„Sokat cselekedtél Te, Uram Istenem a Te csodálatos terveiddel mi érettünk, semmi sem  hasonlítható Hozzád, hirdetném és elbeszélném, de  többek, semhogy elszámlálhatnám.”

   Az eddig kapott Igék világosságában talán már bele tudtunk csodálkozni abba, hogy Isten máris mennyi kegyelem-ajándékában részesített bennünket. Nekünk még az is megadatott, hogy Ő tőle és Ő általa éltetve, itt a tér és idő világában, mind a mai napig még hústestben lehessünk. Abban és olyan testben, amelyet Ő a legcélszerűbbnek látott abból a kásaszemnyi Magból felnövelni és megalkotni itt mindegyikünk számára, az e-földön létünk időtartamára, a kitűzött Cél elérése érdekében.  I.Kor.15,38. I.Kor.3,5-7. Nagy-nagy Mentő Szeretet és Isteni türelem kell ahhoz, hogy Ő ennyi megvetést és értelmetlenséget elviseljen részünkről, akik bevettük a Vesztő hazugságait a soha nem hazudó Istenünk ellen. Hagytuk –vagy még tovább is hagyjuk?!– szándékosan behunyva a szemünket, figyelembe se véve, meg sem gondolva a HATALMAS ISTENnek a már eddig a mi érdekünkben elvégzett nagy tetteit, sem az Ő velünk kapcsolatos akaratát és terveit…? Hiszen mi, Isten elszéledt gyermekei, az Ő teremtményei, az Ő juhai  vagyunk, akik itt céltalanul szédelegnek a hegyeken! Mt.18,12. (Mert a nagyakarás-gazmagja is ott lappang a szívekben és a neki kedvező körülmények máris előhozzák azt belőlünk!) Láthatjuk már, hogy az Atyai Háztól milyen „messzire” elcsatangolt az elveszett „tékozló fiú”, és el is felejtette a maga eredetét, a kilétét, a Szűlőjét és az „Ó-hazát” is. Teljes agymosás történt, a Vesztő szellem örömére! „Az egész világ a gonoszságban vesztegel, hiábavalóságokkal elhitetve, félrevezetve! I.Ján.5,19. Jel.12,9. 13,3. 8. A biológiai élet gondjai-örömei igyekeznek elárasztani és elsodorni bennünket, lekötni minden szabad kapacitást bennünk, hogy még időnk se legyen továbbgondolkodni, a láthatókon túl levőkre. Akinek pedig bejön a „nagy karrier”, az keres még valami kegyes magyarázatot is az apai házzal kapcsolatos feledékenységére. (L: József esetében is) I.Móz,41,51. Ilyen –mert ilyenné lett– az eredetileg igen jó-nak teremtetett földi ember; ha itt jól alakul az élete, akkor felvág és magának tulajdonítja, ha rosszul, akkor mást hibáztat miatta …amint ez a „váltónál”, az Édenben is történt. Látóhatára pedig, amivel számol, csak a bölcsőtől a koporsóig terjed. Elhitetve, abban a tévhitben van, hogy a testének halála egyúttal az ő megszűnését is jelenti. Ha pedig valaki ennél többet szeretne megtudni a folytatásról, a VÉG- ről, azt valami hazug félremagyarázással megnyugtatják és újra elaltatják. II.Kor.11,13-15. Pedig: Mal.2,7-ben ezt olvashatjuk: „A papnak ajkai őrzik a tudományt –„gnósis”–, az apostolok tudományát Csel.2,42., és az ő szájából törvényt várnak –annak megmagyarázását, értelmezését–, mivel a Seregek Urának  követe ő!”…

   Isten azonban nem mondott le rólunk, s ezért fel akar ébreszteni bennünket. Megesett a szíve rajtunk, megszánt minket –elesetteket–, és a Kijelentésével (Szentírás) felvilágosítja az Életre elhívott látni vágyó „vakokat”. Megnyitotta és megnyitja a „vakok” értelmét és szemeit, hogy azok HIT által „messzebb” lássanak, még a második világon, az Édenen is túlra. Mk.8,22-26. Felfoghatatlan nagy AJÁNDÉK az a SZERETET, amelyben a világokat létrehozó és a kezében RENDben fenntartó Hatalmas Isten részesít most minket, akik „ott” önfejűen elidegenedtünk Őtőle.  

Ő azonban megszánta a bukottakat, és megszerezte a mi számunkra a visszatérés lehetőségét.  A „vételkörzeten túlról”, a „föld alól”, a mélységes pokolból kiemelve, felhozott ide a földre, testet alkotott nekünk; melyhez hasonló testben, önmagát megüresítve, Ő is megjelent itt, ahol már van „térerő”, így lehet vennünk az Ő-haza hívó „adását”.  Zsolt.86,13. Ján.8,23.  Mi most ennek vagyunk a részesei, amikor így szól hozzánk: „Ma, ha az Ő szavát halljátok, nehogy megkeményítsétek a szíveteket!…” Az Ő hozzánk való közeledése nincsen valami fényes és kegyes papi ceremóniához kötve. Gedeon gabonát csépel a csűrjében, amikor az angyal megjelenik neki; Bálámot a tévelygő útján igyekszik gátolni (de nem köti meg); az Úr Jézus születését nem az egyházi Főhatóságnak jelenti be az angyal, hanem olyan pásztoroknak, akik sötét éjszakában vigyáznak a nyájra. A Nagyok csak a mágusoktól értesültek a nagy Csodáról és –felűlrőlvaló Bölcsesség nélkül– megadták a címet Heródesnek. A többit ismerjük. Tragédia!…      

   Mindezek azonban a mi okulásunkra írattak meg, akiknek a „pótvizsgája”  m o s t, az utolsó időkben történik, az egyénenként hozzánk szabott körülmények között. Távol legyen tőlünk, hogy bárkit is lenézzünk vagy lekezeljünk a mindnyájunk sorsát eldöntő „ügy”-höz való eddigi hozzáállása miatt, bármelyik szerepben találtatik is valaki még ma. Bíztatást adhat még az a tény is, ami  Saulussal történt, aki az akkori Hivatalos egyház eszközeként maga is üldözte Krisztus követőit, tévelygő szektások-nak nevezve azokat. Döntő azonban, hogy Pál nem volt engedetlen, hanem amikor megvilágosíttatott (ApCsel 9. r.), megértette a  l é n y e g e t, azonnal „átállt”, és a látványos külső formaságokat elvetve, hagyta magát „áthangolni” az üldözöttek oldalára, Krisztusért!… Amire ő –Urunknak minden engedelmes eszközéhez hasonlóan a próféciának megfelelően: És.50,4-5.– bizonyságul elhívatott. Ennek megtörténte után Pál, a Szent Szellem által „felhangolva” és felkészítve, később a királyok előtt ezeket mondhatta el: Csel.26,1-23. „Én bizonyára azt hittem (a korábbi félrevezetettségemnél fogva), hogy a Názáreti Jézus neve ellen (így az Őt és az Ő Kijelentéseit bizonyítók ellen is) sok ellenséges dolgot kell cselekednem: 9-10.v. Amit meg is cselekedtem… a főpapoktól való felhatalmazást megnyervén.”  

   Ebben a kérdésben azonban nemcsak Pálnak kellett vizsgáznia akkor, hanem mindenkinek is, nekünk is (bármilyen vallásban neveltettünk ezideig), akiknek  m o s t  van jelenésünk a „kegyelem színpadán”! Neked is, ember-testvér, akinek már (vagy még) hiányérzeted van a belső emberben, olyan, amit ember képtelen betölteni. Ez a helyzet valóban reménytelen mindaddig, amíg Te ebben a látható világban, emberekben és emberektől várod a megoldást. Jer. 17, 5.7. …már egy régi erdélyi énekszövegben is leírták elődeink, hogy: „Emberekben lehetetlen a mi reménységünk. Mindenekben tehetetlen az ő segítségük. Csak az Isten, Aki minden fohászunkat meghallgatja, Mert emberek ATYJA !” Ezt a hiányt, ezt az űrt csak Isten Szent Szelleme képes betölteni bennünk!…

   Tudatában lehetünk annak, hogy Ő az egész élet-utunkon a védőszárnyai alatt tartott bennünket. „Életet és kegyelmet szerzett a számunkra” Jób 10,12., mely a teremtetéstől a bűneseten át mind a mai napig tart és hordoz bennünket. V.Móz.32,11. Eközben az ördög minden jó lépésnél igyekszik elgáncsolni vagy félrevezetni az ő fogságából menekülni igyekvőket, akiknek Krisztus megszerezte a szabadulás lehetőségét.  Van tehát tennivalónk bőven! Harcolni a minden fronton támadó gonosz ellen, melyek közt a legkeményebb harc a mibennünk álruhában bujkáló és orvul támadó diabolisták ellen van! Ezek azok, akik olyannyira „elhangolták Emberlelket”, hogy az képessé lett így is nyilatkozni: „Én jobban tudom azt, hogy mi a jó nekem!”… Amíg Emberlélek, bárki közülünk, ezt felfogást hagyja uralkodni magában, addig önmagát zárja ki mind abból a jóból, amit Isten akar ővele tenni. Sürgősen menekülj meg ettől Te is, testvér, amíg tart az Ő kegyelme napja a számodra!…    

   Ez a drága ajándék Istennek nagyon sokba került! Az örökkévalóságban egyszer kaphattuk!…

   LEGYEN HÁLA ISTENNEK AZ Ő KIMONDHATATLAN AJÁNDÉKÁÉRT !… 2.Kor.9,15.

   Ének: H.63. „Halld meg a hívást, Jézusodét,  Még ma kövesd Őt…!”

             H.243. „Halld, az ég hangjai hívnak…!”

BL

Üzenetek:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s