A világokat és a bennük levőket teremtő és éltető Hatalmas Isten nekünk szóló Kijelentése már az első soraiban közli velünk mindannyiunk és az egész teremtettség származásának és létrejöttének az eredetét. (Genezis 1.) Az Ő tanítványai pedig ezeket még inkább kifejtve leírták számunkra. János apostol pl. ezeket írja: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige volt az Istennél és Isten volt az Ige. Ez kezdetben az Istennél volt. Minden Őáltala lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett”. Pál apostol pedig a fenti vezérige szavaival a jövőt mutatja meg nekünk, a „római” (en rómé) állapotban levőknek. Ez a három idézett Ige már megbízható alapot és életcélt adhat hitünknek arra, hogy ebben a tévelygő világban eligazodjunk. Ezekhez kapjuk a Szentírásban az előttünk jól vizsgázó hithősök különböző élethelyzeteinek bemutatását, amiken ők is keresztülmentek, hogy azokból is okuljunk. Dávid pl. ezeket írja: „Emberek! Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten! Ő teremtett minket és nem magunk! Mi az Ő népe és az Ő legelőjének juhai vagyunk!!! Zsolt.100,3.” Az a tény, hogy itt mégis egy céltalanul vegetáló embervilág létezik –amely Isten nélkül keres valami szilárd alapot ebben a szellemi és lelki sötétségben, de azt így nem is találhat(!)–, ez annak a hűvös alkonyat-nak a következménye, ami „ott” történt meg az emberrel. (Lásd: Gen.3. Hós.6,7. Ésa.53,6; abban mi „mindnyájan mint juhok eltévelyedtünk.”).

   Most tehát ott tartunk, embertestvér, hogy a sötét m ú l t u n k, és a nagy katasztrófa után –melyben nemcsak az eredetileg igen jó állapot, hanem még annak az  e m l é k e  is kiveszett és tönkrement bennünk– Atyánk az Ő könyörülő irgalmában részesít bennünket!!! Pál levelei ezekről részletesen tájékoztatnak bennünket, mert a mi visszajutásunk csak a mennyei világ Rendjének megfelelően lehetséges!, amit nekünk újra meg kell tanulnunk!… Idetartozik a mi hitünknek kipróbálása is, a megbízható szilárd állhatatosságot illetően.

   Az alábbiakban idézünk Soós A. egyik idevonatkozó 1952-ben megírt Körleveléből:

   „Az élet útja utolsó szakaszáról van szó. Az igazságosságban való nevelésről, gyakorlati oktatásról, az élet dolgaiban való vizsgáztatásról, megpróbálásról, ha kell feddés, dorgálás által való helyreigazításról, viharok, kísértések, harcok útján való edzésről, amelyen ha kitartóan, győztesen, törvényszegés, botlás nélkül keresztülmentél, akkor kipróbált, megbízható, „garantált” lettél cselekedeteidet, életmódodat illetően, Istennek „önálló”, de egyben felelős küldötte lehetsz széles e világban, munkatársa, mert már meg tudod bárkinek mutatni hogyan kell a parancsolatokat tartani és cselekedni. Ehhez a neveléshez mindenféle eszközt igénybe vesz Isten –miként a földi szülő is az ő szűlötte neveléséhez.

   Istennek erre a munkájára addig nem kerülhet sor, míg az előző lépések meg nem történtek rajtad: TANÍTÁS az Isten dolgaiban, megismerkedés az Ő törvényével, megfeddés a tanultak alapján, saját életednek az Igével való lemérése; a VISZONYOD RENDEZÉSE, a megmutatott bajok orvoslása új „mag” nyerése által. Ezek után jön a PAIDEIA, a mindenkori állapotodnak, erődnek mértéke szerint, egyre nehezebb feladatokkal, próbákkal, egészen addig, hogy szabadon rád lehessen engedni a sárkányt, ama régi kígyót, mert már képes vagy megállani mindenféle fondorlatos cselvetésével szemben. Nem egyszerre végez el Isten minden munkát rajtad, hanem részletekben, egyre mélyebbre hatolva közelíti meg a valóságot és teljességet. Közben mindig gyakorlati nevelésben részesít, majd le is vizsgáztat az addig hallottakat, tanultakat, el- és befogadottakat illetően. Ő tudja mennyit bírsz éppen el, s ennek megfelelő próbákat, terheléseket enged rád: I.Kor.10,12-13. Ezekben dől el, tartod-e az elfogadottakat gyakorlatban is. Ha nem, akkor be is fejezted dicstelen pályafutásodat… Ha pedig tartod az Igét a próbák, kísértések között is, akkor magasabb „osztályban” Isten újra kezdi veled: TANIT… Pótvizsga csak kivételesen lehetséges, ne játssz tehát könnyelműen a dolgokkal!

   Az Igéhez való viszonyodnak, Isten iránti bizalmadnak és hozzá való ragaszkodásodnak a próbája ez: van-e bizalmad Istenhez! Isten rád enged minden számodra veszélyes, kedvezőtlen, kísértő, csábító, megfélemlítő körülményt, magával az ordító oroszlánnal együtt: minden „ó-embered” szerint kedveset.

   A NEVELÉS mindig keserves, nyomorúságos, szenvedésekkel járó, harcot, ellenállást kívánó dolog, mindenki legszívesebben megszökne előle. Te azonban ne menekülj előle. Sőt igényeld azt, mint aki tudja, hogy erre szüksége van. Nehézzé teszi az a körülmény, hogy Isten ezt a „pusztában”, azaz egyedüllétben, magányban, elhagyatottságban végzi. Miután előzetesen kellőképpen felkészített, maga Isten is magadra hagy… Nemkívánatos társaságba helyez, miután a KERESZTSÉG-ben felkészített. Mt.3,13-4,1. Mk.1,9-13. Fenevadak, ordító oroszlán, nagyokat szóló száj, káromolva és becsmérelve Istent… s ellene nincs egyebed, mint a tanultak, a kapott „mag”, a „meg van írva”, vagy még jobb, ha „BE van írva”. Mégcsak ember sincs a közelben, aki „súghatna”… Olyan inkább kerül, aki rosszat súg. Majd megkóstolod ezt, ha idejében meg nem futsz előle…

   Neveltetésünknek ezek a legizgalmasabb, de legérdekesebb részei is, ha valaki tud szabályszerűen küzdeni. Idejét Isten szabta meg, nem rövídíthető, de hosszabb se lehet, mint amennyire szükséged van: „40” nap. Még az ördög se hagyhatja abba, csak ha minden kísértést elvégezett, akkor is csak egy újabb alkalomig szólóan. Luk.4,13.

   Ez a „40” nap elegendő alkalmat ad arra, hogy valamennyi rád veszélyes, szellemben még el nem intézett bajjal, hajlandósággal, kívánsággal szembenézhess –amikről azt hitted rég rendben vagy azokkal–, eléd hoz Isten minden kedvező körülményt, ami kicsalja szíved lappangó vágyait, „kibújik a szög a zsákból”. Sorsod és vizsgád sikeressége azon múlik, hogy ekkor mit csinálsz ezekkel: azokra hallgatsz, vagy az Isten törvényét TARTOD inkább. Amint Isten részedről tökéletes ellenállást talál, máris elintézi a bajt és vége a próbálásnak. Ha pedig engedsz a hús kívánságainak, elvesztél!

   Nehogy megfuss már az első összecsapásnál. Sőt kívánd, hogy ide érj el mielőbb: „Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor a legkülönfélébb, a kísértő minden ravaszságával kiagyalt, a kiszámíthatatlanságig sokoldalú (poikilois) kísértésekbe estek, tudván, hogy a ti HITETEKET illetően így szerzett kipróbáltság kitartást, állhatatosságot végeredményez.” Jak.1,2-3. I.Pét.1,7. Róm.5,3-4.

   Nehogy a végén –a PAIDEIA megvetése miatt– sírnod kelljen!…”

BL