskodása alapján, mindarra választ kaphatunk, amire most szükségünk van. Ő pedig azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az Igazság megismerésére eljusson!, mivelhogy mindnyájan vétkeztünk –nem csak Ádám és Éva, hanem: Róm.3,23!.. – Ő előtte pedig nincs személyválogatás!…

   A Szentírásban testi képeket kapunk a láthatatlanokra, a lelkiekre és szellemiekre vonatkozóan, amikre nézve megsötétedtünk. Ezek, valamint a cselekedeteink is, alkalmasak megismertetni velünk a szintén láthatatlan belső emberünk állapotát is, felébresztésünkre. „Tisztában kell lennem azzal, hogy milyen MAG van bennem!” Mivel az eredetileg „Igen jó”-nak teremtetett emberre a bűnbe esés után már ez vonatkozik: „Rémségessé lettél! Ördögivé!”: Gen.3.Ezék.28.Ján.8,44. Ezt, a mi korunkban, lépten-nyomon tapasztalhatjuk is…

   Isten azonban nem mondott le rólunk! Aki itt testben megjelenhetett, akinek Ő testet alkotott, annak Ő a Haza térés útját is elkészítette; sőt még útravalóval is ellátott bennünket. Az egyik ilyen legfontosabb: a gyermeki bizodalmas hit Őbenne! Ez azonban Őneki igen sokba került: KRISZTUSNAK AZ ÉLETÉT KELLETT ADNIA, hogy minket kiváltson abból a halál-ból, amit „ott” a bűnünkkel beszereztünk magunknak. Gen.2,15-17. (Ennek semmi köze a testi elhunyáshoz, a temetőhöz, mert a thanátó apothaneisthe: az örök kárhozat.) Most, amikor mi az Ő kegyelméből ide felhozattunk, az Ő színe előtt vagyunk, és vizsgázunk abból is, hogy a Haza jutáshoz kapott hitet (mint üzemanyagot) hogyan és mire használjuk fel. Kinek hiszek én? Te kinek hiszel, kiben, miben bizakodol? Akinek engedelmeskedünk, azéi vagyunk. De vigyázzunk, mert az Ördög a legravaszabb az elvadult teremtmények között, aki egyszer már túljárt az eszünkön, és most is át akar ejteni! Például azzal, hogy belopja a tervét az ember szívébe, és elhiteti velünk, hogy az mitőlünk való; mi pedig vakon adoptáljuk azt. Beláthatjuk ezek után, hogy igen nagy sötétség lett a hűvös alkonyatból, amibe belejutottunk. Ennek lett következménye az a sok bűn és megkötözöttség, ami az emberlelkeket fogságban tartja, de amikkel ma alkalmat kaptunk szembenézni és megharcolni, első sorban magunkban. Egyik énekünk szövege is így beszél erről: „A bűnvadonból Nélküled ki sem jutok talán már, Hazám sem látom meg soha, az éjben csak halál vár.”…

A másik énekünk azonban, amely a KERESZT hatalmát ismerteti, ezzel fejeződik be:

„VELED MINDIG GYŐZHETEK”!…

   Ezeket együttlátva és meggondolva figyeljünk meg néhány fontos idézetet a Szentírásból, hogy legyen elég „municiónk” (akarás, törekvés) kimenekülni „Romlás városából”, amibe belejutottunk.

   Jer.5,30-31: „Borzadalmas és rettenetes dolgok történnek a földön . A próféták hamisan prófétálnak, és a papok tetszésük szerint hatalmaskodnak, és az én népem így szereti! De mit cselekesznek majd utoljára?” Mi lesz ennek a vége?…, amikor ki kell e testből lépniük?!…

   Jer.6,14-15. „És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: „Békesség, békesség, és nincs békesség; Szégyenkezniük kellene, hogy utálatosságot cselekedtek, de nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak, ezért elesnek majd…”

Ahol csak hazugságokkal etetnek –külsőségekkel, testies megszokásokkal, vagy lelki élményekkel, mint az orgona megindító búgása, vagy az ősi ceremóniák, melyek csak a kezdeti, gyermeki állapot eszközei voltak–, de mivel azokkal az éhező lelket, pláne a szellemet nem lehet megelégíteni, ezért az ilyen helyekről a valóságot keresők inkább továbbállnak. I.Kor.13,11. Ebben is látható az a nagy lépcsőfok-különbség ami a lélek és a szellem, a lelki és a szellemi á l l a p o t között van. Nálunk ennek még a megismertetése is tévutakon jár!!…

   I.Ján.5,6: „…a szellem a valóság! (és nem a lélek!) : …to pneüma estin hé alétheia!”, aki a megszünhetetlen hármas embernek is a legbelső lényege. Ennek központja az a szív, amely az Édenben történt besötétedéssel és annak el nem vállalásával, gyökeresen megrontatott bennünk. Gen.3,1-8-24. A megcsalt szívünk jelenlegi állapota felől a Mentő Főpásztorunk ezt akarja felismertetni és beláttatni, hogy végre már Ővele legyünk együttlátók és ne az örök kárhozatra vivő ördöggel!: Mk.7,20-23. „Mert onnan belülről, az emberek szívéből származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok, lopások, telhetetlenségek, gonoszságok, álnokság, szemérmetlenség, gonosz szem, káromlás, kevélység, bolondság!… ” Az igazi Világosság ezeket ismerteti fel és ismerteti el velünk, magunkban! A megromlott emberi természetünktől, más néven a „húsnak” ezektől a spontán jelentkező cselekedeteitől pedig sem testi önsanyargatással, sem lelki kuruzslásokkal nem lehet megszabadulni. A baj ugyanis mélyebben van, legbelül a pneumában: a szívben, amelybe Diabolos fészkelte be magát! Ez történt „ott” a Kijelentés szerint, amikor mi, m i n t  Á d á m, megettük az ő ajánlatát. Hós.6,7, Az eredetileg igen jó ember, a gonosz mag bevételével, attól befoganva, a JÓ-tól elidegenedve elfajzott, s így rémségessé lett: Ez.28,11-19. Jel.2,13.

   Istennek az irántunk megnyilvánuló szeretete, a Fiú által, a szent Szellem útján vezet most rá minket ezekre, a Kijelentésnek –a Teljes Írásnak II.Tim.3,16-17.– megfelelően. Mivel a Biblia ma már itt mindenkinek is a kezébe adatott, így a felelősség alól senki sem bújhat el. Azzal sem lehet már a fák mögé bújni, hogy „engem félrevezettek a hamistanítók”, mivel ők csak azt hirdetik, ami  t e t s z i k  a hallgatóiknak. II.Tim.4,3-4… II.Kor.11,13-15-ben pedig ezt a tudósítást kapjuk: „Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda, hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát a Világosság angyalává. Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magukat az igazságosság szolgáivá…”

   Isten, a Mindenható –Pantokrator, Allmighty, Atotputernic– jól látja és ismeri mindezeket, sőt még a gondolatainkat és a szándékunkat is. Ő senkit nem erőszakol arra, hogy megtérjen, hanem csak szelíden szól és hívogat, mivel Ő szomorú mindegyik elvesző teremtménye miatt, akiket Ő a Krisztusban az életével vásárolt vissza a Sátán hatalmából. (Lásd: a kimaradt részt a Fordításban Mk.16,14.) Urunk a Gyógyító, Aki megszánt és kézbe vett bennünket, most ezt a tanácsot adja: Kövess engem! Legyetek az én tanítványaim. A továbbiakban pedig: Luk.14,25-27.és a 33v.  Aki azonban nem veszi fel és nem hordozza a maga keresztjét (az én saját bűnöm elismerése az Édentől kezdve, abbahagyása, bűntudat, bűnbánat: Jel,2,5.), az nem lehet az Ő tanítványa! Más pedig az Ő uralmába nem juthat be!,,,

   Minden „templom” sorsát és jövőjét is ez fogja meghatározni, örökreszólóan.