Minden józan ember tudja magáról, hogy neki t á m a s z r a van szüksége, s csak amíg nagyon beképzelt és önhitt valaki –amíg az eseményeken keresztül nem törték le a “szarvát”– addig vélekedik úgy, hogy ő mindörökké képes megállni a maga erejéből, mert ő olyan VALAKI!…

   Ez pedig tragikus tévedés!, mert mi valamennyien senkik és semmik vagyunk!… Mi csupán éltetett lelkek, teremtmények vagyunk, akiknek a testét is állandóan külső, felülrőlvaló erő tartja “üzemben”, életben, ahogy pl.egy villanyáram-fogyasztót a Centrálé árama. Ha ezt kikapcsolják: “meghal”, a motor leáll, sötétség lesz…

   Valamennyien nagy tévelyítés, csalás áldozatai, kárvallottai vagyunk, különösen addig, amíg “alszunk”; amíg ezt az állapotunkat nem látjuk, vagy nem is akarjuk belátni. Isten erre a tényre, ennek felismerésére akar ráébreszteni mindenekelőtt, hogy “józanul” választhassunk most, amíg még tart a lehetőség számunkra erre! Ma ugyanis még mi döntjük el azt, hogy kinek a védőszárnya oltalma alá akarunk menekülni, hogy “hol” fogjuk tölteni az örökkévalóságot, és milyen állapotban?!…

   Világunkban –ebben a szellemi sötétségben és “kábulatban”– az itt létező emberek nagy többsége ugyanis emberekre, teremtményekre, anyagokra, “anyagiakra” támaszkodik, és ezektől remél biztonságot, megnyugvást a nyugtalan, békétlen lelke számára. Látszatra ezek igen megnyerők lehetnek, de ezek egyike sem stabil; a “motorja”, a szíve egy pillanat alatt leállhat minden teremtménynek (még a legnagyobbak a mennyeiek sem kivételek ez alól). Nem is beszélve a még hátra levő legnagyobb megrázkódtatásról, ami az ég és a föld számára be fog következni: Zsid. 12,25-27.

   Az anyagok (matéria) jövője is kijelentetett: II.Pét.3,10. Egyszerre fel fognak bomlani (atombomlás). Az anyagiak, a vagyon sorsa: a rozsda, a moly, a tolvajok, vagy elég egy “rendszerváltozás” is, és máris mindez odavan… Erre is kaptunk már példát.

   A nagy önbizalom is semmivé válik, amint bejön egy gyógyíthatatlan betegség, vagy ha akárcsak egy fogfájás is…

  AZ EGYETLEN STABIL ALAP –TÁMASZ– SZÁMUNKRA: KRISZTUS, Ő AZ IGAZI FUNDAMENTUM!   I.Kor.3,11. Csel.4,11-12.

   Ő vele szemben tehát mindenki és minden más nagyon ingatag és megbízhatatlan, mely egy pillanat alatt semmivé lehet, s akkor a lélek kapaszkodó támasz nélkül maradva magában képtelen lesz megállni. Akármilyen nagy is lehetett itt valaki –ha csak egy emberen (pl. az élettársán), vagy ha akár egy egész népen uralkodó is– az egyik pillanatról a másikra cserbenhagyhatja, vagy elvétethetik mellőle, és akkor be kell látnia, hogy ő magában senki és semmi…

   Ajánlatos lenne ezeket minél előbb belátni mindegyikünknek, hogy egy másik úton indulhassunk el, nem önfejűsködve tovább!… Így még áldássá is lehet számunkra egy “kijózanító” csapás is, annak tudatában, hogy az események n e m  v é l e t l e n e k!

   V A N ugyanis nekünk Jóakaró Atyánk, Akit bár mi egyénenként elhagytunk, de Aki meg akar menteni minket attól, hogy ÖRÖKRE elhagyottak, kivetettek, nyugtalanok és békétlenek maradjunk! Ő a mi javunkat akarja kezdettől fogva, s ennek bizonyságát is adta mindenki számára azzal, hogy “leküldte” a Fiút a mi legalacsonyabb rendű földi világunkba!      A Teremtő Isten, Aki által a világ is teremtetett, megjelent itt hústestben, és e l v é g e z t e azt a csodát, ami által mi életre juthatunk! I.Tim,3,16. Ján.19,30. Zsid.1,1-3. Hogy mi ezzel a hatalmas, világokat rengető eseménnyel eddig nem törődtünk, ez is az Ő tőle való nagy elhajlásunkat, elidegenedettségünket bizonyítja. Most azonban már beláthatjuk hova jutottunk a magunk esze után menve, a magunk útjain. Ésa. 53,6.

   Nagyon fontos, hogy a „belső” bajunkat, betegségünket –mint a lelki békétlenségünket is– ne valami „tüneti kezeléssel” akarjuk gyógyítgatni! (a vérbajra nem megoldás, ha az azt jelző kiütést leragasztjuk, sem ha valami bódító szerrel érzéstelenítjük magunkat!) Emberek ugyanis csak ezt képesek nyújtani, csak ilyenféléket ajánlhatnak nekünk. Ebből a nyavalyából egyedül csak Ő képes e g é s z e n kigyógyítani minket! A lélek nyugtalansága csupán a jelzője annak, hogy belső baj van. (… a lázmérő csak jelzi, hogy a szervezetünk meg van támadva…)

   Azzal is számolnunk kell, hogy a baj –így ez a nyavalya is– nem jár magában. Az Írás azt közli velünk –márpedig az Szentírás és el nem törölhető és még az utolsó ítélet is ennek alapján fog történni–: „Aki vét Istennek egy törvénye ellen, az az összesnek a megrontásában bűnös”. Jak.2,10 Jel.20,11-12.

   Mi valamennyien az utolsó idők emberei vagyunk, ezért szükséges felismerni és elismerni magunkban mindazt is, amit az Írás közöl az utolsó idők emberének állapota felől.

II.Tim.3, 1-5. Az „18 szálas csokorból” itt csak az első hármat ha megnézzük:

1./  “Önmagukról sokat képzelő önzők”,

2./  “Telhetetlenül kapzsi anyagiasak”,

3./ “Külsőségekkel kérkedő hencegők”

   Ezek az Istentől elszakadt ember jellemzői, jellemző nyavalyái, betegségei. Vizsgáljuk meg magunkat; hátha megnyittatott már a szemünk annyira, hogy fel- és elismerjük magunkban ezeket is, hogy b ű n t u d a t u n k lehessen!…

   Ezek a bűn-betegségek b e l ü l r ő l motiválják –űzik, hajtják– az embert, mivel a szívből származnak. (Nem erről a testi szívről van szó, hanem a személyiségünk legbelső lényegéről: a szellemünkről.) Mk.7,21-23. Ezért külső eszközökkel, kuruzslással nem is lehet kigyógyulni belőlük. A félelem, a nyugtalanság csak mint lázmérő jelzi ezeknek a meglétét nekünk, hogy Őhozzá a Gyógyítónkhoz meneküljünk.

   Isten jól látja ezeket bennünk kezdettől fogva, de Ő türelmesen várt ránk mindeddig életünk egész eddig elfolyt idejében… Ő éppen e célból hozott fel ide e létbe bennünket, hogy a “megkötözötteknek megoldást” adjon, hogy kigyógyítson bennünket ezekből. Ján.8,23. Luk.4,17-19.

   A gyógyulásunk érdekében viszont nekünk vállalnunk kell a “múltunkat”, a viselt dolgainkat, éspedig egyénenként, hogy ezt én szereztem be magamnak!…, senki mást nem hibáztatva amiatt, hogy most ide jutottam. Jer.3,13. 25 v.

   Isten mindent megtett értünk –kárhozottakért– a megmentésünkre: az Egyszülött FIÚ az életével fizette ki értünk a váltságdíjat, hogy kiváltson minket az Ördög –a bűn– fogságából, hogy megnyitva szemeinket követhessük Urunkat, Aki Haza akar vezetni minket. II.Móz.15,26.

   Ehhez viszont nekünk fel kell hagyni az előbbiekkel –felfogás, gondolkodás, földi életcélok, tervek–, és teljesen az Ő kezére kell bíznunk magunkat. Ezt jelenti a metanoia, a megtérés, aminek alapja a más belátásra jutás minden tekintetben….

   Ez a lehetőség megadatott minden földön megjelenő, hústestet kapott bűnös embernek (más ugyanis itt nincsen), hogy minden másból (idegen istenből és istenítésből) kiábrándulva Őhozzá térjen. Mindez azonban nem erőszak! Mindenki szabadon dönt!…

   Tudnia kell viszont, hogy ha nem hallgat Isten hívó szavára akkor a “halál”-ban marad, amely állapot az ÖRÖK Halálba, az örök elvetettségbe torkollik, “ahol” félelem, rettegés, nyugtalanság, békétlenség lesz örökké! Közben pedig tudnia kell, hogy ő mindezt elkerülhette volna, ha itt hallgat a szóra!… Isten őrizzen meg mindnyájunkat ettől!… Mk.9,44. 46. 48.

   “Mert elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet!” Zsld.9,27.

   Istenre hallgassunk tehát (ne a Vesztőre és a gonosz önmagunkra, bár erre még jobban rá vagyunk hangolódva) és hagyjuk magunkat megmenteni –ha kell, akkor magunkat megtagadva is– és kigyógyíttatni a sok bajainkból! Emlékezzünk mindig arra, hogy Ő éppen a betegekhez és a bűnösökhöz jött és jön ma is!… Luk.5,31-32. Mt.11,28-30.

   Ne vondd el magadat Te sem, testvér! Péld.8,33.

256. “Ím nagy Isten, most előtted szívem kitárom, Menedékem nincs sehol a földi határon.

   Ha Te nem jössz bánatomhoz bíztató szóval, Italom könny, a kenyerem keserű sóhaj.

   Ha a világ nem tudná is számos bűnömet, Teelőled elrejtenem semmit sem lehet;

   Látja Lelked minden bűnöm, melynek átka sújt. Vedd le rólam, óh, Úr Isten, vedd le ezt súlyt!

   Szent Fiadért, Ki engemet vérén megváltott, Hallgass meg, ha bűnbánattal Hozzád kiáltok! Vigaszoddal térj kegyesen beteg szívemhez, Hozzád térő gyermekednek, Atyám, kegyelmezz!”

B.L.