Ember-testvér, Te, aki még nem merültél bele visszahozhatatlanul ennek az árnyékvilágnak a dolgaiba –mert valami vagy inkább Valaki meggátolt abban, hogy ezirányú vágyaidat kielégíthesd–, a fenti Ige hívása, e sorokon keresztül is, éppen Neked (és nekem) akar szólni.

   Felismerhetted, talán már meg is fogalmazódott benned az, hogy Te csak valami különös maradék vagy itt, aki előtt elzárattak az érvényesülés (a nagy karrier) útjai, amiken mások, a kortársaid, már olyan messzire eljutottak. Közelebbről megnézve azonban már látni lehet azt a nagy árat is, amit a karrierért oda kellett adni, nem is beszélve a következményekről…!!!

   A Szentírásban eligazító és okító példákat is kaphatunk mindazokra, amikre itt most szükségünk van. Első és legfontosabb dolgunk az, hogy ISTENNEK HIGGYÜNK, vagyis Őrá hallgassunk, mert egyedül Ő az, Aki jót akar nekünk! A világ szelleme, a Sátán pedig, aki már egyszer átejtett és „áthangolt” bennünket (az ő adására), emberlélek gusztusát is megrontva, most is, de már végleg, el akarja veszíteni még a megkegyelmezetteket is!…

   Emiatt szólít meg most Isten, és csendet adva hív magához bennünket, hogy mindezeket meggondolva a más belátás (metanoia) kegyelemajándékában részesíthessen. Így nekünk, akiket Ő megszánt, és az Ő életének halálba adásával kiváltott az örök halálba zuhanók közül, megszerezte a lehetőséget arra, hogy –mint elveszett tékozló fiak– visszajuthassunk Őhozzá. Ennek azonban –mint Őnála, a Rend világában mindennek– megszabott ú t j a van, amelyet nem a hamis tanítóktól, hanem csak és kizárólag a Szentírásból lehet megismernünk.

   A bűnesetben –képekben kifejezve– a lázadó Diabolos szennyes hada vonult be és foglalta el emberlélek városát. Ezt a város lakóinak nagy többsége örömmel befogadta, mert hitt a Hazugnak. (Ahogy mindmáig is őneki hisz, ha még a kedvenc bűne tetszik neki!) A bűnével pedig minden szellem-teremtmény „halottá”, semmivé teszi önmagát, selejtté, hamuvá az Élők világa számára. Rászolgált arra, hogy elűzettessék. Gen.3,22-24. Ezék.28,11-19.

   Isten azonban még ezek után sem mondott le rólunk, „mert megszánt és szeretett minket”. Mint az Ő tévelygő juhait úgy kezel bennünket, és a Földre felhozva hívja a „földet” –kelettől nyugatig, az ifjú kezdőktől a megfáradt, bealkonyuló vénekig–, hogy biztonságba helyezzen, „Mert elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet!” Zsid.9,27.

   Ő nem feledkezett el az övéi táplálásáról sem, akik pedig pogányokká lettek; „mert jóltevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket: Csel.14,16-17”. Sőt a megszűnhetetlen belső emberünket is táplálja, amikor az Ő Szelleme a való Igazságot ismerteti meg velünk.

   Az is döntő itt, hogy Te kire hallgatsz, kinek az adását hallgatod szívesen, és milyen gondolatoknak adsz helyet magadban?! Mert a világ szelleme is adja az ő tévelyítő és nagyon is elkápráztató műsorát. Mi pedig még nem kerültünk ki s Sátán lőtávolából!…, de amelyből m o s t  Megmentőnkhöz és Gyógyítónkhoz a Sziklavárba menekülhetünk! (Ehhez ajánlott olvasmány: John Bunyan: „A Zarándok útja; The Pilgrim’s Progress”.) Jer.44,14.!

Végül álljon itt ez a kis ének-szöveg, egy régi erdélyi Énekeskönyvből:

            „Mit használ kereszténységem, Ha nem aszerint élek?

            Ha nincs igaz kegyességem, És vétkezni nem félek.

               Ha az Úrnak ösvényét Tudván, rontom törvényét,

               Azt, Aki meghalt érettem, Csak szám áldja, nem életem!?…

               Mit használ nekem a jó hit, Ha azt csak nyelvvel vallom?

               De nem termem gyümölcseit, Inkább a bűnt javallom!

               Ha rajtam erőt vesznek, És rabszolgává tesznek

               A megveszett indulatok, Úgy, hogy velük nem bírhatok!?…

      Urunk jól ismer bennünket, Ő látja nem csak a gondolatainkat, hanem a szívünknek minden rezdülését is. Tudja Ő, hogy kit hívott el, és nem kényszerít, most még szeretettel hív!