Életünk eddig elfolyt idejében már megismerhettük Istennek az irántunk megnyilvánuló kegyelmét és az Ő jó akaratát. (Elég ha itt csak a tudatlanságunkban elkövetett bűneinkre, és az Ő türelmére gondolunk, amiben Ő részesített, mind máig elszenvedve bennünket.) Itt azonban nem lehet, nem tanácsos megállnunk, bár ezt a hamis nyugalmat nagyon ajánlja a Vesztő minden zarándoknak, akik a Mennyei Haza felé elindulnak. Isten Uralmában az Élet jele: a gyarapodás és a növekedés f o l y a m a t o s, az abban élők hitből-hitbe, dicsőségről-dicsőségre haladnak. Aki pedig itt azt véli, hogy ő már elég gazdag, így nincsen szüksége arra, hogy az Ő tanítványa legyen, az még semmit sem tud, úgy, amint kellene! I.Kor.8,2.

   Urunk, a János apostolon keresztül leadott Kijelentésében, felvilágosít bennünket mindazok felől, amikkel itt most számolnunk kell. Ő még ezt is mondja: „Ha megtérsz,„Izráel”, énhozzám térj vissza!”, nem pedig valami emberek által elképzelt istenhez, amely nem tud segíteni rajtad!… A nagy-érzékenységű szeretett tanítvány által pedig ezek írattak meg: „Mi tudjuk, hogy Istentől vagyunk, az egész világ pedig a gonoszságban vesztegel, a Gonoszban –a Sátánban, annak karjaiban– fekszik” 1. János 5,19. Abban van, abban érzi jól magát, gondtalanul, anélkül, hogy tudatában lenne annak, hogy „hol” van és hogy mi vár rá, ha abban marad és nem menekül amíg lehet!… Ezt az Istentől elidegenedett állapotot nálunk hangosan bizonyítja meg ez a bábeli egymás meg nem értése, az a sok megbántás és sérelem, amit egymásnak is okozunk a magunk igazának az érvényesíteni akarásával, amiket ha nem oldunk meg csirájában (afezis!), akkor felerősödnek, a családi háborútól elkezdve egészen a világháborúkig. Vágnivaló sötétség és alvás jele, hogy az ú.n. ”keresztény” népek is –Istent és az Ő akaratát figyelmen kívül hagyva– ezt teszik ma egymással, a mi korunkban! Mindez a gonosz vesztő-szellem örömére történik, „aki az egész föld kerekségét elhiteti” Jel.12,9. (ahogy már kezdetben is „beetette”…)

   Ma még azonban –amíg tart a kegyelmi idő, ami a megtérésre adatott– ezt az eligazítást is kapjuk az utunkhoz: „Emlékezzél meg tehát honnan estél ki, és térj meg…!” Jel.2,5. Mindez egyes számban van, mivel mindegyikünknek egyénenként kell számot adni a tetteinkről! Isten pedig nem csúfoltatik meg, Ő „hozzáférhetetlen világosságban lakozik”. Őt nem lehet sem átejteni, sem valami téves, hamis megtéréssel, imitációval kifizetni!

   A „honnan estél ki” kérdésre a pontos válasz a Bibliánk első lapjain iratott meg. Ahol ezt mellőzik vagy félremagyarázzák, ott –már az indulásnál!– az egész „zarándokvonat” rossz vágányra kerül! Szükséges tehát az Ótestamentumot is megismernünk, de úgy, ahogy a Szent Szellem akarja azt megértetni velünk, nem pedig ahogy a hamistanítók!.. Az Úr maga mondja: „Ha Mózesre és a Prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, Aki –Krisztus– a halálból (thanatos: a kárhozatból, az örök halálból) feltámasztatott!” Luk.16,29-31.

   Már az első jóirányú lépéshez is az Istenben való bizodalmas hitre van szükségünk. E nélkül kár elindulni. Ebből mindenki kapott és hozott ide magában egy kis útravalót, amelyet –mint a remanens mágnességet a dinamóban– fel kell gerjeszteni. Ezt többnyire lelkiismeret szóval fordították. Süneidésis: az Istennel való együttlátást, az Ővele való egyetértést jelenti, amit „ott” megrontottunk, most azonban megnyertük a lehetőséget annak rendezésére. II.Tim.1,6. Urunk a felvitetése előtt ezzel indította el az Ő tanítványait: „Elmenvén a széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek. (Tehát akinek Ő hústestet alkotott, az mind részesülhet ebben, amíg el nem játssza, és tönkre nem teszi az érzékenységét a remanenciát!)

   „Aki hisz és megkeresztelkedik üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik!” A keresztség, baptisma pedig beavatást, bemeríttetést jelent, ami nem azonos a baptismos-szal, a testi, anyagi, fizikai külsőségekkel, hanem a „lelkiismeretnek”, az Istennel való helyes együtt- látásnak eredményeként az öntudatra ébredt, elveszett embernek az érdeklődése, felfigyelése, végül is kívánkozása vágyakozása Isten iránt, Jézus Krisztusnak a feltámadásán keresztül… Mk.16,15-16.

   Urunk ma erre hív bennünket, erre van SÜRGŐS szükségünk! Ez az evangélium!…

B.L.