Így Pünkösd táján igen hasznos lehetne felismerni és meggondolni az útjainkat, de nem azzal az eddigi –a bűnesetnél beszerzett– látásunkkal, mert az felülről nézve bizony vakságnak minősül, hanem a  l á t ó k  látása szerint, úgy, ahogy és amilyennek a Szellem akarja ezt ma a mi szívünkre helyezni! Ő pedig ezeket közli velünk, mirólunk: „Édenben, Isten Paradicsom kertjének a gyönyörűségeiben voltál…, a Kérubokkal együtt, az őrízők társaságában…, az élő épületkövek között…, feddhetetlen állapotban, míg egyszer csak a Bűn megtaláltatott te benned. Felfuvalkodott a te szíved a te hibátlan szépséged miatt; teljesen elrontottad, tönkre tetted, elpusztítottad az értelmedet, a felfogóképességedet, szellemi kincseidet…, a Földre vetettelek, adtalak királyok elé, elrettentő épületes látványosságukra. És mindazok, akik értelmesek, hozzáértők, belátással bírók, téged látva elrémülnek és megszomorodnak miattad; rémes pusztulás, tönkremenés, elveszés részese lettél. ELVESZETT lettél, s többé örökké nem leszel! Ezék. 28,12-19.” (ért.ford.) Ahhoz, hogy egy igen jó-nak teremtetett szellem teremtmény ebbe az állapotba jutott, valami roppant súlyos elhajlásnak (lásd latinul is), elfajzásnak kellett történnie a bensőjében; amit a Szentírás képekben, a növény- és állatvilág pedig testi szemmel is láthatóan mutat be és tár a szemünk elé, meggyőzetésünkre! Róm.1,18-21. Most, amikor mi itt ezekkel a tényekkel szembesülünk, máris nagy lemaradásban és sikkasztásban levőnek találhatjuk magunkat a Teremtő Istennel szemben, mivel Ő már „ott” megszánt, felkarolt, és a kellő pillanatban kiemelt bennünket a mélységbe zuhanók közül. Mi pedig e földi létbe érkezve, beleültünk itt a készbe, jogot formálva mindenre, és még csak hálát sem adtunk Őneki mindezért. A „hűvös alkonyat” tehát –amiről Bibliánk tudósít (Gen.3,8.)– azóta vaskos „sötétséggé” változott az Emberlelkekben, és tanítatlan neveletlenekké lettünk, egyre „távolabbra és mélyebbre” kerülve Istentől, és a valóság világának nem csak a megismerésétől, hanem az örökkévalók létének még a puszta elhívésétől is. Tragédia!  I.Jn.5,19.

   Ezt az „Istenvakságot és elhitetettséget” szükséges felismerni magunkban és magunk körül ahhoz, hogy mi –akik már „ott” affinitással befogantuk a Gonosz látását– belássuk, belássam, hogy: én kemény, érzéketlen vakká lettem, akiben nincsen semmi jó, sőt minden rossznak a csirája is belém került. Belátni azt, hogy én Káin és Ábel vagyok, akiben a szellem és a hús (a megromlott emberi természet) állandóan szemben áll és hadiállapotban vannak egymással. Ábel végig életveszélyben van az „ott” bevett gyilkos magtól, Ábelt azonban –akiben pásztori szellem van– Isten angyalai őrzik és felvilágosítják, nehogy ő is elinduljon a Káin útján, hanem hogy felfelé igyekezzen. Ez a harc az a szent háború, a hitnek a nemes harca, amely mindvégig folyik. Ennek kimenetele Emberlélek hozzáállásától függ, attól, hogy én melyiket, melyik indulatot hagyom és akarom érvényesíteni önmagamban!! Ez dönti el a jövőnket, hogy „hova”, azaz milyen állapotba kerülök, „hol” töltöm az örökkévaló létemet.!?..

   Isten mindezeket az Ő Kijelentésében ismerteti meg most velünk, az Ő eszközein és azoknak írásain keresztül (Mózes, Próféták), akiket ezeknek a hirdetésére is felkészített. Ezeken felül van az Ő legnagyobb műve, az, hogy megüresítetten, emberként lejött ide a Hatalmas Isten, és áldozati BÁRÁNYKÉNT KIFIZETTE a váltságdíjat az Ő követőiért. Ő, a Pantokrator –a mindenek fölött álló Mindenható– volt csak képes ezt véghezvinni a Kereszten, egyedül! Ha Ő ezt a hihetetlen feladatot „ott” a kellő pillanatban a Felkent Fiúban nem vállalta volna, akkor mi most már valamennyien nem egy kis Bolygó hátán utazhatnánk (ellátva mindhárom síkon mindennel, ami a Haza térésünkhöz szükséges: Jel.2,5) –amely még forog és kering is velünk a Napja körül,a világűrben–, hanem a pokoli örök kárhozatban lennénk! Akkor sem ezt a Földet –sem ezt az egész tér-és-idő világát– nem lett volna szükséges Őneki létrehoznia, hogy Kegyelem színpadául lehessen azok számára, akik itt a kegyelmi kiválasztás szerint hústestben megjelenhetnek, pótvizsgázás céljából. Csel.17,24-31.

   Krisztus, a mi Közbenjáró Urunk, a Bűntől való szabadulásunknak ezt a lehetőségét kínálja ma nekünk; bármilyen nemzetbe szűlettél ide test szerint. Őnála nincsen személyválogatás!!…

BL