Ezek a szavak és bíztatások eredetileg a Héberek-nek –a Hit útján elindulóknak– címeztettek, de Istennek az egytanerős iskolájában kezdők és haladók is egyformán címzettei vagyunk. Őnála aprólékos nevelés és tanítás történik, ahol nincs helye a nálunk megszokott és elfogadott nagyvonalú össze-visszaságnak, sem pedig a keveréseknek, amiket mi bevettünk. A Szentírás a Héber Ábrahámról beszél, nálunk pedig még a héber, izráel, zsidó jelzők is –mint a többi sokat mondó állapotjelző nevek is– tisztázásra és értelmezésre szorulnak. Jó példát kapunk erre a héber Ábrám engedelmességének megismerésével: Amikor ő a mindenkinek szóló „Nagyadó” hívó adását felfogta (Zsolt.51.1.), akkor még egy nagy valaki, „Előkelő atya” volt. Mivel azonban engedelmes volt, Istenre bízta magát és elindult, bár akkor még nem tudhatta hogy hová megy… Sok próbán kellett keresztül mennie –ahogy minekünk és minden zarándoknak is– az „új név”, az új belső lényeg megnyeréséhez…

   Felfoghatatlan nagy ajándék számunkra az a Kijelentés, amely Bibliánkban a kezünkbe adatott. Ebből tájékoztatást és értelmet kaphatunk ahhoz, hogy ebben az ördögi káoszban, ebben a céltalan és félrevezetett világban eligazodjunk, és hogy Isten tanácsának megfelelő irányba meneküljünk. A mindenek fölött álló hatalmas Teremtő Istennek ugyanis terve, jó elgondolása van az Ő öröklétű és megszűnhetetlen teremtményével –az emberrel–, melynek sem a képessége, sem a hatásköre nem mérhető össze az Övével. (Lásd a gölöncsér és az agyag példázatát is: Jer.18,1-6.).

   Az Ige megismertet bennünket a bűneset okozta „hadihelyzetünkkel”, de ami nekünk sorsdöntő: A BÉKESSÉGET SZERZŐ ISTEN HATALMAS TETTÉVEL is! Az igen jónak teremtett ember –én, te, ő, mi…– az ördög ajánlatát „ott” (Hós.6,7.) elfogadva, az Isten ellenségévé lettünk. Ez a háború, ez az ellenséges „légkör” pedig mindaddig fennáll, amíg én, Te, minden kedvelt bűnödet, ami ide juttatott, meg nem tagadod. Isten ugyanis, Aki ellen mi vétkeztünk, Akit megbántottunk, megszánt bennünket, bukottakat, és Krisztusban a kellő pillanatban Ő lépett…!!! A hitetlen vakok számára a Kereszten is bemutatott önmaga feláldozásával az Igazságos Atya szívét megbékéltette irántunk, így most a mi lépésünk következik: Kijózanodás, tisztulás, gyógyulás, a belénk került –gonosz cselekedetekben gyönyörködő– diabolisták megfeszítése, az Isteni természet visszaszerzése az új MAG (Lk.8,11.) által. Mind ezekre szükségünk van ahhoz, hogy visszajuthassunk abba az  á l l a p o t b a, amelyből kiestünk! Jel.2,5. Ezt a más belátást (metanoia) kell –lehet– most kikönyörögni magunknak, amit Ő meg is akar adni, „ha még el nem játszottad”…! Róm.5,6-8. Kol.1,19-21.

   Ennek hiánya okozza törvényszerűen ezt a sok nyomorúságot és felfordulást, ami egyre inkább elárad ebben az Istentől elfordult és ördögivé lett világban. Nem valami csoda tehát az, ami itt történik, hanem következmény! Amint meg van írva: „Ha Istenre hallgatsz, akkor  á l d á s  leszel, de ha a világ szellemének hódolsz, akkor elveszi rólad az eddig védő kezét, és eláraszt az átok, romlás, bomlás mindenben!” V.Móz.28. Ha „hús”, dög vagy, akkor jönnek rád a dögkeselyűk: a gonosz gondolatok, indulatok. Ezek ellen adja Ő a szellemi fegyverzetet nekünk. Ef.6,11-18.

   Láthatjuk már, hogy a világgal való barátkozás miatt nincsen és nem is lehet békesség az itteni emberekben, sem pedig közöttük. „Nemzet támad nemzet ellen…” (Mt.24,7.)

   Amint meg van írva: „Nincs békesség az Istenteleneknek” Ésa.48,22. „Nincs békesség a hitetleneknek” Ésa.57,21. Ez jellemző az ördög uralmára! Bennünket azonban a mi Urunk az Ő Szent Országára, Uralmára akar felkészíteni, ezekkel az Igékkel is!…

B.L.