A rálátás a fenti kérdésre, és az ekörül kialakult fogalomzavar tisztázására a világos Kijelentés már több mint hatvan éve ideadatott nekünk. Mivel azonban ez nem hozta meg a várt eredményt nálunk, sőt a sötétség még vaskosabbá nőtt azóta a lelkekben, ezért célszerű, hogy annak néhány alapgondolatát felvillantva önvizsgálatot tartsunk. Elsősorban is a magunk portáján… −egymásra mutogatás és egymás okolása nélkül! Ide a „fegyenctelepre” ugyanis mindenki a maga bűne miatt került, azt mindenkinek magának kell vállalnia és hordoznia. Mt.16,24-26.; Mk.8,34-35.; Luk.9,23.; Luk.14,25-27. és 33. v.   Enélkül −ezt figyelmen kívül hagyva− a vallásosság csak alap nélküli, jóhiszemű önbolondítás!…

Az Urat követni akarónak −tehát minden zarándok-útra indulónak− ezt kell megharcolnia önmagában ahhoz, hogy az Ő tanítványa −oltványa− lehessen!  Mi elvadultunk, de akik ma kegyelemből hústestben itt lehetünk, a „szent háborúnak” ezt a lehetőségét kapjuk ahhoz, hogy Ő általa vezéreltetve vissza, Haza juthassunk. Erre kapjuk az emlékeztetést és a bíztatást is a Szentírásban: Jel.2,5.

Az egyházak szerint túl vagyunk a nehezén. Elmúlt az ünnepes félév, kezdődik az ünneptelen, vagyis a nyári szabadságok ideje. Bibliaórák szünetelnek, eleget tettünk mindennek, úgy gondoljuk; úgy látszik azonban, hogy valójában mégsem úgy van. A múlt században kezdtek gyártani szentháromság-szobrokat. Minden nagyobb városkában megtalálható, a legdíszesebb szobrok ezek. Alakjai: idősebb öregúr, mint Isten; lobogó hajú ifjú, mint Jézus és galamb, mint szent szellem stb. Szétdarabolták az Istent, ez sikerült a darabolóknak. (I Thess.2,1-12.) Azok nyelik be ezt, akik szeretik a hazugságot…

Az Élet vize folyójának négy szakasza van: könyörülő irgalom, hit, remény, szeretet és ez Egy! (Ezék.47.) Isten három személyben jelentette ki magát, hogy rajtunk könyörülhessen. Az Istent csak úgy lehet megismerni, hogy Atya, Fiú és szent Szellem. A Napba nem nézhetünk szabad szemmel, de megfelelő szerszámmal, spektroszkóppal felbonthatjuk fényét a szivárvány színeire. Az Isten sem látható; ha fel nem bontaná magát Atya, Fiú, szent Szellemre, hogyan nézhetnénk belé? 

Az Istent az Ő könyörülő irgalmán keresztül kell nézni. Aki megkóstolta, hogy jóságos az Úr, az láthatja meg az Istent. A könyörülő irgalom az első lépés. (Róm.11,32.). Az Isten az engedetlenség szempontjából minden embert „egy kalap alá” vett, azzal a céllal, hogy mindenkin egyaránt könyörüljön: a választott népen és a pogányokon is. Egy a döntő: engedelmes, vagy engedetlen. A könyörülő irgalom mindenkire egyformán érvényes, mert az Isten így döntötte el. Ő nem személyválogató! Neki kedves az, aki igazságot cselekszik. Könyörülni akar mindenkin. 

A négy folyószakaszból az elsőt, ha elhagyjuk, miből lesz a többi? Van-e olyan folyó, amelynek nincs felső folyása? Nincs. Mindig az a tiszta, a többibe már sok szennyvíz folyik bele. Az Isten szeretete meggyógyítja a beteg „vizeket”. Az Élet vize bemegy oda, ahol arra szükség van. Az Atya, Patér: forrás; belőle kibuggyanó élő víz, amely a forrásból született: a Fiú; ami ebből kibocsáttatik, az a Szent Szellem. Ilyen leleményes. Fiút bocsát ki a forrás. Csak az tud ezen csodálkozni, aki tudja miről van szó!… Szükség néktek „víztől” szűletni! Így mutatja meg magát a háromságban, hogy Belőle van a mindenség, és Őbelé visszatérőleg van a mindenség. Az egész körfolyamat mind Őbenne magában zajlik le.  Hárman tesznek bizonyságot a mennyben, az Atya, az Ige=Fiú és a Szent Szellem; és ez a három egy. Hárman tesznek bizonyságot a földön, a szellem, a víz és a vér; és ez a három is egy. (1János 5,7-8.)

Itt van a Karácsonyi ember, aki testtől született, aki várja a Messiást. Meg is született neki a Messiás, de nem tehet vele semmit, mert nem követi a Bárányt valahova megy; Ő a Kranionra megy, az ember pedig nem veszi át az ítéletet. Így, mint a farizeus, ismeri a törvényt, de nem jár aszerint. Egy ilyen farizeus éjjel elmegy Jézushoz. Ennek az a fontos, hogy mit mond a világ. De −ha fél is és gyáva is− mégis fúrja az oldalát valami kérdés. Hitetlenül áll ott, és Jézus esküvel kezdi beszédét vele. Gennán: nemzés, foganás, szűlés.  A hármat egy szóval fejezi ki, mert mind a hármat együtt értik alatta… Nekünk így kellene látni; ahol szükségünk van az Atyára, ott az Atyát vesszük be; ahol a Fiúra, ott a Fiút; pl. a bűnnél a Fiúra van szükségünk; ahol pedig világosságra, ott a szent Szellemet vehetnénk be az Egy Istenből. A Messiás-váró a Karácsonyt el tudja még fogadni, de az Ő útja tovább, a Kranionra vezet. A „mentsen Isten, Uram”, az a Sátán útja. Aki fél az ítélőszék elé állni, nem megy Őutána. Nekünk vállalni kell a halálra ítélést, mert csak akkor van még remény, hogy van feltámadás! Aki fél, az nem fog „víztől” születni. Húsvét a víztől való születés, Pünkösd a szent Szellem elnyerése. Szükség a 7 hetet számlálni magamnak és Szellemtől születni, és azután elindulni a Szentháromság útján!… Ezeket tanítja az ünneptelen félévben az Isten!

Meg kell tanulnunk, hogyan kell használni a kegyelmi ajándékok közül a hitet. Ezért nem érti Nikodémusz se, nem tudja milyen az újonnan születés. „Én bizonyságot teszek, de nem fogadják el. Csak földiekről szólok és mégsem hiszitek”- mondja az Úr!… A hit nem szűnik meg, amint tanítják, hogy a hit az tudássá lesz. Hitből hitbe is kell lépni (Rm 1,16-17), és a hitre szükség van. De ha nem tanultatok meg a hittel bánni, hogy fogtok hinni, ha a mennyeiekről szólok néktek? (Jn 3, 11-12.)… Példa: a gyerek rollizni kezd tanulni, azután biciklit kap, utána már motorkerékpárt; ez a szellemtől való születés, nem kell már taposni, de vezetni kell tudni Oda, ahova az Isten Szelleme vezérel. Hiába vagyok írástudó, nem mehetek be, ha el nem rejtőzöm Őbelé! Csak ha úgy élek, mint Ő, ha úgy járok, mint Ő, ha az az indulat lesz bennem is, mint Benne; ha meghaltam Vele és feltámadok Vele. Különben senki nem mehet be!! Ezt megmondja az első leckén a Pünkösd után. Akinek még Húsvétja sem volt, annak nem lehet Pünkösdje se! Pünkösd nélkül pedig nem láthatom meg az Isten országát. Csak hallgatok legfeljebb, de nem értek semmit. A Sion iskolájában is kell az érettségi és vizsgázni kell a hitből. Az, hogy menekülünk ettől és nem akarunk bemenni a Húsvétba, ez azért van, mert a cselekedeteink gonoszok. De ha a metanoia kegyelemajándékot elfogadom, akkor mehetek, mert nem lesznek gonoszok a cselekedetek. Elég erős a metanoia, hogy többé ne kövessek el bűnt. (Jn 3,5-6) Születettnek kell lennünk testtől, víztől és szellemtől. Aki nem született e háromtól, annak semmi haszna a háromsági Vasárnapokból!  

Ha a Krisztus ítélőszékét elkerültük, akkor hiába megyünk éjjel Jézushoz!  Ő „éjjel” csak ezt a tanítást adta: Semmiképpen nem láthatom meg az Isten országát, ha nem születtem víztől és szellemtől! Nem mehetek át az újjáéledés, a szellem kapuján, ha a feltámadás kapuján nem mentem át!…  A harmadik kapu után van a megszentelés, amelynek útjára nélkülözhetetlen tantárgy a háromságról szóló Kijelentés!…  

BL

   248. Ének.

1.  Uram, ó add, a vándorutam, Ha véget ér itt a borúban,

     Elérjek Hozzád, Sugárzó orcád Meglássam én.

2.  Óh, lásd Uram, a szívem-lelkem Feléd sóhajt nagy vággyal telten.

     Romlásom vádol, De Tőled várom Újulásom. 

3.  Bár minden elhagy, Üdvösségem Te vagy csupán a földön s égen,

     Sok bűnöm bánom. Irgalmad áldom Mindörökké.

4.  El nem bocsátlak! Evilágon Egyébre semmire se vágyom:

     Csak áldj meg engem.  Végleg elvesznem Ne hagyj, Uram!

5.  Segíts az utamon erőddel. A bűneim mind-mind töröld el.

     Ó, végy föl engem, S vígy az öledben Az ég felé!

6.  Ott álljunk üdvbe öltözötten Én és szeretteim köröttem.

     Uram, Tehozzád, Hol fénylik orcád Vágyódom én.