Nagy hálával tartozunk Istennek azért is, hogy ebben az Őtőle elfordult és elidegenedett világban, a sok hiábavaló és lélek-romlasztó olvasmány és látvány mellett, még kezünkben lehet a teljes Szentírás is. Sőt gondoskodás történt arról is, hogy Urunk hűséges szolgái által leírattassanak olyan élmények és megtapasztalások is, amelyekből minekünk lehet és kell okulnunk. I.Kor.10,11. Nagy ajándék számunkra ezeken felül annak megélése is, ami Dániel próféta által az utolsó időkről megíratott; hogy abban nagyobbá lesz a tudás: Dán.12,4. Itt azonban ne az evilági tudálékoskodásra gondoljunk, amely a hamis és félrevezető magyarázatokkal inkább még távolabbra viszi az Istent kereső lelket az Ő megismerésétől. (Pl: amikor az egész világmindenséget, a láthatókat és a láthatatlanokat is létrehozót és éltetőt, A LEGHATALMASABB VALAKIT figyelmen kívül hagyja és még a nevét is igyekszik elfeledtetni. Mekkora Isten-gyalázás ez!…). Az a tény ugyanis, hogy a mi utolsó időnkben több olyan felismerés született az anyagok világának dolgairól, amiket a régebbi nemzedékek el sem képzelhettek, ez nem azt jelenti, hogy mi vagyunk a nagyok, mert feltaláltunk valamit, mivel mindazok (így az atomok mikrovilága és annak törvényei is) megvoltak már ősidőktől fogva. Az EGYEDÜL BÖLCS és ÉRTELMES ISTEN úgy látta jónak, és a mi számunkra célravezetőnek, hogy éppen a mi földi létünk idején, ez utolsó időkben takarja fel és teszi ismertté pl. az elektronika világának a sokatmondó törvényeit. De mit teszünk mi mindezzel, mivé lesz ez a mi kezünkön? Még a szent dolog is tisztátalanná lesz, ha tisztátalan kéz ér hozzá! Agg. 2,11-13. Mirólunk pedig, szellemi részegekről, az Édenből eltávolítottakról ez van megírva: „Minden ember bolonddá lett…!” (emórantésan, mória) Jer.10,14. 51,17. Mert ha az Isten felé való közeledésre kapott segédeszközt én a gonoszra használom, akkor menthetetlen vagyok!

Mivel az anyagok világának a törvényein keresztül ISTEN AZ ÖRÖKKÉVALÓ VILÁG TÖRVÉNYEIT ÉS ANNAK RENDJÉT AKARJA VELÜNK MEGISMERTETNI!…; ezért még ezt is megmondja az itt tévelygő embervilágnak: „Mert nyilvánvalóvá válik az Istennek haragja a mennyből az embereknek minden az Isten tisztelete ellen irányuló cselekedete ellen, és az „isteni rend” ellen elkövetett minden cselekménye ellen azoknak az embereknek, akik az igazságot igazságtalanságban rend-ellenes cselekedeteikkel hátráltatják, megnyilvánulásaikban feltartóztatják, azért, mivelhogy az az ismeret, ami tudható az Isten felől, nyilvánvalóan −letagadhatatlanul− megvan őbennük, mert hiszen az Isten kijelentette azokat nekik; Mert az Ő láthatatlan lényege és ténykedése, vagyis az örökkétartó hatalma és örök istensége, ennek a szemmel látható anyagi világnak, e „kitelepített” világnak a látható dolgaiból kitetszőleg, a műveinek alkotásainak szemlélésén keresztül érzékelhetően, érthetően meglátható, úgy hogy nekik most már semmi sincs többé a mentségükre, nem mentegethetik semmivel magukat (anapologétos, inexcusabilis), menthetetlenek lettek. Mivelhogy letagadhatatlanul megismerték az Istent, mindazáltal mégsem mint „Istent” dicsőítették Őt, sem pedig néki hálákat nem adtak, hanem hiábavalókká, haszontalanokká lettek az ők okoskodásaikban, és megsötétíttetett és elsötétedett az ők értelmetlen bolond szívük. Akik azt állították magukról, és azt mondogatták maguk felől, hogy ők bölcsek lennének, s éppen bolondokká lettek.” (ford.) Róm.1,18-21.

Visszatérve Urunk hűséges szolgáira, akik a teljes testi és szellemi képességükkel és lehetőségükkel az Úr eszközeivé lettek, figyelmet érdemel  John Bunyan földi léte, és az ő zarándok útja is, ahogy azt Isten elrendezte. Ahhoz, hogy ideje legyen az írásra, 12 évre „félreállíttatott”, és a börtönében írhatta le azokat, melyekből az azóta eltelt évszázadokon át, sok embernek gondolkodása helyes irányba terelődhetett. Az ő zarándok útján, a harcaiban kapott meglátásai, tapasztalatai jól használhatók mindenkinek is, aki már vívja a maga harcát mindnyájunk három fő-ellensége ellen, melyek: az Ördög, a Halál és a Diabolos (az Ördög) hullámhosszára hangolt önmagunk. Ez az utóbbi −saját magunk− a legnagyobb ellenség! Ezeket minden Haza indulónak fel lehet és fel kell ismernie a más belátás, a szem-megnyittatás kegyelem-ajándékának Világosságában!…

Azt, hogy mennyire sikerült Diabolosnak áthangolnia Emberlelket, megtudhatjuk I Móz.3,22-ből, ahol ezt  olvassuk: „És mondá az Úr Isten: Íme (idu, lásd meg!) az ember olyanná lett, mint az a mi közülünk való egy…!”, az Ördög, akinek már neve sincs, kitöröltetett. Ezzel a ténnyel, mint „tehertétellel”, minden zarándoknak számolnia kell az egész életútja folyamán, mivelhogy itt rólam és Terólad van szó, Testvér! EZ A MI „FŐBÍRÁNK” MINŐSÍTÉSE !…; és ez az Édenből kiutasított minden emberre vonatkozik!…

A Krisztusban megjelent Isten pedig ezt mondja a Benne hívő zsidóknak −és keresztényeknek, azoknak, akik ma itt tévutakra terelve, jónak látszó vallásos külsőségek gyakorlásával, jókodással, magaválasztotta „Istentisztelettel” remélik a célba jutást−; idézet, amit az Úr mondott, szó szerint: „Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva…” Ján.8,44. Láthatjuk mindezekből, hogy Urunkat, a Szent Istent nem lehet becsapni, sem átejteni; Ő „hozzáférhetetlen világosságban lakozik!” I.Tim.6,16. Bennünket azonban lehetett, be tudott csapni, mert mi „ráharaptunk”!  Gen.3,6. Micsoda gusztusra vall ez részünkről!… Az a jó-nak látszó méreg, amit jónak láttunk ott, az a méreg és „kábítószer” okozta Emberlélek tragédiáját: az elhajlást és elidegenedést az isteni élettől Ef.4,17-18, a természetváltozással és emlékezetvesztéssel együtt. Ez a bekosztolás okozta mindazt a bajt, amivel most mi szembesülünk.

Mi azonban, akik ma még itt lehetünk, és ez ébresztő igéket kaphatjuk, halljuk meg az Ő biztatását az Ő JÓ elgondolása felől: JÓ ATYÁNK megszánta a bukottakat, akiket Ő a mennyei elhívásban részesít. Hústestet alkotva nekik, felhozza a Földre őket. Így azonban, amilyen természettel idekerülnek, ezzel nem vihető Haza egyikük sem, egyikünk sem. Az Ő Uralmában ugyanis Rend van, az isteni örök Rend −idegen szóval a Diké−, amit nekünk is meg kell tanulnunk! Az Otthonról elcsavargott önfejű újítónak −ha már megelégelte, és kiábrándult a világból és még önmagából is− az Ő tanítványává, oltvánnyá kell lennie ahhoz, hogy újra nemes gyümölcsöt teremhessen, hogy természet-változás történhessen benne, bennünk !

Nagy ajándéknak kell tekintenünk mindazt −a felvilágosítást is−, amiben Urunk részesít bennünket. Minden vizsgázó −mi pótvizsgára bocsáttattunk−, ezért minden vizsgázó hálás lehet, ha a jóakaratú vizsgáztatója előre megismerteti a vizsgakérdésekkel. De a velünk történő események és megpróbáltatások sem a „vakvéletlen” művei, hanem rendezés, amikben ki-ki közülünk egyénenként vizsgázik. Van olyan ígéretünk −hála érette−, hogy senkire nem adatik nagyobb teher, próba, vizsga, mint amelynek elhordozására már felkészíttetett. I.Kor.10,12-13. Lépésről-lépésre, osztályról-osztályra történik a vizsgáztatás, és csak ha már az előzőből megfelelt, akkor léphet tovább a vizsgázó a magasabb osztályokba. Mert „új próba és új küzdelem a hívő sorsa szüntelen!” Ha elbukott valahol, akkor −jó esetben− pótvizsgára bocsáttatik −ahogy Péter esetében is olvashatjuk Ján.13,37-38. 21,15-17.−, de ez még mindig kegyelemből történik velünk!

De az utasítás az, hogy a kapott kegyelemajándékokat −minden korban levőnek− mindet használni kell! Ján.12,35-36. Pl.: Az első lépésben tanult önmegtagadás gyakorlása, sem fiatal, sem öreg korban, senkinek nem nélkülözhető! Mt.l6,24. Ez mindegyikünkre kötelező!

Figyeljük meg az előttünk Első Jól vizsgázót −a megüresített Urunkat−, aki ugyancsak ereje teljében, 30 évesen kezdte el munkáját, és a legnagyobb próbákban is végig kitartott. Mt.27,46. És amint Ő a földi élete napjaiban −harcaiban− sokszor sírva könyörgött erőért −amire a mi bűnünk felvállalásához volt szüksége Neki, a Bűngyűlölőnek−, ugyanúgy az Ő követőinek is ez a lehetőség adatott. Zsid.5,6-9. 4,15-16. Értékeljük fel és használjuk ki mi is ezt az Urunk által DRÁGA ÁRON MEGVÁSÁROLT  lehetőséget!…

BL

Ének 454.

Hány hívő érte el az égi célt,

Hű volt, kitartott, harca véget ért:

Ó Jézus, áldva légy e szentekért! 

Alleluia!

Kőszáluk, váruk voltál szüntelen,

Míg tartott itt lenn a nagy küzdelem

Fény voltál, csillag a vak éjjelen. 

Alleluia!

Bár vívná harcát minden gyermeked,

Oly híven, bátran, mint e győztesek,

És velük zengné majd ez éneket:

Alleluia!