vetés és aratás…. meg nem szűnnek” Gen. 8,22.

Urunk kezdettől fogva sokszor és sokféleképpen szólt és szól hozzánk –példázatokban, képeken keresztül– az egy szükséges dologról: hogy megmenthessen minket az eljövendő haragtól. (I.Thess.1,10.) Talán már nem kell bizonygatni, hogy ez az egész kitelepített embervilág, a mai állapotában azt aratja, amit korábban elvetett. Ez a bábeli összekuszáltság és békétlenség (Ésa.48,22.) –ami jellemzi ma ezt a forgó-keringő „Sárgolyó” felületén ideiglenesen („egy ismeretlen Nagy Úr által”) eltartott emberiséget– egyenes következménye annak az elhajlásnak és elszakadásnak, amit „ott” egyénenként elkövettünk Isten ellen. Elhitte az ember a Hazugnak (Gen.3,4-5.), hogy Isten őt kihasználja és becsapja, és ezt, mint magot befoganta (6 v.), és ez dolgozik is benne, mindaddig ez a helyzet, amíg hisz a hazugnak; ugyanakkor pedig az Igaz Istent, Aki életet és kegyelmet szerzett őneki: (Jób.10,12.) hazugnak tartja!… Törvény: „Senki sem szolgálhat két úrnak!” A törvénytelen kettősséget hozta létre bennünk az, amit „ott” –az óvó figyelmeztetés ellenére– bevettünk; ami -a vezérigénk képével élve- mint vetés, a szellemi halált, és ezt a szellemi meghülyültséget eredményezte, ez lett az aratás! Gen.2,17. 3,22. Az az ördögi „gyümölcs”, amit me  gettünk, „kábítószert” is tartalmazott, ez a kábítás kellett ahhoz, hogy az ember fordítva lásson: a gonoszt jónak, a Jót viszont gonosznak –amikor úgy látta az ember a gonoszt, hogy jó–, szó szerint meg van írva. Sőt, annak a hatása nem múlt el azzal, hogyha valaki kegyelemből, az Istenhez való visszatérés céljából ide a mélységből felhozatott –az Úr mondja, hogy ti alulról valók vagytok–!  Ha lehetőséget kap az ember,  akkor gátlástalanul itt is csak azokat azokat az Isten ellenes tetteit és terveit igyekszik véghez vinni, amiket „ott” elkezdett.   

Teljesen reménytelen lenne a helyzetünk ezek után, ha Isten nem lépett volna közbe. Az eddig kapott kijelentések alapján, azokat HITTEL megragadva már tudhatjuk, hogy Isten, Jó Atyánk, megszánta a bukottakat –ezt a kijelentésből tudhatjuk–, és az –prohamartanein: evilág léte előtti: II.Kor.12,21.– emiatt a  bűntény miatt, az örök kárhozat útjára menők közül kiemelte azokat, akiket Ő az Életre kiválasztott. Ef.1,4. II.Tim. 1,9. Ezek azok a lelkek, akiknek Ő, a földi ittlétük idejére hústestet alkot azzal a célzattal, hogy felvilágosítva és kijózanítva, itt a Krisztus tanítványaivá, oltványaivá legyenek. E nélkül ugyanis, ezt megkerülve senki nem kerülhet Haza innen!!!     

Hogyan is áll a dolog? A halálos tragédia után az úton felszedett „fertőző” sérültek a „deportáltak szigetére” kerülnek, és hústestben evilágra megszületve, itt eszmélkednek (a létszámuk jelenleg kb.7-8 milliárd), ezek vagyunk mi emberek.

Ezek diagnózisa (a belső emberé) lesújtó: „Tetőtől talpig nincs a testben épség” –szórul szóra a prófétán keresztül Isten Szent Szelleme így íratta le az Ézsaiás könyvébe–; „Tetőtől talpig nincs a testben épség” teljes amnézia, öntudatlanok, még a nevüket sem tudják, a lényegüket –a név a lényeg, tehát nem az a nevünk, amit itt az anyakönyvbe beírkáltak, hanem lényegünket Isten jelenti ki, mert ezt nem tudnánk, senki nem tudná ezt magától–; még a nevüket sem tudják –így szól a diagnózisuk–, azt sem tudják, hogy a földre honnan jöttek, vagy hová mennek el innen, miután ez a „sárház-testük” elhal. Összetévesztik magukat a rajtuk levő anyagi testükkel (Jób 10,11. ott van ez az Ige, hogy …bőrrel és hússal ruháztál fel engem… tehát én nem ez a test vagyok, ami látszik ezzel az anyagi szemmel); összetévesztik magukat a rajtuk levő anyagi testükkel, tele vannak a sokféle téveszmével, félelmekkel és babonákkal; mind különbnek tartja magát a másiknál; elvárná, hogy ezt el is ismerjék, sőt, ha mód adatik, azt ki is követelik maguknak, nagy részük máris ön- és közveszélyes; a nagyság, nagyakarás vágya, annak csírája mindegyikben megtalálható”  Ésa.1,1-8. és 9. (LXX) Róm.3,9-18.

Urunk, a Mindenható –Pantokrátor, Allmighty, Atotputernic–, aki még a hajunk szálait is számon tartja, jól látja mindezeket bennünk, mégis nagy hosszútűréssel mind a mai napig elszenvedve minket, módot szerzett nekünk a gonosszá lett természetünk megváltoztatására. Ezért Ő már „ott”, az Édenben a bűneset után, a kellő pillanatban közbelépett  (itt kairos szó van az eredetiben  és nem kronos!), tehát még a „tér és idő-világ” léte előtt történt Istennek ez a közbelépése, hogy Krisztusban magára vállalta a halált a halált érdemlő bűnösökért, értünk! Róm.5,6. LXX ért.ford. Jel.13,8… Az Ésa.1,9-ben ez íratott meg: „Ha a Seregek Ura magot, spermát nem adott volna, akkor mindörökre Sodoma és Gomora az állapotunk.” Az „igen jó”-tól elvadult természetünket csak a Mag, a Rügy, az azzal való beoltás változtathatja vissza! (nekünk erre van szükségünk) Más képben mit tett Isten? Az elvadult Kain-természet mellé megadatik a pásztor-hajlammal megáldott Ábel is. Kain a gonosz, Ábel a szelíd mag az emberben. Minden itt megjelenő emberben benne van ez, megadta Isten az ábeli vonást is, tehát a Kain és az Ábel, a gonosz és a jó bennünk van; és ezzel így már elkezdődhet a „szent háború”. E kettő ugyanis: a „hús” (a megromlott emberi természet) és a „szellem” örök ellenségei egymásnak, bennünk!… Az egyik –ilyen a Kain istentelen útján elindulók mindegyike (nemcsak az az egy Kain!), aki a Kain útján indul el, ez lesz az uralkodó vonás benne– megölő ellensége a másiknak, miközben Ábel –a mentő Szellem eszközeként– minden módon meg akarja menteni a másikat. A Bibliánkban bemutatott Kain és Ábel esete azt a végérvényes tragédiát ismerteti, amelyben a „Kain” megöli az „Ábelt” magában. Elrettentő példa, de sajnos nem egyedi eset az Isten ellen fellázadók, az első típusú Ádámok között. Mindannyian első típusú Ádámokként kerülünk ide, ezzel a kettősséggel. (Ez történik kicsiben, de nagyban is pl: amikor u.n. Keresztény népek fegyverrel ölik halomra egymást, mindkét oldalon fényes papi segédlettel, mindenütt „megáldják” az ágyúkat egymás ellen.) Láthatjuk, sőt már meg is tapasztalhattuk azt, hogy milyen „mélyre és milyen távolra” kerültünk mi attól az IRGALMAS SZÍVŰ ATYÁTÓL, Aki a maga képmásának hasonlatosságára igen jó-nak teremtette az embert!…

Isten, Mózesen (és minden Ő szolgáján) keresztül, „törvényt beszél a népeknek” És.42,1., az Ő pásztor nélkül tévelygő juhainak, azok kijózanítására és visszaterelésére. A 10 Ige a „Deka Logos”, Bibliánkban parancs-nak van fordítva. II.Móz.20,5. versében ezt olvassuk: „Ne imádd és ne tiszteld azokat (az idegen, általad elképzelt isteneket, akiket és amiket „imádsz” -sokszor hallunk ilyeneket: imádom az X-et és Y-t, imádom ezt vagy azt az ételt), tehát „Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én az Úr, a te Istened féltőnszerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban harmad és negyediziglen, akik engem gyűlölnek…” Ez is egy félreértelmezett mondat, közmondás.  Ebben a képben a mi szavaink és tetteink, sőt még a gondolataink is: a „gyerekeink!” Ezek azok, amiről itt az Írás beszél, hogy azoknak alapján, azok következményeként „visszaüt” amit mondtam vagy tettem. Ahogy ezt értelmezik a köztudatban, ahogy megtanították velünk, az egy hamis, sértő és káros bemutatása az Igazságos Istennek! Ez az Ige éppen a saját tetteink és gondolataink következményére mutat rá, amelyben az elkövető „büntetésként”, törvényszerüen részesül, mivel az őrá, mint a bumeráng visszaüt. A vetés és aratás –mint az ok és okozat– törvénye tehát a visszafizetést is megismerteti. Így már mindenki számolhat minden szavának tettének a következményeivel is, még harmad és negyediziglen is! Tehát a következmények következményeiről is felvilágosít ez az Ige… Isten tehát nem igazságtalan; mindenki a maga bűnéért van itt, és issza a levét annak, amit korábban elkövetett!.. Jer. Sir 3,39. II.Kor.5,10. Ezék.18,1-4. 20 v.  Ez a törvény működik a „végelszámolásnál”, az utolsó ítéletnél is!…  

Róm.13,10: „A Szeretet nem cselekszik semmi olyat, ami az ő embertársának helytelen gonosz dolgot eredményezne”. Ez az Ige is meggondolásra int minket! … „Ábel” juhok pásztora lett, őriző. Ezt az oldalt akarja Isten felerősíteni bennem, bennünk, ezt a pásztori szellemet, hogy ez tudjon élni és cselekedni. Urunk, mint JÓ Pásztor leszállt ide a beteg tévelygő juhaihoz, akiket felkarolt…. Az Ő tanítványait is erre a mentő munkára készíti fel…. A tanítványoknak megnyitja az értelmüket, rálátást ad nekik a „tájakra”, hogy azok már „fehérek az aratásra”… , és a Mentő Szellem eszközeiként kiküldi, hogy igyekezzenek begyűjteni a „csűrbe” akit lehet, mielőtt jön a „préritűz”, az ítélet, a végítélet! … Mit lát és milyennek lát Téged az a még távolabb levő, akinek Rajtad keresztül kellene „felmágneseződnie”? Vonzó, vagy taszító vagy-e számára; vagy talán még Te botlatod is őt valamivel?… Jaj nekünk, ha ezt tesszük! Mt.18,6-7. Nehogy kívül maradjon egy is örökre miattad, Testvér!..

Mi valamennyien Urunk könyörülő irgalmából élünk. Ennek a felismerése és hite –mint remanens mágnes– kell hogy felgerjedjen bennünk (dinamó elv) az Urunk által meghatározott mértékre….  II.Tim.1,6. „… gerjeszd fel az Isten kegyelemajándékaát, amely benned van…” Mivel Isten minden ide felhozott bűnösnek megmutatta a Hazavezető Utat (és megmutatja most is nekünk), a maga bűnös lényének legyőzéséhez szükséges védő fegyverzetet is megadta. Ef.6,11-18. Az előrehaladásunkat tehát ezek után most a hétköznapi „vizsgáink”, azoknak az eredménye szabja meg, mert a hétköznapokban az események között vizsgázunk, és ettől függ az előrehaladás…  Ő senkire nem erőszakolja rá az akaratát, de minden „Timotheost” megbíztat és Haza vár! I.Tim.6,12. …

Akard te is, Testvér, hogy: Legyen meg az Ő akarata!

BL

Ének: 

„Megyek már, ó Uram, megyek Feléd,

Fájdalmas szent uton, Mindig Feléd.

Ó sok keserve van, De ez az én utam,

Mert Hozzád visz, Uram, Mindig Feléd.

… 

Csillagvilágokat elhagyva már

Elfáradt lelkem is haza talál.

Ha majd Hozzád jutok, Lábadhoz roskadok,

Ottan megnyughatok örökre én.