Földi ember-testvér, akit Isten abban a kegyelemben részesített, hogy e „Sárgolyón” −bárhol, bármilyen nemzetben, bármilyen vallásban és családban, kunyhóban, vagy palotában− hústestben itt megjelenhettél; Őneki fontos üzenete van a Te számodra (is)!!!  Ő, a mi Teremtőnk! (Zsolt.100,1-5.), bennünket, mint belső emberünkben öntudatlan alvó vakokat még ma rá akar ébreszteni a valóságra, mert „holnap” már késő!… Képként vehetjük amikor egy országúti karambol után a mentők felszedik az önkívületi állapotban levő sérülteket, akik már semmire se emlékeznek a karambol előtti múltukból. Még a nevüket sem tudják, sem azt, hogy hol vannak, sem  hogy miért, mi okból és mi célból vannak. Mint a mai földlakók legnagyobb része, akik tévhitben vannak, csak azt vallják és teszik, amit e-világ szelleme a Vesztő, már a “karambolnál” 1Móz. 3,1-6. beléjük szuggerált, és azt, hogy az ő megmentésükön munkálkodó Istent felejtsék el!… Azok pedig −megbűvölt állapotukban− szívesen engedelmeskednek neki! … Ez egészen addig tart, amíg hisznek a hazugságoknak, amikkel a rabtartó gazdájuk, a maga eszközeivel −a hiábavalókkal elterelve figyelmüket az Örökkévalókról, a Lényegről− folyamatosan álomba ringatja őket.

Ebben a bábeli összevisszaságban (amilyen a mi gondolatvilágunk is, amibe kit-kit a maga bűne vitt bele!) egyedül a Szentírás adhat hiteltérdemlő útbaigazítást −mint iránytű−, amit hittel lehet elfogadnunk. Ebben ugyanis nem valamely teremtmény (ember vagy angyal), hanem maga a HŰSÉGES ISTEN jelenti ki nekünk mindazt, amire nekünk most szükségünk van! 5Móz. 32,4. Mirólunk pedig ez íratott meg: „Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, mindenki a maga útjára tért…” Ésa.53,6. Jó esetben pedig −ha már a fül és a szem kezd megnyílni− ez a kérés is a szánkba adatik: „Tévelygek, mint elveszett juh, keresd meg a Te szolgádat, mivelhogy a Te parancsolataidról én meg nem feledkeztem soha! ” Zsolt.119,176. Egy ismeretlen sötét vadonban tévelygő számára nagy ajándék már az is, ha jelt kap arra nézve, hogy melyik úton kell elindulnia ahhoz, hogy haza jusson. Mi „földiek” −mint az Otthonról elbitangolt, elveszett „tékozló fiú”− mind ilyenek vagyunk! „Az egész világ a gonoszságban −a Gonoszban− vesztegel.” I Ján.5,19.; és ami még súlyosabbá teszi a helyzetet az az, hogy a félrevezetett ember −a belehatolt Sötétség miatt− ennek nincsen a tudatában!!… Van tehát miből felébrednünk, hogy a tényeket Hit által elismerve, az igazi „más belátás” útján Haza induljunk!…  

Nagy csoda és nagy kegyelem számunkra az, hogy Isten −a történtek után− még módot és lehetőséget ad nekünk arra, hogy −a pokolba zuhanásból felfogva− az Általa alkotott testben, itt a „kegyelem színpadán” visszatérhessünk Őhozzá! Erre kap most itt mindegyikünk meghívást és még bíztatást is, mivel ennek lehetősége, a kegyelmi idő rövidre van szabva! „Emlékezzél meg honnan estél ki és térj meg…!” Jel.2,5.

Azonban az is kijelentetett, hogy az Ősellenség, az Őskígyó, az Ördög, aki „ott” (Hós.6,7.) már átejtette az embert, itt is lesi az alkalmat, hogy akit csak lehet, bűnre kísértve, a „pótvizsgán” is megbuktasson! Ismeri a gyenge pontját mindegyikőnknek. Ezért mint horgász, azt a fajta csalit teszi horgára, amelyről reméli, hogy a kiszemelt áldozata be fogja kapni azt. (pl. egy titokban kedvelt bűne elkövetését: „hús”, karrier stb.) … Van azonban a kísértő kelléktárában ezeknél még magasabb rendű csali is, pl. a lelki szint. Ilyenek a tudományok, a vallások „jókodásos” magaslatai, a nemzeti „hősies” magasságok stb. Ezek becsületes jó emberi vonások bár, de ezeket a Vesztő eltorzítva arra használja ki, hogy az embereket és a különböző nemzeteket egymásnak ugrassza, egymásnak az elvesztésére!… Nála nem számít az, ha nemzeti, vagy akár, ha a vallásbéli különbözőségeik miatt ölik egymást az emberek; csak öljék!… Még a „jó” lelki vezetőik áldását is megkaphatják hozzá, mindkét oldalon!… Tragédia, hogy mindez belefér a „jólelkek”vallásos állapotába, amely állapoton a Haza felé tartónak keresztül kell mennie; de nem muszály és nem szabad leragadnia abban! A „Zarándok” igyekszik ezeken minél hamarabb átmenni ezen az állapoton, hogy a szellem −a Valóság− Uralmába bejuthasson. Jó példa ebben Pál apostol is, aki kárnak és szemétnek ítélte magában mindazokat, amik őt korábban −úgy a testi, mint a lelki szinten− naggyá tették. Fil.3,4-11… Ezt a „házifeladatot” minden zarándok is megkapja, a maga sajátos életkörülményei között. Urunk Üzenete bátorító bíztatást is tartalmaz hitünknek erre a próbájára: „Hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek, sőt a kísértéssel együtt a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek!” I.Kor.10,11-13.

Van tehát kiút ebből a sötét „bűnvadonból”, de a Szentírás szerint azt csak kevesen találják meg (mert kevesen keresik). Mt 7,14. Az „Isten-süketté és Isten-vakká” lett ember jól érzi magát kábultságában a földön, és emiatt elfogad az Ördögtől minden felkínált lehetőséget, hogy ITT még nagyobbá, gazdagabbá legyen. Mivel a másik embernek és népnek is ugyanolyan a természete, így mindvégig tart a háború nyíltan vagy rejtetten közöttük: Dán.9,26. Minden megszálló szabadságot hirdet és ígér, miközben a rabság és megkötözöttség lesz egyre nagyobbá az Isten nélküli lelkekben. „Nincs Békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek, a hitetleneknek! ” Ésa.48,22. 57,21.  Most azonban még LEHET VÁLTOZTATNI ezen a kilátástalan helyzeten Testvér, ha nem önfejűsködsz tovább, hanem tudomásul veszed végre az eddig kijelentett tényeket, amikről Mózes és a Próféták −a Bibliánk első kétharmada− tájékoztat a „múltunk” felől, és rámutat az EGYETLEN LEHETSÉGES MEGOLDÁSRA: az értünk ÁLDOZATI BÁRÁNNYÁ LETT KRISZTUSRA. Ő vállalta, hogy akikben van még „honvágy” az Atyai Ház iránt, azokban kiformálja az értelmet, és elvégzi a gyógyítást. Ésa.53 (ért. ford.) Erre a célra hozattál fel ide Te is! Ehhez az „átálláshoz” −amit megtérésnek, meatanoiának nevez a Biblia− azonban mindegyikünknek a teljes akaratára van szüksége! Diabolos semmi formában, még egy piciny kovászban (egy régi kedvelt bűnös gondolat, egy kép, egy emlék) sem maradhat benn Emberlélekben! Ezért tanácsolja ezt az Úr Ef.4,27-ben: „Az ördögnek ne adjatok helyet, módot!”  Nehogy kárba vesszen rajtam, rajtad az Ő áldozata!…

Nagy világosság adatott ide nekünk abban a Kijelentésben, amit Péter apostol kapott, és az le is íratott okulásunkra. Az Ó-szövetségben levő kötelező külsőséges ceremóniák elhagyása után, a „jobb” beálltával (Zsid.9.), rálátás adatik Felülről arra, amire mindannyiunknak is szüksége van, tehát nemcsak Péternek volt szüksége. Mi történt ott? Egy „pogány” százados házában felismertetett vele, hogy: ISTEN NEM SZEMÉLYVÁLOGATÓ! Hanem minden nemzetben kedves Őelőtte, aki Őt féli. Csel.10,34-35. Ez egyike azon vonásoknak, amivel az eredetileg „igen jó” Istenképmású ember is bírt addig, amíg ezt eldobva fel nem cserélte az Ördög, Diabolos képmásával. Ama régi kígyónok is a nagyság a nagyot akarás törte ki a nyakát, örökre levettetett a mennyből a „földre”, a sötétség láncaira. Ésa.14,12-14. Jel.12,9.  Minekünk azonban, akiknek Isten testet alkotott, „MA” megadatott a „pótvizsgázás” lehetősége. A tét nagy! A menny világa ugyanis nem fogadja be a vadakat, az Isteni természettől elidegenedetteket; s mi éppen emiatt vettettünk ki abból; az Édenből emiatt űzetett ki az ember. Az ide érkezők mind ilyen természettel jönnek fel ide, erről itt mindenki maga meg is győződhet, különösen most az utolsó időkben. II.Tess.2,4. II.Tim.3,1-5. Lelki világjárvány a nagyság vágya; a gazdagság, szépség, elismertség, elsőség „fő”-ség utáni vágy; megjelent az emberfeletti ember elmélete is. Ezek mind a szellemben vakokká lett ember-teremtmények tulajdonságai, az Istentelenségük jellemzői! …  Azt is megtapasztalhattuk már, hogy a csaló Vesztő mindig „Jóakaró”-ként jelentkezik, és ha valaki menekülni akar az ő hatásköréből, azzal szemben minden eszközt felhasznál, hogy megakadályozza és elbuktassa. Amíg lelki az ember, addig „jólesik” neki az elismertség, és jólesően bekapja a horgát a Vesztőnek. Hiszi a gonosznak, hogy: Te már olyan jó vagy, ezt is tudod azt is tudod, így több, különb vagy sokaknál!… Ezzel szemben mi megkapjuk az óvó figyelmeztetést: „Aki sokat kapott, attól többet várnak! Aki többel bízatott meg, annak többel kell elszámolnia!” Lk.12,48. Akiben a szellem az úr és nem a lélek, az felismeri az Ördög szándékait ezekben is! II.Kor.2,11. 3,17. A lélekben folyamatosan zajló „szent háborúnkban” csak ez a mi részünk; az oroszlánrészt: a szívműtétet, a „kijózanító” gyógyítást Ő, az új Mag végzi el bennünk!… Lk.8,11. 2 Moz.15,26. Mt.4,23. I.Kor.3,11. Adja meg Isten, hogy ez mindegyikünkben megvalósuljon!  Ámen.

B.L.

253. Ének:

Vágyol-e elhagyni bűneidet? Az Úr vériben van nagy erő!

Vágyol-egyőzni a Sátán felett? E vérben csodás az erő!

Van erő, VAN, csodás erő van, Jézusunk vériben,

Van erő, VAN, csodás erő van Jézus drága, szent vériben!

Üzenetek:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s