Megtapasztalhattuk már, hogy ebben a földi világban, amelyben átmenetileg leledzünk, itt „bábeli” állapotok vannak. Általános az egymás iráni érzéketlenség és a meg nem értés. (Itt azonban ma többet kellene meglátnunk annál, amit a nemzeti nyelveink különbözősége okoz; már amiatt is, mivel mindezek a nyelvek megszűnnek! A szellem-teremtmények azonban nem szűnhetnek meg! Ez kijelentetett! I.Kor.13,8.; Mal.3,6.) Mi bukott teremtmények, akik itt a „legalsó szinten” vagyunk, az ittlétünk idejére kegyelemből megkaptuk azt a lehetőséget is, hogy a nyelvünk által elindított hangrezgések −a levegő közvetítésével− eljuthatnak a „vevő” dobhártyájáig. Ez, mint az   egymás megértésének eszköze,csak a legalacsonyabb fokhoz, a kevés-hez tartozik, de máris igen alkalmas a vizsgáztatásunkra: aszerint, hogy mire használjuk a nyelvünket. Fontos kérdés tehát, hogy mit közvetítek vele, kinek és minek vagyok az eszköze!? Immánuelnek vagy Diabolosnak? Építek-e vagy botlatok a szavaimmal? Jak.3,1-10.; Ef.4,29. (Bunyan: „Emberlélek!, két úr vágyik rád; az halált, ez üdvösséget ád!”)  Eszerint én a nyelvemmel −amint a tetteimmel sőt a gondolataimmal is!− ha nem építem, akkor rontására vagyok Isten munkájának magamban, de a környezetemben levőkben is! De jaj a botlatónak!… Mk.9,42.

Nekünk, a legkisebb −és még a bűnbukás miatt amnéziában is leledző−, de már drága áron visszavásárolt szellem-teremtményeknek Kijelentés −Evangélium− adatik a Hatalmas Istentől. Ezt a minden földi embernek szóló Szentírást egy „Paulos” (aki abbahagyott minden régit, „pauza!”) egy „Timotheos”-nak (aki már Istent félő, Istent tisztelő) így mutatja be: „A Teljes Írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságosságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” II.Tim.3,16-17. Nem kell tehát a betűt „megennünk”; itt sem az uram-uramozás, sem pedig a látványos testi vagy vallásos szertartások sem képesek segíteni rajtunk! Nekünk egyénenként az Írás mondanivalójának Szellemét, a Lényegét kell felfognunk, befogannunk úgy, annak megfelelően,amint Ő akarja azt ma velünk megértetni! (Süneidenai = együttlátás Ővele. Erre van szükségünk.)

Isten megszánta és Krisztusban kézbe vette a bukottakat, akik semmi VALÓSÁGOST nem tudnak, amikor Ő itt testhez juttatja őket. Isten angyalt állít minden megkegyelmezettnek a védelmére, Diabolos pedig ördögöt, annak az elvesztésére. A Földre felhozottak mindegyikében ott van a „jó-és-gonosz” az Éden óta, mivel azt „ott” valamennyien egyénenként bevettük. (Gen.2,17. Róm.3,23.). Ez a kétirányu affinitás, vonzalom minden dologban −így szóban, tettben, gondolatban is− választásra, döntésre kényszerít, egészen a lélekben megharcolandó „szent háborúig” menően. Gal.5,17: „Mert a test (sarx: „hús”, a megromlott emberi természet) a szellem ellen törekedik, a szellem pedig a hús ellen, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok”. Amint testileg lehet két nemzettség egy anyaméhben (Gen.25,22-23), úgy szellem szerint ugyanilyen kétféle hajlammal: Kain+Ábel-ként jövünk ide e Földre valamennyien. Bennünk van Kain és Ábel is, a jó is és a gonosz is.

Isten irántunk megnyilvánuló irgalmát láthatjuk meg ebben, ha a Szentírás első lapjain megírottakat figyelembe vesszük! Ezékiel prófétán keresztül pedig a „múltunk” így íratott le: „Voltál felkent, oltalmazó kérub…, míg gonoszság nem találtatott benned. (Amíg igen jó állapotban voltunk). A „tüzet” (szellem) kihoztam belőled… s lettél „hamuvá” a földön.., rémségessé lettél.., örökre!” (Ez 28. rész) Ésaiás pedig ezeket is leírhatta felőlünk: „Ha a Seregek Ura −kegyelemből− Magot (sperma) nem adott volna belénk −mint útravaló előleget az Életre kiválasztottaknak−, akkor Sodoma vége lehetne csak a miénk is!… ” Ésa.1,9.  A mi számunkra sorsdöntő tehát, hogy kiemeljük a „sárból” azokat az ISTENTŐL KAPOTT KIJELENTÉSEKET, amibe a Vesztő és eszközei betaposták és félremagyarázzák azokat, amik a megmentésünkre adattak!… Ilyen „pocsolya” pl. hogy: „Az Ószövetség miránk nem vonatkozik; vagy azt mondják: anakronizmus, idejét múlta Ótestamentum … csak kegyelem, csak kegyelem..!; vagy Ádám-Éva-almafa-mese lett belőle… Így sikerült nevetséges kabarévá, tréfává zülleszteni a „ki vagy?” és a „honnan jöttél?” kérdésekre választ adó ISTENTŐL KAPOTT KIJELETÉST !!!  Le lett züllesztve, nevetségessé lett téve, és ezt bevette az ember-világ. Láthatjuk, hogy a sötétben levő, tanítatlan és így alap nélküli teremtmény mivé lehet, és miket képes megtenni Isten nélkül, a vesztőszellem kezében!…

Hadd álljon itt az Úr Jézusnak egy mondata mindezekkel szemben: „Ha Mózesre és a Prófétákra nem hallgatnak, az sem győzheti meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad!” Luk.16,29-31. Jó lesz tehát figyelnünk arra, akit az Úr elismer, és igazolja azokat, amiket az Ő eszköze, a neki adatott bölcsesség szerint, képekben leírt számunkra, okításunkra!…

Igéretünk van arra nézve, a Főpapunk imádkozott azokért is, akik az Ő tanítványai beszédére hisznek majd Őbenne. Ehhez, Embertestvér, Neked és nekem is az Ő tanítványaivá kell lennünk az Írások szerint. Meg kell ismernünk a valóságot, amitől „mint juhok eltévelyedtünk”, amikor −látszólag önfejűen− a magunk útjaira tértünk. Az Őbenne való hit által a hétköznapi életben, ebben a hazugság-tengerben, lehetőség adatott nekünk felismerni, hogy úgy igaz minden, amilyennek kijelentetett, és nem ahogy az „agymosó”, a Tévelyítő állítja!

Az eddig elmondottak −tehát a Kezdettől és Kezdetről megírottak− figyelmünkbe ajánlása után ilyen hívást kapunk Urunktól: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket!” Mt.11,28-30. Ő jól látja és ismeri a tévelygőket; azok viszont nem ismerik magukat, hanem jóhiszeműek, a maguk útjain járók; vagy még csak a nagy karriert keresik itt a földön, a „hegyeken”.  Az elveszettet a hegyre megy keresni az Úr, tudja, hogy itt a nagyság bűvölete mennyire hatóképes. Ezek, akik még ezt keresik, mind „alvók”, akik az árral sodortatnak: Jel.12,15.; Zsid.2,1.  Felébresztésünkre az eddig kapott Kijelentések adattak, Péter apostolon keresztül pedig még ez is: „Elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében … pogány utakon jártunk” I.Pét.4,3.  J.Bunyan Zarándoka arra a kérdésre, hogy „honnan került rád az a teher” ezt feleli: „A Bibliát olvasva jutottam hozzá”. Tehát a Szentírás alapján ismerte fel és vállalta, ami kijelentetett felőle… felőlünk. Az ilyen teher-hordozókat hívja Urunk, hogy átvegye azt róluk. Azért hív bennünket így az Úr, hogy az ördög bűnbe merítő igája helyett az Ő mentő Szeretetének „igáját” adhassa az Övéinek.

A veszedelem sötét útjain tévelygő, hiábavalóságokkal megtöltött emberlelkeket Urunk a Hazavezető Útra helyezte: „Izráelnek Gósen-földén világosság adatott Egyiptomban is.” Ex.10,23. A KERESZTSÉG ÁLTAL megkapta −ahogy mi is kapjuk ma− a kiútnak, a szabadulásnak a lehetőségét. I.Pét.3,21.  Mi hát az a Keresztség, ami képes megtartani? Messze nem az, amit ma annak tartanak! Ennek az eredeti szava baptizma és nem baptizmos! Maga ez a szó belemerülést jelent: „ami nem a szennynek, piszoknak lemosása, eltávolítása, leöblögetése vagy letevése testileg, anyagi módon, hanem a jó „lelkiismeretnek”, az Istennel való helyes együttlátásnak eredményeként az öntudatra ébredt elveszett embernek az érdeklődése, felfigyelése, végül is kívánkozása, vágyakozása Isten iránt, Jézus Krisztusnak a feltámadásán keresztül, az Ő újra élővé létele következtében.” (ért.ford.)

Láthatjuk, hogy ez egy olyan folyamat, amelynek lépcsői is vannak, amiken a gyarapodó újszülöttnek végig kell mennie. Nézzük a Szentírás szerint. Bibliánkban Mózes népe felől ezt olvassuk: „megkeresztelkedett a felhőben és a tengerben” az Egyiptomból kijött Izrael népe. Ezek csak testi, kezdő lépések. (Hasonló a mai keresztelőkhöz.) Többségük el is hullott a pusztai úton! I.Kor.10,1-11.  Krisztusnak a tanítványai azonban −Új Testamentum szerint− ilyen indíttatást kapnak: „Járjatok utána és tegyetek tanítványokká minden népeket, bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek a Lényegébe! −A Név ugyanis a Lényeget jelenti! Tehát nem egyenlő azzal, hogy elmondom a nevét és hintek rá vizet. Ez kevés, nem ez a lényeg, ezek csak külső jelek.−  Folytatódik a kiküldés szövege: Megtanítván őket tartani az Igét −ez sokkal több, nagyobb, komolyabb dolog, mint a külső jele, a formaság− … tanítsátok meg őket tartani az Igét, mondja az Úr a tanítványoknak −nem elfelejteni, nem hagyni földre esni, őrizni−, és akkor, abban az esetben,  én veletek vagyok minden napon a világkorszak végezetéig. Ámen! ” (Mt.28,18-20.ért.ford.)

BL

            48. Ének:

            Életem, Jézus, egyedül Te töltsd be…!

Üzenetek:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s