Ha az Úrnak a fenti kérdésére már kezdünk valamit nem csupán fejjel megérteni, hanem szívvel meg is érezni, kell hogy az Igének ez a felvilágosítása –ez a Mag– ne hagyjon tovább „aludni”. Bár lehet, hogy mozgalmas az életed, igen aktív vagy –akár még az ige vonalán is–; vagy lehet, hogy csendes vagy a felszínen, de ugyanakkor belül „sziget” vagy „tócsa” vagy, mert ha valami megzavar, akkor „iszap” és „sár” jön ki belőled. Ez utóbbi sem véletlenül történik, ez is benne van az utunk menetrendjében, az „órarendben”: V.Móz.8,2. „…hogy nyilvánvaló legyen (te előtted is!) mi van a te szívedben…” A pillanatnyi „szélcsendes idő” tehát nem szabad, hogy megnyugtasson. Ne hitessük el magunkkal, hogy rendben van már az életünk. Még benne vagyunk az Ördög lőtávolában, így az utunkon minden lépésben vizsgázunk! A lelki világunkban –amiben a mi egész gondolatvilágunk is benne van, a hullámzó hangulatokkal együtt– az Ördög nagyon otthon van, mivelhogy a „mennyből” a „földre” levettetett. Ő oda már soha örökké vissza nem kerülhet! Jel.12,9., minket viszont megszánt Urunk a mi nagy elesettségünkben, és felkarolta az „Ábrahám magvát”! (Zsid.2,16. Ján.8,39. Itt egyértelműen be van határolva az, hogy ki tekinthető annak!)… Urunk valóságost akar adni az övéinek, kigyógyítani a hűtlenségükből, egyénenként alkalmassá tenni az Ő országára.  A „jó”-nak látszó, de hullámzó vallásos lelki állapot helyett Ő szilárd alapot ad az Övéinek: Péld.8,20-21. A korunkban nagy számban megjelenő írások és írásmagyarázatok közül egyedül a Szentírásból kapunk IGAZ felvilágosítást a „Ki vagyok én”; a „Honnan jöttem” –honnan és mi okból kerültem én ide–; a „Hová megyek el innen”  kérdésekre, és hogy minden mi célból, miért történik velem?… Az Isten tanácsát megvető, tévelygő emberektől kapható válaszok ezekre mind hiábavalók és használhatatlanok. Luk.7,30. II.Tim.3,13… Urunk tanítványainak, az Őrá hallgatóknak pedig taníttatásra és neveltetésre van szükségünk, a Kijelentésben kapott útmutatás szerint, a „gyermekké”, gyermekivé létel útján.  II.Tim.3,15. (ért.ford.): „…és, hogy az „újszülött csecsemő” állapottól kiindulólag (apo brefous, I.Pét.2,2-3.) a Szentírásnak a mondanivalóit tudod, amelyek képesek téged megtanítani, kioktatni a megtartatás céljából az üdvösségre, a Krisztus Jézusban való Hit által”. A „Timotheos” név, ahogy minden Bibliában található név is, a viselőjének lényegét jellemzi; így ez a tanács annak szól, aki már valóban Istent tisztelő, Istenfélő, vagy legalábbis azzá akar lenni. (Timios+Theos.)…

Ahhoz, hogy a zarándokutunk, hitéletünk valóságos és elfogadható lehessen, okvetlen a „start-helyről” kell indulni; enélkül az út végén, mint „dobogós” szóba sem kerülhetünk. I.Kor.9,24-27. Alaposan meg kell tehát vizsgálnia mindenikünknek a maga hitét, mivel mérhetetlen sok hitetés, félrevezetés történt és történhet még most is velünk és közöttünk a tévtanítások következtében. A legveszedelmesebb hamisprófétája mindenkinek önmaga! (Amikor önfejűen válogatva határozza meg, hogy mit hisz, mennyit hisz, kire és mire alapoz. Ennek próbája akkor történik, amikor az a vélt alap, vagy támasz elvétetik őtőle.) Legyek mindig tudatában, hogy én csak egy éltetett teremtmény vagyok, akinek a Teremtőm jó elgondolását, velem kapcsolatos akaratát kell megismerni és abban foglalatoskodni! Róm.12,1-2. Ján.6,38.  

A Kijelentésben mindaz leközöltetett, amire szüksége van a Romlás városából Haza indulónak; az is, hogy mit (milyen Igét) vigyen és milyent ne vigyen magával –magában– a megtérő: Hós.14,2-3. (Ford.)… A Teljes Írás összefüggő, és semmi fölöslegest nem tartalmaz. Aki nem ezt vallja és tanítja, hanem csak kiragad abból valamit (pl. csak az Új szövetséget, az előzmények nélkül), aminek önkényesen más magyarázatot ad, az ördögi! A Kísértő használja ezt a trükköt az Úr Jézussal szemben is, amikor a templom tetejére (magas egyházi méltóság) felviszi, és hamis ige-értelmezéssel akarja Őt átejteni. Urunk azonban –és mindaz, aki már a „Jézus hitével” megajándékoztatott– még abban a szempillantásban visszautasítja. Gal.2,5. Róm.3,26. Aki viszont a Hit, hűség helyett az elhivést (pl. elhinni azt, hogy  v a n  Isten!), az elfogadom-ot, az alaptalan „ne félj csak higgy-et” hirdeti, vagy vallja, az máris hamistanító!

A SZENTÍRÁSNAK MINDEN RÉSZLETÉT IS A TELJES KIJELENTÉS VILÁGOSSÁGÁNÁL KELL MEGISMER-NÜNK ÉS ÉRTELMEZNÜNK!

Ezt bizonyítja már az is, hogy az Édeni bűneset után, a megtérés útjára helyezett elindulók ezt a pontosítást kapják a Jel.2,5.-ben: „Emlékezzél meg honnan estél ki és térj meg!” Tehát a Szentírás a teljes életutunkat mutatja be, amikor az Isten Kertjéből való kiűzetésre (a Biblia elejére: I.Móz.3.) emlékeztet még a Biblia végén is.

Az a „megtérés” tehát, amit ma itt annak neveznek és tanítanak, nem fogadható el valóságosnak, amíg az „ősbűnt” a tettes nem vállalja magára, hanem elbújik, mást okol és körömszakadtáig tagad. (Eközben ebből a tragikus, örök-halálosan komoly kérdésből a Vesztő, az itteni eszközein keresztül mulatságos nevetség tárgyát csinál. Arról az egy Ádámról, akiről a vasárnapi iskolában tanították.)

A Kijelentés szerint mi itteni föld-lakók mindnyájan vétkeztünk (Rm.3,23.), de kegyelemből megkaptuk a visszatérés, a megtérés lehetőségét, aminek feltételei és részletei a Szentírásban adattak ide nekünk. Itt, ebben a mi szétszórtságunkban elképesztő mértékben képes aratni a Tévelyítő; mert igen-igen hiányzik az egyértelemre, a „közös nevezőre” való eljutásunk!

Számunkra az egyetlen megbízható Alap: Az ÚR JÉZUS KRISZTUS! Akiben mindannyian kiválaszttattunk az örök halálba zuhanók közül az örök Életre!… De aki Őt, és a nekünk kiharcolt kegyelmét megveti –azzal, hogy nem veszi igénybe azt–, az hideg és érzéketlen marad Ő iránta, és az Ő –érte is meghozott– nagy áldozata iránt; így, ezzel a hozzáállással pedig teljesen a szemmel nem látható Ördög uralma alatt van, annak az aktív eszköze a földön! Minden megmozdulása, szava, tette annak az uralmát képviseli és terjeszti, minden JÓ-nak a megrontására! Csel. 13,10…  Láthatjuk ezekből, hogy az „Állj, ki vagy”-ban kapott „helyzet-felismertető világosságra” minden egyes  zarándoknak elengedhetetlenül szüksége van útravalóként!… A honnan-hova kérdést még az úton levő „Értelmező háznál” tisztázni kell!..

Ebből a bábeli összevisszaságból sem jóhiszemű emberi –vagy ördögi– okoskodással, sem testi, sem lelki gyakorlatozásokkal (Biblia szövegek megtanulásával, büntetésként kiszabott imaszövegek sokszori elmondásával) nem lehet kijutni. Isten azonban jól látja a szánalmas állapotunkat, és bizodalmas hittel és a más belátás kegyelem-ajándékával ajándékozza meg azt, aki Őt igazán keresi.

Az eddig kapottakból már láthatjuk, hogy a GYÓGYÍTÓ vesz a Kezébe bennünket, amikor az igaz valóságot ismerteti meg velünk, Veled is Testvér. Ezt az itteni földi létet és táplálást is –mindhárom szinten– az Ő gazdag kegyelméből kaptuk, hogy mi betegek, Őreá szorult állapotunkat felismerve, a csaló hazugságok helyett, a megalázkodás útján, egyénenként a Karácsonyban eljött Szabadító Kezére bízzuk magunkat. 

BL

Ének:             

„Amit szívünk esdve kér, Földi kincsnél többet ér.

Mind mulandó és üres, Amit e világ keres.

Lásd, Uram, mi Szellemed kérjük, Aki hűn vezet;

Fel ne tartsa semmi gát, Hadd jelentse meg magát,

Szíveink töltse be, Mindörökre szent heve!”