Ugyan mi szükségem van nekem még emlékeztetésre, kérdezheted Te, aki már olyan jól beágyaztad magad és elrendezkedtél a kis szűk körletedben a földön!?… De mint klinikai halálból ébredező, ha már az Ige munkája által kezdünk eszmélkedni az „Intenzív Osztályon”, kell, hogy a Világosságban egyre többet megértsünk és felfogjunk az Örökkévalóságnak megfelelően!… Urunk, Aki megszánt és felkarolt bennünket, jól látja mindazt a mesterkedést, amit az ördög folytat, az ő oldalára átállt, „megvakított” és „áthangolt” Emberlelkekben. Tudja, hogy mi lakik az ilyen emberekben (Ján.2,24-25. 8,36-40), amit a jóhiszemű lelki ember még el sem tud képzelni magáról.

Isten pedig ÚR, Aki Atyaként, Úri módon viselkedik még az elfajzott rendetlenné és neveletlenné vált teremtményével szemben is. Ő nem zsarnok-diktátor, hanem olyan VALAKI, Aki nagy-nagy türelemmel még a szabad választásra is lehetőséget szerzett az Ő tévelygő juhának; sőt még annak a kifizethetetlen nagy adósságát is átvállalta magára. A Mal. 3,16-ban pl ezt olvashatjuk: „Az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy Emlékkönyv −Biblion mnémosünou− íratott előtte azok számára, akik bár félik az Urat és becsülik az Ő Nevét, de minden addig birtokolt emléküket elveszítették a bűneset tragédiában. Most viszont, a Biblia alapján, Hit által már Te is képességet kaptál megemlékezni a „múltadról”! Erre az Ige utasít is: Jel.2,5!

Miután Isten Mózesen keresztül −aki hű volt az ő egész házában− távírati stílusban, apokaliptikus képekben leíratta számunkra a teremtés és a „tegnap” dolgait; Mózes a rábízott gyógyíttató munkáját elvégezve elvitetett innen. (Józs.1,1-2.) Igen fontos nekünk, emlékezetvesztett bukott diákoknak megismerni a ránk vonatkozó, rólunk szóló Kijelentés lényegét, mert az Úr ezt is megmondta: „Ha Mózesre és a Prófétákra nem hallgatnak, akkor  az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad!”  (Luk.16,19-31.) −a hitetlenségükkel most már örökre menthetetlenné teszik magukat− Urunk a Szentírásban a pokoltól való megmenekülésnek, és az „Igen jó” állapotba való visszajutásnak a lehetőségét és annak a feltételeit ismerteti meg velünk. Tehát amik megírattak, azok mind nekem és Neked szólnak, mindazoknak, akik a bűnük miatt mélységes sötétségbe −amnésia− jutottak, de kegyelemből kiválasztattak az Életre. Amennyiben felismerted és elismerted már a bűnbeesésed lényegét, akkor a JÓ MAG (Lk 8,11. )által részed lehet az új Életre jutásban! De lássuk meg ennek a felszámolandó akadályait is magunkban, ahogy Isten ma egy Prófétáján keresztül megismertet minket azokkal.

Emberlélek −a korábbi igen jó „termőföld”− egy hasznavehetetlen, rossz, kőszerű, letaposott tövises gazos útfél lett az Ige számára! (Luk.8. Ésa.5,1-7.) De ugyan mitől lett ilyenné? Attól, hogy mindenféle jött-ment gondolat, tisztátalan vágy, ábránd −mint a parlagon hagyott senki földjén, mint valami őrízetlen gazdátlan átjáró-házon− ellenőrzés és felügyelet nélkül, gátlástalanul átjárhatott, sőt meg is telepedhetett rajta. A „szép” csábító ábrándoknak nagy tere van a széles úton cél nélkül ténfergő emberekben; azon az úton, ahol ezeket mindent zabla, korlát és fék nélkül „szabadon” el lehet követni. Diabolos, amikor a naggyűlésen szónokol a megszállt Emberlélekben (J.Bunyan: Zarándok útja), éppen ezeket említi jó ajándékokként, amik az ő foglyai vesztét okozzák; és nagy figyelem-elterelést is végez, hogy felelősségre vonás, számadás még gondolatba se kerüljön!… (A 100-as adósnak is ezt súgja: írj ötvenet, írj nyolcvanat.) Amíg Te is jólesően így gondolkodol ezekről, addig a széles úton vagy, „elkábítva”, a Vesztő karjaiban! (I.Ján. 5,19. Ford.)

Az ébredezők azonban emlékeznek! A szellemi ember Hit által emlékezik, és uralkodik ezeken, vigyáz magára és a rábízott „kertre” is. Az emlékezés is kölcsönös, a tükör-törvény alapján. „Akik emlékezetben vannak (ezt koporsónak fordították Ján.5,28), azok meghallják a JÓ PÁSZTORUK szavát, és akik meghallják, azok kijönnek és élnek.” Egy Paulos pl. erről úgy beszél, hogy foglyul kell ejteni minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék Krisztusnak!…(II.Kor. 10,5.)  A keskeny úton való eredményes végigmenéshez ez hozzá tartozik! „Jeruzsálem kőfalának” fel kell épülnie a lézengő diabolisták ellen, mielőtt azok végleg átvennék a romboló uralmukat Emberlélek felett! Ezsdrás, Nehémiás próféták által testileg is bemutattatik az a fal-építés, az a „szent háború”, amelyet minden zarándoknak meg kell vívnia önmagában, a korábban beengedett kedvenc bűneivel szemben! (Neh.4.) Az Új MAG-nak az előkészített jó talajba kell kerülnie! − amihez már segítség is ígértetett: „Kőfalaidra, Jeruzsálem, őrizőket állítottam.” (Ésa.62,6-7.) Ezek az őrizők éjjel-nappal, tehát sem jóban sem rosszban nem hallgatnak, nem maradnak kuka megalkuvók, nem tévesztik szem elől a célt, az óhajt, amiért Uruk ide felhozta őket. (Ján.8,23.) Ez a „Jeruzsálemi” ember már nem tiltakozik Isten igaz ítélete ellen, hanem az értelem meggyőződésével, mint neki az igazság törvénye alapján kijárót, elfogadja azt az ítéletet. (Ésa.26,16. ford. Jer.3,25. Mik.7,7-9.) De Isten ígéretében sem kételkedik hitetlenséggel, Aki ezt az utat és „Menetrendet” is leíratta: (Róm.8,30. I.Kor.15,43.)

Láthatjuk, hogy a Teljes Írásra és a Szellem vezérlésére egyaránt szükségünk van az őrhelyen való megálláshoz!… (Azonban a „lyukas edényekhez” kell az „üstfoltozó” −ha lyukas edény vagyok, kifolyik belőlem minden, meg kell javítani sürgősen−, hogy a kapottak megmaradhassanak bennünk! Különben átokká lesz még az áldás is a kezünkön!… mivelhogy  ez is megíratott: „Átokkal vagytok elátkozva, mégis csaltok engem, a nép egészben.” Mal.3,9.)

Senki ne hagyja magát felültetni a régi „jó pontjai” alapján; ami az ovodás-korban elég volt, az ma már kevés!… Sőt még ez is megíratott: „Ha az igaz elhajol és gonoszt cselekszik, semmi előbbi igazságairól nem lesz emlékezés! ” Ezék.18,21-24.  Csak a lusta, de önmagáról sokat képzelő tanuló képzeli magáról, hogy mert ő már mindazt tudja, és birtokolja ami kijelentetett, s ezért páholyból elítélheti, kárhoztathatja a felebarátait. (Pedig még csak kívülről nyalogatja a befőttes üveget.)

A Szentírás képei, a példázatok minden osztályban, minden állapotban mást, magasabb rendűt mutatnak meg. Pl: „Megmondatott a régieknek; én pedig azt mondom néktek.” (Mt.5,20-48.) Ugyanaz a Bibliaszöveg ma már más, magasabb rendű követelményt is kifejez: Polüpoikilos…  Ezzel minden felnövekvő gyereknek is számolnia kell; így Neked is, testvér, bármilyen „korú” is  vagy! (Ez nem a test korától függ!)…   Az Ige: Ho Logos, aki testté lett, Ő nem jóhiszemű ábrándokat, hanem Logikus Alapot ad az Övéinek!…  

BL

79.

1. Ének. Hány hívő érte el az égi célt, Hű volt, kitartott, harca véget ért.

  Ó, Jézus, áldva légy e szentekért! Halleluja! Halleluja! Halleluja!

2. Kőszáluk, váruk voltál szüntelen, Míg tartott itt lenn a nagy küzdelem,

    Fény voltál, csillag a vak éjjelen. Halleluja! Halleluja! Halleluja!

3. Bár vívná harcát minden gyermeked, Oly híven, bátran, mint e győztesek,

   És velük zengné majd ez éneket: Halleluja! Halleluja! Halleluja! 

4. Mert már itt halljuk, harcon éjen át, Győzelmi ének távol dallamát.

    Új erőt hányszor ez az ének ád: Halleluja! Halleluja! Halleluja!

5. Ó áldott egység, boldog, szent sereg! Míg mi itt küzdünk, ők fenn fénylenek.

     Mind egyek mégis Benned és Veled, Halleluja! Halleluja! Halleluja!

6. Ott zeng az ének, itt még könny pereg, Míg Krisztus napja győz az éj felett,

    És akkor eggyé lesz a két sereg. Halleluja! Halleluja! Halleluja!

7. Jő minden tájról, együtt énekel, És együtt újjong, együtt ünnepel,

    Ó, hálaének, szállj az égbe fel! Halleluja! Halleluja! Halleluja!