Földi ember-testvérem, aki már −vagy még− gondolkodol az élet igazi értelme és célja felől. Ebben szeretnénk a segítségedre lenni.

   Ebben a „vaskos sötétségben” levő embervilágban, amelyen átmenetileg tartózkodunk, a korban előttünk ide felhozott emberektől −akik ugyanolyan magatehetetlen bébiként kerültek ide, mint Te és én is−, tőlük semmi használható választ nem kaphatunk a fenti kérdésre! Van azonban válasz, igaz és megbízható, csakhogy azt az istentelenséggel befertőzött ember (mindenki ilyen, amíg más belátásra nem jut!) nem akarja elfogadni! Inkább hisz a hazugságnak, a Hazugnak, aki az egész földkerekséget elhiteti. Még azt is elhiszi a Vesztőnek, hogy Ő −a látható és láthatatlan világok Leghatalmasabb létre hozója és éltető működtetője− nincsen is egyáltalán; vagy ha van is, de semmi közünk egymáshoz… Tragédia ez hatványozottan, ami velünk történt és történik!…

 Ez a káotikus állapot, ami e sötét földi pályánkat és a rajta levőket jellemzi, törvényszerű következménye lett annak az elhajlásnak, amit „ott” a vad mag befoganásával valamennyien elkövettünk. Attól fogva lett uralkodó tényezővé az addig igen jó emberlelkekben az ördögi természet. Ezt napról-napra egyre inkább megtapasztalhatod te magad is. Gen.3,6. Ján.8,44. Róm.3,23…

   A mindeneket éltető hatalmas Isten azonban, Aki ellen vétkeztünk, megszánta a bukottakat (ezek mi vagyunk, mindannyian!), és a földi létbe felhozva fel akarja világosítani mindazokat, akiknek Ő a visszajutás lehetőségét a Krisztusban véghezvitt önfeláldozásával és a „harmadnapra” történő feltámasztásával elkészítette. Ezért −ebből az okból és ebből a célból− kapjuk ezt a földi létet Őtőle és semmi másért!… Ebben a Megmentő Isten által kitűzött életcélban egy nagy ajándék is megígértetett az Őt szeretőknek, a törvény szerint kiérdemelt kárhozattal szemben. Mert „ELVÉGEZETT DOLOG, HOGY AZ EMBEREK EGYSZER MEGHALJANAK, AZUTÁN AZ ÍTÉLET”!  Zsid.9,27.  

   Ezzel szemben igen nehéz munkája van Immánuelnek velünk, mivel a gonosz mag −amit jónak látva bevettünk− már igen otthonossá lett az emberlelkekben. Úgy annyira, hogy már pl. a „lelki és szellemi agymosást” is elvégezhette a Vesztő az ő foglyaiban, s így azok most vizsgálódás nélkül adoptálják és végrehajtják mindazt, amit ő a fülükbe sugdos. „Vakon” hisz őneki! Jel.12,9. 13,3. Ezt a helyzetet és tényt ma már mindenki felismerheti, s erre utasítást is kaptunk: „Lásd meg a „sötétséget”! Ésa.60,2.(Idou skotos…,ért.ford.). Ha valóban keresed az életed értelmét, Testvér, akkor hagyod és kéred, hogy Ő nyissa meg a szemedet, és végre már Bartimeusként, lépésről-lépésre követhessed Őt Te is a Haza vezető úton. Mk.10,46-52.

   Isten Kijelentéséből tudhatjuk, hogy ez a világ nem a valóság világa, hanem csak egy árnyék-világ: Zsid.10,1. A valósághoz csak annyi köze van, amennyi az árnyéknak van az azt előidéző testhez. A körvonalakból azonban lehet következtetnünk a szemmel nem látható valóságra. Erre azért is nagy szükségünk van, mert akik Istennek az irántunk megnyilvánuló irgalmából ide kerülhettünk erre az árnyék-világra, magunktól, egymástól, emberektől semmit sem tudhatunk meg azokból, amikre az örök Életbe jutásunk érdekében elengedhetetlen szükségünk van. Jób.8,9. Igen nagy itt a tudatlanságunk a Valóság dolgai felől; már pedig Istennek az az akarata, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság megismerésére eljusson. I.Tim.2,4.

   A bennünket körülvevő hiábavaló hazugságokból való kimenekedéshez, és az igazság megismerésében levő megalapozott hithez Isten két irányból is küldi számunkra a bizonyságok fellegét, seregét: Első: a Bibliánk, az Irásban adott Kijelentés, a „Teljes Írás”, mely elejétől végig figyelembe véve hasznos arra, hogy bennünket bölccsé tegyen. 2 Tim.3,16-17. Jel.22,16-19.  A második nagy ajándék számunkra −a vakok számára−, az Örökkévaló Isten kezenyomának kitapogatására, maga az anyagi világ, melyben jelenleg, átmenetileg anyagi testben tartózkodunk. Ebből ugyanis az Isten munkájáról, mondhatnánk, hogy a „hétköznapi munkájáról”, valamint az egész „tér és idő” világát is elkészítő Valakiről, az Ő természetéről az Isteni természetről is képet kaphatunk. Ezekből, JÉZUS KRISZTUSBAN felismerhetjük azt a képet, amilyennel az „igen jó”-nak teremtett ember is rendelkezett mindaddig, amíg át nem adta magát Diabolos uralmának, a bűnnek.

   A Kijelentésből tudhatjuk, hogy mi földlakók egytől-egyig bűnbeesett, és emiatt Édenből kiűzöttek vagyunk, eltávolíttatva a „Paradiezzo”= Isten melletti állapottól. Mert „álnokságaink mint a szél hordának el bennünket” Gen.3,22-24. Ésa.64,5. Az Istentől való „távolság” pedig nem kilométerekben értendő, mivel szellemi dolgokban sem a tér, sem az idő nem tényező, ezek csak az „ideiglenes lakásunk” tartozékai; felismerhető viszont az Ővele kapcsolatos, Őhozzá fűződő viszonyunk „hőfokából”. Mindenki tudhatja önmagáról, hogy a bensejében mi a kedvesebb: a bűn, a saját gusztus (a bűnbukásnál mi mindannyian azt választottuk!), vagy pedig a Megmentőnk iránti engedelmesség!?  Van-e már feltétlen bizalom Isten iránt, gyermeki lelkülettel, a vizsgák, megpróbáltatások idején is?… Ezek ugyanis fémjelzik, hogy van-e bölcsesség, józanság, vagy még mindig a tévelyítő szellem az úr bennünk. Induljunk el tehát, és próbáljuk meg „olvasni” és megérteni amiket Isten, az anyagi világban is megnyilvánuló törvényeken keresztül közölni akar velünk. Ezeket Ő mindenki számára −tehát „vallásosnak” és „vallástalannak” egyaránt− könnyen felfoghatóvá és beláthatóvá tette. Emiatt annál nagyobb a felelősségünk is, ha behunyjuk szemünket a nekünk „szellemi vakoknak” adatott Kijelentéssel szemben.

   Róm.1,20: „Ami Istenben láthatatlan, ti. az Ő Örökkévaló hatalma és Istensége, a világ teremtésétől fogva az Ő alkotásaiból az értelem útján meglátható, úgy hogy ők menthetetlenek!” Történt tehát gondoskodás a „vakokról” is.

              Aki már látja azt, hogy akiben eddig bízott, az méltatlan volt a bizalomra, és nem is képes segíteni, az engedelmeskedik a JÓ PÁSZTOR vonzásának, és Őhozzá megy, menekül. Csel.4,12. Mt.10,28-30. Ha Isten munkája, műve alapján Ő már CSODÁLATOS lett számomra, akkor a következő lépés: az Ő TANÁCSOS-Nevének, lényének elismerése Ésa.9,6, az Őrá hallgatás mindenben!

   Isten ezt tanácsolja igen sürgős tennivalónkként számunkra. Mert a má-ban kapott lehetőség hamar, bármikor lezárulhat! Most még tart a kegyelmi idő, a kegyelem-kérésnek a megváltozásnak ideje, de ha már Elébe kerülünk ítéletre, akkor már késő lesz kegyelmet kérni! A szívbéli megváltozást a templompadok koptatása sem pótolhatja! Nekünk, a Haza jutáshoz, mindhárom szinten a Gyógyítóra, „kijózanító” gyógyulásra, szabadításra van szükségünk; tehát: szellemben = indulat; lélekben = gondolkodás (nús, metanoia); és a nyilvánvaló cselekedetekben is!… Gen.49,16-18. Ex.15,26.

BL

      Ének: 167. Mit használ keresztyénségem, Ha nem aszerint élek, Ha nincs igaz kegyességem,  És vétkezni nem félek, Ha szívem földhöz ragad, Feledem szép célomat, S azt Ki értem ment halálra Csak nyelvem s nem éltem áldja!?…