A Felülről eddig bőségesen kapott Kijelentések alapján Hit által már tudomásul vehettük, hogy „hol” vagyunk -milyen állapotban-, és hogy „hova” kell eljutnunk ahhoz, hogy ebből a mesterségesen összekevert és összekuszált lelki állapotból, a „csüggedés mocsarából” az általunk elhagyott Atyai Ház irányába kimeneküljünk. A világmindenségeket létrehozó és fenntartó Hatalmas Isten fényes bizonyságát adta az Ő jóakaratának irántunk ebben is. Az erről való meggyőzetésünkre bőségesen elegendő, de elengedhetetlen kellék is tőlünk: nem maradni érzéketlennek tovább is Ő iránta, és az Ő tettei alapján, amiket Ő a szemünk előtt véghez vitt, értem és érted is!…  A szellemi világ lakói ugyanis, mindazokkal együtt, akik „rezonanciában vannak” az Egek Urával, hálásak és boldogok amiatt, hogy Ő MEGSZÁNT ÉS FELKAROLT MÉG BENNÜNKET IS!… Ezekhez kaptunk kegyelemből lehetőséget becsatlakozni -ővelük szünfóniába kerülni- mi, akik itt e Földre felhozatva hústestben megjelenhettünk. Ehhez azonban elengedhetetlenül szükséges –Dei– egy merőben új felismerésre jutnunk, az Isteni Örök Rendnek is megfelelően! Ettől mi itteni „földlakók” igen-igen elidegenedtünk. Mindez a „besötétedés” és elszakadás már „ott”, az Édenben megtörtént az emberrel, mégpedig egyénenként mindenkivel! Erről, mint a mi „multunkról”, nekünk ez jelentetett ki: „Ők, mint Ádám, áthágták a szövetséget, ott…!” Hós.6,7. Tehát nem egy valaki, az „ősszülők”, hanem mi mindnyájan vétkeztünk, és most „szűkölködünk nagy mértékben” a javunkat akaró Isten elleni lázadásunk, és az Istent megvetővé lett természetünk miatt. Róm.3,23. Itt máris egy súlyos és félrevezető hamis-tanítással találjuk szembe magunkat, amit már régen ki kellett volna írtani a Szentírás szerint: Ezék.18,1-4.

Ezek az Igék igen fontos „útjelző táblák”, amik mellett, az idők folyamán, a földi vándorlók többsége –figyelemre se méltatva– elment… Gondold meg, mi következik abból, ha csak egy KRESZ veszélyt jelző táblát nem vesz észre az autós, hanem félrevezetett „hívő” jóhiszeműséggel elmegy mellette! A mi a nagyvonalú nemtörődömségünknek pedig még sokkal súlyosabb a következménye!… E miatt kapjuk most az ébresztő figyelmeztetést a menekülésre, és az utunkon levő –ördög által kihelyezett– félrevezető csapdákra. Istennek gondja van minden tévelygő juhára, s ezért HAZA hív és vonz –ezúton is– bennünket, sőt az utánunk jövőket is. Ezért ad ilyen utasítást nekünk: „Rendelj útjelzőket!…”, amik figyelmeztetik a jóhiszemű zarándokokat, az álruhás félrevezetők mesterkedéseire. Jer.31,21. Gen.3,1. Ősellenségünk a „kígyó” ravaszabb minden elvadultnál, az Írás szerint. Egyszer már átejtett bennünket, és nem mondott le arról, hogy most –a kegyelemből kapott pótvizsgánkon– is megbuktasson. Az Ige azonban rávilágit, és felismerteti velünk az ő szándékait és a módszereit is. II.Kor.2,11. 11,13-15. Feltétlen szükségünk van arra, hogy a Szellem intelmeire bízzuk magunkat, és ne a magunk eszére, mert már az is „át van hangolva” a Diabolos adójára! Elfajzás, „agymosás” történt; az ember a halálát okozó gonoszt jónak, kívánatosnak látta és bevette, megette: I.Móz.3,6.22-24!. Ezzel „Rémségessé lett!: Ez.28,19”.

Ilyen állapotban hozattunk fel e földre valamennyien, ahol a JÓ Pásztorunk mentő akaratának megfelelően most lehetséges élnünk a más belátásra jutás lehetőségével!  Ehhez azonban a gonoszra hajló önmagunk vad természetének a megtagadása szükséges!…

Ez a nekünk adatott kegyelemajándék Istennek nagyon sokba került: a Fiú életébe! Ezért is illene nagy-nagy hálával élnünk ezzel a drága lehetőséggel, nem pedig bolond módon elmenni mellette!…

Mivel a visszajutás a Rend világába nem olyan simán megy, mint a kiesés volt abból, nagy figyelmet kell az egész úton fordítanunk az Írások alapján az apró részletekre is!  Amik megírattak, nekünk mind azokhoz valamilyen formában közünk van, dolgunk van vele.

Mi nem tudnánk valóságost sem Istenről, sem az igen jónak teremtett eredetünkről, de a bűnbukásról és a kiűzetésről sem; sőt az Ő velünk kapcsolatos üdvtervéről sem, ami végett –az Ő ígérete szerint– mi, a mélységből felhozva, mint zarándokok és jövevények a Hazajutás reményével, most itt lehetünk a földön.

Meg kell tehát ismernünk AZ EGY IGAZI ISTENT, az Ő ÖRÖK URALMÁNAK TÖRVÉNYES RENDJÉT, amiből mi kiestünk! Továbbá, szükséges, hogy megtarthassuk magunkban a Bibliában megírt –egyénekkel és népekkel történt– eseményeket, próbákat is, hogy –mi és minden korok zarándokai is– okulhassunk azokból. I.Kor.10,1-11. Ján.17,3.

Végül lássunk meg néhány „váltót”, amiket a vesztő-szellem működtet a zarándokok útján: I. A teremtés és a bűneset félremagyarázása; mintha azt csak egy emberpár követte volna el és nem mindnyájan. Ezzel, esetünkben már a pálya –a mi élet utunk– elején megtörtént az átváltás, és azóta az egész vonatunk végig rossz irányba haladt! (A Gumigyárnál levő vasúti váltó eldönti, hova fog az utas megérkezni: Keletre-e vagy Nyugatra?)… A felelősséget pedig itt mindenki másra igyekszik hárítani ezért is. Ezt a hamistanítást –sajnos– még a népünk közfelfogása is erősiti, miszerint: „az atyák ettek egrest…” ; amit viszont Isten igazságos törvénye NEM FOGAD EL!…

Ennek a téves ördögi felfogásnak nem engedhető meg, hogy uralkodó legyen a megtérés útját választó Emberlélekben, mivel ezen a Hit harca –és a kapott védőfegyverek– által, a más felismerésre jutással (meta nous, metanoia: új értelem, „új” lélek) úrrá lehet már lennünk!…   A félrevitt „vonatnak” tehát vissza kell tolatnia a tévútra vivő „váltóig”: hittel elfogadni ami kijelentetett, hogy „ott” é n vétkeztem, é n lettem az elveszett, a kifizethetetlen nagy adósságot, a kárt  é n okoztam!… Luk.15,11-21. Mt.18,24.(és mindez egyes számban, első személyben!) Az Ige ezzel már rámutat számunkra a preexistencia tényére is, hogy a zarándok „messzebb” láthasson! Mindezeket meggondolva  képződik az a bűnteher, amellyel a zarándok, a „start-helyről”, „Romlás városából” végre a számára előírt Cél irányába elindulhat, az Igének megfelelően! Ő pedig ezt mondja: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát –minden istentelenségét szóban és tettben is–, és vegye fel az ő keresztjét –ismerje el és vállalja fel a bűnének terhét minden nap, ne másvalakit okoljon miatta–, és úgy kövessen engem.” Luk.9,23-26. Amint a bemutatott zarándok is vállalta a saját nehéz terhét, számolva a maga kifizethetetlen nagy adósságával. Ezt az adósságot csak egyedül Krisztus volt képes átvállalni a Kranionon! Ennek azonban  f e l t é t e l e  van, éspedig: az  igazi megtérés (a bűnadósság-csinálásnak abbahagyása, bűnbánat, gusztus változás), foganás a szelíd Rügytől.  A Szentírásban ez a feltétel egyértelműen benne van! Íme: „Emlékezzél meg honnan estél ki és térj meg!”…, jöjj vissza abba: Jel.2.5. Aki nem a „start-helyről” indul, annak a futása nem minősíthető! Diszkvalifikálják. Mi pedig a Célbajutás lehetőségét kaptuk! Éljünk tehát vele, hálával Istennek!

BL

       Ének: „Végig megálld a nagy tusát…”