Ezek a szavak, mondatok eredetileg a Szent Szellemtől indíttatva írattak le Pál apostol által, tanácsként egy „Timotheos” = Istent tisztelő számára. (Megtérve mi is ilyenekké lehetünk!) Mivel a Kijelentésben mindaz leközöltetett amire most szükségünk van, így már megtudhattuk mindazt, amit Isten a szívünkre akart és akar helyezni a mi megmentésünkre!… Szükséges azonban, hogy a Felülről kapható Világosságot mi ne a magunk eddigiekben belénk nevelt földi, testi-lelki értelmével, értelmezésével akarjuk felfogni; hanem azzal a lelkülettel, azzal a szellemmel, amelyet Isten akar adni nekünk!! (I.Korinthus 2. rész) … E-világ ura vesztő-szellemének a „kovásza” ugyanis már olyannyira átjárta a „földet”, az „Emberlelkeket”, hogy nekünk mindenek előtt arra lehet és kell ráébrednünk, hogy itt súlyos az álruhába bújtatott hamistanítás; a meg-nem-értés, a lényeg félremagyarázása és félreértelmezése történt és történik a nemzedékeken át folyamatosan!… (Jeremiás 23,16-17; II.Péter 2,1-3; Mikeás 7,2-5; Máté 7, 15.) Isten emiatt visszavezet bennünket az Alapokhoz, hogy kiszabadítson a Vesztő hálójából, amelyben az egész föld kerekségét elhitetve tartja! (Jel.12,9.)

A „Romlás városa” és a Mennyei Jeruzsálem közötti útra egyetlen, menekülőket szállító „különvonat” van (János 14,6.) abból a célból, hogy HAZA vihesse azokat, akik a saját bűneik miatt a kárhozat útjára tévelyedtek ugyan, de megelégelték azt, és a korábbi elrontott és Istentől távol elfolyt életüket abbahagyva megtérnek! (Efézus 2,13-18; I.Péter 1,17-21; 4,3; Titus 3,3-5.) De lássuk meg a mi feladatunkat ebben! Ezek döntően fontos óvó figyelmeztetések, néhány pontban felsorolva:

1.     A földi emberektől származó tanács, kijelentés egyike sem megbízható! (Zsoltár 62,10-11; 146,3-4; II.Tim.3, 1-7.)  Ide mindenki egy kis magatehetetlen –emlősállatéhoz hasonló– testben érkezik, semmit sem tudva a saját kilétéről, sem a múltjáról. Akik azután tanítják-nevelik, azoktól is csak a példa útján átvett hiábavalókat tudja magáévá tenni.  Ők ugyanis szintén hasonló tájékozatlanként kerültek ide e létbe, mint a most érkezők. Így tehát valamennyien kész prédái, tehetetlen eszközei lehetünk az itt tomboló vízszintes „szeleknek”!…  

2.     Isten fontos útravalókkal látott el minden e földre megszületett embert. Legnagyobb ajándék számunkra, a bűneset-tragédiánk után, a BÁRÁNY megáldozása volt, ami nélkül mi lázadók többé örökké szóba se kerülhettünk volna!!!… (Ezékiel 28,19.).  Akinek Ő itt kegyelemből hústestet alkotott, nem arra kapták, hogy abban a Vesztőre hallgatva kiéljék magukat, hanem hogy hallják meg és Hit által értsék meg Istent, MEGMENTŐJÜKET! (ApCsel. 14,15; 1Pt.1,1-9.)  

3.     A bűneset következményeként beállt a halál állapota; ez nem egyenlő a megszűnéssel. Szellem-teremtmény nem szűnhet meg. Aki a az Istentől kapott útravalókat (II.Péter 1, 2-4.) nem az ISTENI RENDnek megfelelően használja, megszakad a kapcsolata az Élet Forrásával és sötétségbe, egy még mélyebb létállapotba kerül. Erről is tájékoztat a Szentírás. (Efézus 2,1-5.)

4.     Az elhagyott, elveszített örökkévaló hazánkba, állapotunkba való visszajutáshoz az egyetlen megbízható tanító-nevelő vezérfonál a TELJES ÍRÁS (II.Tim. 3,16-17), mely az anyagi világból vett képeken keresztül mutat rá a láthatatlan szellemi valóságokra, amikkel mindannyiunknak számolnunk kell!…

5.     Ide mindenki szellemileg vakon érkezik, de legalábbis olyan rövidlátóként, hogy simán beveszi az elődöktől és a kortársaktól átvett bölcső és koporsó közt tartó felelőtlen élet elméletét. (I.Mózes 25,32; Ézsaiás 22,13.) Ehelyett a hazajutáshoz az eredeti IGEN JÓ teremtettség megismerése és elismerése, az evilág létele előtti egyénenként elkövetett bűnbeesés és a saját kereszt vállalása szükséges az itteni keskeny zarándok-út eredményes végigjárásához. (Efézus 1,3-4. 5-14.; II.Tim 1,9-10.) A vesztő eszközei tagadják ezeket.

6.     Urunk, a JÓ PÁSZTOR (János 10,1-30.) azonban Felülről való értelemmel (Ef.1,8.) ajándékozza meg az övéit, hogy követhessék Őt, Aki képes kivezetni őket a Sátán istállójából, aki korábban a maga foglyaivá tette őket. Istennek ezt a munkáját az Írás így adja tudtunkra: „…hogy más belátásra (metanoia) jutnának s felismernék a valóságot és magukra eszmélve újra kijózanodhatnának és kimenekülnének az ördögnek a kötélhurokjából, amely által élve megfogattak őtőle, és megkötözötten fogva tartottak az ő kénye-kedvére, az ördög akaratának teljesítésére”. (Ján.8,44; II.Tim.2,25-26. (értelem szerinti ford.)

Láthatjuk az eddigiekből, hogy milyen messzire és mélyre került itt mindenki a maga bűne, gőgje miatt. Ezzel most, mint kárt okozó ellenségeddel kell szembenézned neked is, testvér, a lelked harcában. De amíg még hízeleg a hiúságodnak a magad vélt jósága, nagysága, addig az ördög eszköze vagy, „alvó”, a pokol, a kárhozat útján!… Isten viszont nem a holtaknak, hanem az élőknek az Istene. Az Ő Uralmában nem dróton rángatott bábuk vannak, hanem a Krisztus értelmével bíró, józanság Szellemével megáldottak, mindenki „Timotheos”-ok: akik kiszabadultak a Sátán hálójából. (Zsid.13,23.) Ilyenekké lehet itt mindegyikünk, a gyermeki állapottól elkezdve, és végig kitartva a lélek „szent háborújában”. (II.Tim.3,14-15; Ef. 6,12.) Miből származhat Timotheos? Abból az útravalóból, amivel Urunk mindenkit megajándékozott, akinek Ő az anyaméhben -a MAG csodája által- hústestet alkotott. (Ésa.1,9)

II.Tim.1,5-7: „Megemlékezem a benned levő képmutatás nélküli Hitről, amely benne lakozott először a te nagyanyádban Lóis-ban (Lois: kívánkozás, törekvés valami jobb, nemesebb, üdvösségesebb, hasznosabb, magasabb rendű iránt) és anyádban Eunikében (Euniké, euneiké: jó harc, nemes harc, győzelem, szabályos győzelem, győztes, megkoszorúzott, koszorút nyert); de meg vagyok győződve, hogy tebenned is (benn lakik). Ez okból kifolyólag intőleg emlékeztetlek téged és figyelmeztetlek rá, ne félj tőle s el ne mulaszd újra felszítani és lángra lobbantani a kegyelem ajándékát az Istennek, amely ott van tebenned az én kezeimnek a rátételén keresztül. Mert nem adta nekünk az Isten a félénk gyávaságnak a szellemét, hanem inkább a csodálatos erőnek s hatalmas képességnek, valamint a szeretetnek és higgadt józanságnak a szellemét!” Ez a mindvégig tartó, Hitből való szilárd állhatatosság szükséges a Haza jutásunkhoz!…   

És végül egy nagyon ajánlott Olvasmány: John Bunyan (1650 körül) „A Szent Háború” c. könyve. Legyen ez áldás a te életedben is, Testvér!…

BL