„Menükártyánk” az Ésa.40,25-26 alapján készült, az abban levők értelem szerinti fordításából: „No már most lássuk csak, ugyan kivel kell engem összehasonlítsatok, kihez akartok hozzá mérni, hogy engem ahhoz hozzá hasonlítsatok, és ezzel én felmagasztaltassam, hogy majd ezáltal én naggyá tétessem, és e nagy megtiszteltetés folytán esetleg majd felmagasztaltatom, ezt mondja a Szent. Tekintsetek csak felfelé, emeljétek fel a magasba a ti szemeiteket és lássatok, lássátok meg, fogjátok fel, legalább a láthatókat értsétek meg, hogy mit hirdetnek ennek a látható világnak az égitestei, amik láthatók a magasban. Lássátok be, értsétek meg, hogy mindazokon túl, azokon felül, amik láthatók a testi szemekkel is, van Valaki, aki létrehozta, előállította és készen felmutatta, helyükre helyezte, letelepítette mindezeket, amiket látni lehet. Hogy ki az? Hát az, aki előhozta, megtervezte, kidolgozta, mint végeredményt, valahogyan −nekünk érthetetlen módon− kihozta a saját terve és a maga elgondolása szerint az egész rendszert, a rendszerek rendszerét, az örök rendnek megfelelően, mindent a maga egének és földjének megfelelően a maga rendszáma és száma szerint, mindent a maga világrendjének, a maga sajátos rendszerének a száma szerint, meghatározva és megszabva mindennek a maga rendeltetését, lényegét, nevét, Ő maga szabott nevet mindennek. Az égitesteknek a teremtésüktől fogva nekik juttatott igen nagy és sokoldalú fényes dicsőségük láthatóvá tétetett, így el sem rejthetők, és amelyek hatalmas erőkben és képességekben is megnyilvánulnak, és így ebből kifolyólag egy sem volt neked felismerhetetlen, előled elrejtett, tőled eltitkolt, eltiltott, neked titokzatossá tett, homályba burkolt.”… Ennek minden szava is, mint Ige, sokat mondhatott és mondhat nekünk. Pl. már ez a Cím is: „Legalább a láthatókat értsétek meg!” Nekünk ezeken nem illik csak úgy átszaladni, mivel felőlünk ez is kijelentetett, hogy „nincs aki megértse az Istent”!…

Első napon a „Nyitány” első Igéje: „Néki növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.” Ján.3,30. Ezt a célt szolgálta az egész hetünk, és mindaz, ami a „Teljes Írás” alapján elhangzott és bemutatásra került a továbbiakban. E szavak Ker. Jánostól származtak, akinél e Földre nagyobb még nem született, de akinél még a legkisebb is nagyobb a mennyben. Abban ugyanis, a Mennyben még a legnagyobbak is tudatában van a maguk „kicsiny” voltának. Mt.11,11. Ján.5,35. (Az Istentől elidegenedett ember itt még ennek sincsen a tudatában, miközben „egy hamis isten karjaiban fekszik” öntudatlanul.)… A mennyei állapotban levők felől és őrajtuk keresztül mindez ki van jelentve az Írásban, kijózanításul számunkra, akik minden jót ,így a kezdetbeli igen jó állapotunkat is, elfelejtettük. A mi értelmünkben demagnetizálás történt!… A „tiltott fa gyümölcse”, amit „ott” egyénenként „megettünk”, rommá, rémségessé tette Emberlelket. Ésa.6,3.; Ezék.28.; Csel.10,25-26.; Jel.19.10. 22,9. Ugyanakkor a nagyzolás ördöge, a nagyravágyás, az önmagáról sokat képzelő önzés „kovásza” is bekerült az emberbe, a Szellem „tüze” helyett. Ezzel a bölcstelen választással az EGYEDÜL BÖLCS ISTEN helyett a Sátán királyi széke került a főhelyre emberlélekben, melyet a „Hitetlenség” képvisel. Az „átejtett” emberlélek pedig szellemében a halálos érzéketlenségbe zuhant. Jel.2,13. Nekünk most erre kell, erre lehet a Hit által ráébrednünk!… Erre a célra kaptuk a földi létünket, mint „KEGYELMI IDŐT”: A MEGTÉRÉSRE!…

A világmindenségeket Teremtő Hatalmas Isten megkönyörült ugyanis azokon, akik ma testben itt lehetünk, „megszánta a bukottakat”, a szellemi halálba zuhantakat, és kézbe vett minket! Azzal kezdi velük, az ide felhozottakkal, hogy a szellemi vakokat, akikbe már a világ szelleme beleszuggerált egy sor téves és félrevezető ismeretet (pl. az élet és a halál lényege felől;  a földi létünk oka és célja felől stb.), Urunk magához vonzza, hívja és felvilágosítja az Igaz Valóságnak megfelelően, az alapfogalmak tisztázásától elkezdve. A „vak” szemének gyógyítása közben „feltekintete véle: Mk.8,25. Legyen antrópos!: felfelé néző, (Luther ford: aufseher), hogy okuljon, legalább a szemmel láthatókból! Ez a legalsó lépcső a mi számunkra is!…

Isten kiviszi az Ő Egyiptomból kihozott népét, ahogy minket is kihozott ide, a „pusztába”, hogy a szívünkre beszéljen. Tehát nem csak a lelkünkre, amelyben a szép de múlandó lelki élmények, hangulatok tárolódnak. Hós.2,13. A magányban, a szabad ég alatt adatik mód felismernünk azt a „lepusztult” állapotot, amibe jutottunk. De ugyanakkor, felfelé nézve, az égitestek elrendezettsége, a Napok a körülöttük forgó-keringő Bolygóikkal és azoknak a Holdjaival; a Naprendszerek millióiból álló Tejútak;  az Extragalaktikák milliói, melyek Rendszerbe foglalva, egymástól 2 millió fényévnyi távolságban, többmillió évenként egy elképzelhetetlen Nagy Központ körül egyszer megfordulnak!… Nekik ennyi egy nap, ami a Földnek 24 óra.

A mindeneket létrehozó és éltető Hatalmas Isten Krisztusban, közbelépett a maga kairosában, és felvette védőügyvédként a mi bűn-ügyünket, amit „ott” elkövettünk Őellene, amikor szellemben halottakká, lélekben pedig félrevezetett értelmetlenekké lettünk. Gen.2,17. Ésa.53,11. ért. ford.  Ő vállalta azt, hogy kiformálja az emberekben az értelmet!. Hihetetlen nagy munkát vállalt magára velünk, s ezt már magunk is láthatjuk, ha már kezdjük megismerni magunkat!…

Urunk jól tudja, hogy mi milyen állapotban vagyunk, és annak megfelelően táplálja és neveli az Ő felkarolt és ide gyűjtött, halálos álomból ébredező gyermekét. A heti „menükártyánk” ezt a címet viseli: „LEGALÁBB A LÁTHATÓKAT ÉRTSÉTEK MEG”. Ez egy olyan kezdeti lépés, amelyen még a földhözragadt, földi gondolkodású és csak a földiekkel törődő ember is elindulhat Haza felé. Ha akar! Ján.2,24-25;. Fil.3,19. Ő ezt megkérdezi a kézbevett betegtől: „Akarsz-e meggyógyulni?” Mit akarsz? Józanodsz-e már?…, vagy még mindig jónak tartod azt, amit e-világ szelleme sugdos benned, ami miatt kiűzettél, ami miatt a pokol vár rád?! Ján.5,5-6. A földi létünk során mi most vagyunk abban a helyzetben, hogy kérhetjük a más belátás kegyelemajándékát és az erőt a gonosz önmagunk legyőzésére! II.Kor.6,1-2.

Isten világa, a mennyei világ: a REND világa. Az egész világegyetem, a valóság képének az árnyéka is ezt hirdeti hangosan. Ezt minden „elveszett fiú” megvetette, túltette magát a korláton. Nekünk azt a rendet újra meg kell tanulnunk! A mi „rendünk”, amit mi már megszoktunk, nem azonos azzal, az Isteni renddel! „Az én útaim nem a ti utaitok” (Esa 55) mondja. A mi „rendünkbe” belefér, jól esik még az is, ami káros, pl.: a dicséret, elismerés, elölülés; mi jónak láttuk még a gonoszt is!… Gen.3.

Isten már a teremtésnél meghatározta nevét-lényegét minden teremtményének, aszerint, hogy ki mire tétetik alkalmassá. „Ott”, a bűneset előtt még a felfelé néző ember is bírt azzal a képességgel, hogy az éltetett lelkeknek a „nevét-lényegét” felismerje; azt, hogy kiben mi lakik, mire alkalmas. Gen.2,19. Az elidegenedésével ezt a képességet is elveszítette az ember, így a mi mai névadásaink is semmitmondóak. A Kijelentésben viszont az ott található nevek még sokat mondanak és mondhatnak nekünk. Táplálékul, okításunkra!… hogy azon keresztül is okuljunk. Pl. Jákób, mi történt vele, minek kellet történnie ahhoz, hogy más nevet, új nevet kapjon? Izraellé lehetett, de csak harc árán. Ez az a harc, amit meg kell vívnunk nekünk is önmagunkkal, önmagunkban.

Isten jó elgondolása és akarata velünk, hogy felvilágosítva megvilágosítókká tegye azokat, akiknek Ő kegyelemből hústestet alkotott. Akiknek a károkozásáért járó büntetését Ő magára átvállalta. Ez történt a bűneset után, a bűneset pillanatában, ott az Édenben, még a kiűzetés előtt, ahogy Pál apostol beszél erről és írja, hogy Krisztus a maga idejében, a kellő pillanatban meghalt a bűnösökért, értünk. Ennek köszönhető, hogy mi itt lehetünk, ennek köszönhető, hogy lett tér és idő világa, ahova a megkegyelmezettek feljöhetnek, hogy felvilágosítva, kijózanítva, kigyógyítva visszajuthassanak Őhozzá. Ezeknek a károkozásáért járó büntetését Ő magára átvállalta. Ő hal meg kárhozatos (thanatos) halállal értünk, hogy mi most ne a pokolban legyünk, hanem itt ahol józanul eldönthetjük, hogy mit akarok és mi az életcélom; egyetértők leszünk-e Vele vagy nem?!Ehhez viszont az Ő tanítványaivá kell lennünk, Istennel és így egymással is egyetértők, mindenben. A harag, a haragtartás: kizáró ok!…

Jel.2,17. „Aki győz −a magában megvívandó szent háborúban−, én adok annak fehér kövecskét, rajta új írott nevet, melyet senki sem tud, csak az aki kapja”. Erre is kapunk jó példát pl. Ezsdrás és Nehémiás könyveiben. Neh.2,12. „És felkelék éjszaka, én és velem néhány férfi, mert nem jelentém meg senkinek, hogy mire indítá az én Istenem az én szívemet…”: t.i. a fogság utáni templomépítésre. Ismerjük a történetet, de érdemes elovasni végig. Mi történik ott? Isten, mert elhajlott Izrael, ráereszti Babilont. Elhurcolják fogságba, és valaki a törésre áll −itt a könyv szerint Ezsdrás, Nehémiás, akik megtört szívvel könyörögnek Istenhez Izraelért−, és Isten megindítja a szívét Nabukodonozornak, és hazaengedi őket, hogy építsék fel a templomot. Döbbenetes változás történik, történhet egy Emberlélekben, ha figyelünk és okulunk belőle. Tehát egy más nevet/lényeget kap Nehemiás, amit nem mondott meg senkinek, mert ezt a nevet, hogy őt mire indította Isten Szelleme, ezt nem kell dobra verni, de őneki tudnia kell, hogy mi a dolga, mit kell tennie: hazamenni minden veszélyen keresztül is, vállalni ezt a megbizatást, küldetést, amire Isten indította … és felépítik a templomot.

Istennek a mérhetetlen nagyságú kitelepített világáról −a mikro és makrokozmosról, az ásvány, növény és állatvilágról− ifjaink vetitett képes előadásokat is tartottak, amiken keresztül nekünk, porszem-embereknek, a mindezek fölött levő és mindeneket éltető Hatalmas Isten Nagyságára lehetett rácsodálkoznunk.

A Hét végén −amelyért valamennyien hálát adhattunk− még az az Ige is elhangzott, hogy ez a sok eddig kapott csodás ismeret nehogy elbizakodottá, és alaptalan üdvbizonyossá tegyen bennünket! „Az ismeret Szeretet nélkül: felfuvalkodottá tesz!”  Ahogy minden tudomány is, minden ismeret, minden lógia, ha csak ismereti szinten van és nincs folytatás, akkor felfuvalkodottá tesz. Az Ige, a láthatók megismertetésén keresztül, nem a tudásra, hanem a Hitre akart minket elvezetni, a Hitből való engedelmességre! Tehát nem egy elméleti hitről van szó, hanem a hitből való engedelmesség Őneki. Róm.1,5. 16,26. A hármasság szempontjából nézve pedig: a csak tudás, ismeret mind a lelki szinthez tartozik. Azért kapjuk felülről a lelki erőt, hogy muníció legyen a „felfelé” vezető utunkon a szellem, a szív: az Emberlélek-város „Fellegvárának” a megtisztítása felé. Dán.9,24. Tehát nem elég csak az ismeret, a lelki szintig eljutni, hanem a szív −a Bunyan kép szerint a Fellegvára a városnak, Emberlélek városnak− legyen Immánuel lakhelye, ahol Ő jól érzi magát …  nem pedig a Sátán királyi széke, ahogy olvastuk az előző Igében.

És még ez is megíratott a Haza felé tartó vándoroknak: V.Móz.29,4. ”Nem adott az Úr nektek szívet, hogy értsetek, szemeket, hogy lássatok és füleket, hogy halljatok (még) mind e mai napig”. Isten ezeknek a valóságát akarja megadni nekünk is, azért kaphattuk meg mindezeket az Igéket is, nem hogy még nagyobbakká legyünk hanem kisebbé, hogy „helyre tegyen” bennünket!…

Urunknak legyen hála és dicsőség mindezért is!… Úgy legyen, Amen.

BL

Üzenetek:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s