és a rajta keresztül kapott kijelentésekről

„Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólt hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólt nekünk az Ő Fia által.” Zsid.1,1. Erről egy jól levizsgázó tanítvány ezeket írja: „Megbízhatóan biztos minálunk a prófétai beszéd, mert szilárdan tartjuk a kezünkben, megragadtuk s birtokunkban bírjuk a prófétai igét, amelyre jól teszitek, ha úgy vigyáztok rá, nagy figyelmet fordítva arra, mint valami világító fáklyára vigyáznak sötét vadon helyen, ameddig csak kell, amikor is a „Nappal” kell, hogy átderengjen már, és a „Hajnal-csillag„ felkelt legyen a ti szíveitekben.” II.Pét.1,19. (Ért.Ford.) A Teljes Írásból választ kapunk minden „miért?” kérdésünkre, mindarra, amiket már itt tisztán kell látnunk, tisztáznunk kell! Abban számunkra semmi fölösleges nincsen, tehát meg lehet és meg kell találni magunkat azokban! A prófétai Írásokból tudhattuk meg, hogy már „ott”, a bűnesetünk következtében „mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk”, és ki-ki a maga útjára tért, és mint szellemi részeg, kábultan szédeleg céltalanul itt a földön is. Öntudatlanságában azt hiszi, hogy az élet csak az és annyi, amennyit ő lát belőle. Határai: a bölcső és a koporsó; sem előzmények sem következmények őszerinte nincsenek. Ez az a „vágni való sötétség”, amit a Sátán hozott be és terjesztett el az egész földön a LELKEKBEN. Ezzel szemben viszont kijelentetett, és meg is íratott már több, mint kétezer éve a valóság, miszerint: „…ti Jákób fiai (Jákób=csaló, ilyenekként kerülünk ide mindannyian!), TI NEM SZŰNHETTEK MEG!”…, „Mert lesz feltámadásuk a halottaknak, úgy az Istent félőknek, mint az istenteleneknek!”; így írja le ezt az Új Testamentumban Pál apostol is. ApCsel.24,15. Nagy áldás az és nagy CSODA, ha valaki ITT ráébred erre, és hagyja magát megtalálni Urunktól, Aki ezt mondja: „Én Világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon Sötétségben, a Sátánban, aki én bennem hisz!” Jn.12,46. Ő azonban ezt is megmondja: „Nem küldettem, csak „Izráel házának” elveszett juhaihoz!” Most már csak azt kell megtudnunk: ki az? milyen az?, és hogyan lehetek én azzá, akihez Ő a mindeneket teremtő Atyától küldetik?… S nekünk mindent annak tudatában kell tennünk, hogy a vesztő szellem mindig, minden lépésünknél ott ólálkodik, még bennünk is, miközben az ő hazug félrevezető eszközein keresztül is igyekszik lenyugtatni és tovább „altatni”. Akár azzal, hogy ez vagy az „nem üdvösség kérdése”, vagy hogy „te ne félj csak higgy”; vagy figyelem eltereléssel, szórakozás, hobby, (az egész szórakoztató ipar ezt teszi); vagy pedig ellentámadással, hamistanításnak nevezve az ébresztést… Ebből a sűrű sötétségből csak az Ige világossága képes bennünket kivezetni az Ő eszközei segítségével. Ilyen eszközökké lettek az Úr kezében az Ő tanítványai; pl.: az üldöző Saulusból lett Pál apostol; a hit hősei (Zsid.11); olyanok, akiknek szemeit az Úr megnyithatta, s így Hit által tovább láthattak a láthatóknál. Ezek a felülről kapott világos kijelentéseket igyekeztek közre is adni a körülöttük addig vaksötétben levők számára, azok megmentésére. Az elmult évszázadokban ilyenek voltak pl: P.Ruotsalainen, M.Luther, S.Ágoston, J.Bunyan is, mind olyanok, akik az életüket tették kockára az evangélium „ügyéért”. Urukhoz hasonlóan, ezek az emberek −és a tanításaik is− valamennyien mellőzésben, üldöztetésben részesültek a Hivatalosok által. A Sötétség eszközei, magukat Világosság fiainak álcázva −amint az Urat is, az irigységtől indíttatva− igyekeztek őket munkáikban gátolni és felszámolni, minden korokban. Mt.27,18. Ahogy Urunk előre megmondotta. Jn. 15,20. II.Tim.3,12.

Miket láthatott meg Bunyan? A  börtönben töltött évei alatt mik mutattattak meg őneki?  A korábban meghallott igéket bizonyára a szívében forgatta (amint Mária is: Luk.2,19.). Ő nemcsak valamit az életéből, hanem az egész lényét az Ige rendelkezésére bocsátotta. Az Úrra bízta magát teljesen, még az akasztófa árnyékában is, amivel naponta fenyegette őt a Hivatalos vezetőség. Ezt így írta le: „Imádkozva figyeltem, hogy mit enged meg Isten az én rabtartóimnak.” Abban a hitben és tudatban állhatott meg ő is, amit az Úr mondott Pilátusnak: „Semmi hatalmad nem volna, ha felülről nem kaptad volna!” Ján.19,11… Ő a kapott kijelentésekhez törvényes úton jutott; nem másoktól lopkodta vagy ollózta össze azokat, amiket hirdetett. Ján.14,21: „Aki ismeri az én parancsolataimat és tartja azokat −ahhoz tartja magát−, az az aki szeret engem; azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.” Megvan tehát szabva az útja annak, hogy valaki Istentől való kijelentést kaphasson. Sokkal többről van itt szó, mint valaminek (még akár Bibliának is) vagy valakinek a külső, felületes ismeréséről. Nagy „átejtés” és elhitetés áldozata vagyok, ha megnyugtat a Biblia-ismeretem, még ha felismerem is az abban levő példákat és törvényeket, sőt, ha még beszélni is tudok róluk! Bunyant nem hagyta megnyugodni a törvény, és ez által a maga bűnének megismerése, hanem igen nyugtalanította, és bűnterhével a zarándok-útra indította. Ilyen elindulásra bíztat az Ige mindegyikünket is, hogy Hit által növekedjen meg jelentőségében a saját bűnünk! Krisztus éppen az ilyenekért jött, akik már nem akarnak szépnek látszani Ő előtte. De ezt is az Ige kérdezi: Ki megy fel az Úr hegyére, és ki állhat meg az Ő szent helyén: „Az ártatlan kezű és tiszta szívű, aki nem adja lelkét hiábavalóságra!” Zsolt.24,3-6. Akiket Isten kegyelemből kiválasztott a kárhozatba zuhanók közül az Életre, azoknak alkot Ő hústestet, amelyben itt a Föld nevü Bolygón, amelyen a Kereszt áll, mi PÓTVIZSGÁT TESZÜNK. Erre Urunk −mint a „bukott diákokat”, akiket Ő megszánt− mindnyájunkat a kegyelem különböző ajándékaival felkészít, és megismerteti velünk a „vizsgakérdéseket” is. Ő most ezt teszi velünk!…

A kapott kegyelemajándékok között van a képzelőerő, a képzelőképesség is, és J. B. ezt is teljesen az Ige megismerése céljára igyekezett fordítani; nem adta lelkét −gondolatvilágát sem− a világi hiábavaló célokra. Ezért is megadatott neki, hogy leírja képekben a bűn mélységébe jutott ember „zarándok útját”, a próbákon keresztül, vissza Istenhez. Továbbá, ugyancsak a Szentírás képeivel élve, segíthet abban, hogy megismerjük a bensőnket, „múltunkat”, a második világban Diabolos által történt megszállás bemutatásával. Ezzel állt be Emberlélekben az a kettősség, a jó-és-gonosz állapot, ami az egész földi létünk folyamán a lelkünkben folyó „szent háborút” okozza.  Bunyan a könyvének előszavában ezt is leírja Emberlélekről az Olvasóknak:    

„Egyébiránt magam is ott valék; Láttam, hogy épült s lett omladék, Mikor megszállott állapotban volt, S a Fellegvárban szennyes had lakott; Sőt jómagam is hajbókoltam ott, Diabolos előtt a többivel. Hogy Emberlélek lábbal taposott Szent dolgokon, hogy disznó módra falt be minden szennyet; hogy miként dacolt Immánuel-lel: Mindezt láttam én, S örülni tudtam szörnyű tévelyén.”

További részletek: „Én láttam Urunk győztes seregét, a város ostromát, a hős vezéreket… És láttam azt is: tornyot, hogy emelt az ellenfél, a kővetők amint süvítve szórtak szerte pusztulást, (Megborzadok eszembe hogyha jut) A vén Halál, hogy árnyékolta be Emberlélek-város ábrázatát. Fülembe cseng a sóhaj:” Jaj nekem! Halált, a bűnnek zsoldját most veszem”! … Láttam sérültet, láttam holtakat; ki „holt” volt, s „új életre” támadott. Itt jajkiáltás, fájdalmas sebek; Ott rettenthetetlen bátor emberek… Ha néha tán nem folyt is küzdelem, Az ellenség csak ott lesett reánk, Új támadásra készülődve várt; Nem volt nyugalmunk, álmunk, éjszakánk … De szemtanúja voltam annak is, hogy vonult be a felmentő sereg; Hogy pusztították a sötét hadat Immánuel derék vezérei. Én is hallottam jó Urunk szavát: „Menj, Boanérges, ellenségemet a Fellegvárból fogva hozd elő!” És csakhamar mély szégyennel borítva, Bilincsbe verve így vonult el ő. Láttam Immánuelt birtokba venni az Emberlelket, féltett városát; S ünnepi díszbe, fénybe öltözött az, Mivel megnyerte bűnbocsánatát.”

Erről a lélekben történő harcról ír bővebben a könyvében, melyet a Haza jutáshoz mindegyikünknek meg kell vívnia. Ez az ember más belátásban (metanoia) részesült. „Jól látott az az üstfoltozó!”- Á.S. szerint is. Pál apostolon keresztül pedig az Ige ezt a tanácsot is adja nekünk: „A jóra való törekvésben, a buzgó igyekezetben ne legyetek lusták, restek, a Szellemnek lángoló buzgósággal munkálkodó eszközei legyetek, akik lángolnak s tűzzel égnek a szellemnek dolgaiért; mint akik az Úrnak szolgálnak, nem pedig a hasuknak, vagy pedig embereknek.” Róm.12,1. és 11-12 v. (ért. ford.)

BL           

Ének: „Hány hívő érte el az égi célt, Hű volt, kitartott, harca véget ért”…!