Istennek egy nagy megvilágosító ígéretét kaphatjuk meg ebben a mondatban, de amelyet már az eddig kapott Kijelentésekkel összefüggően kell értelmeznünk. Annak a tudatában és hitében lehetünk, a Kijelentés alapján, hogy Isten a bűnbukásunk és a szellemi halálunk bekövetkeztének pillanatában megszánta a bukott gyermekeit, és még kézbe vett bennünket!… Ennek lett a következménye és számunkra nyilvánvaló jele az is, hogy mi most hústestben itt lehetünk; mivel Ő testet alkotott nekünk. Urunk a bűnünk törvényes jogi következményét magára átvállalta és Krisztusban kifizette. Önként tette le az Ő Életét, már „ott”, még a „tér és idő világának” a létrehozása előtt. A bűn zsoldja: halál! (Rm. 6,23.) Ő halt meg a jogosan halálra ítélt helyett! (thanató apothanein: „halálnak halálával” I.Móz.2,17, ami messze nem azonos a testi elhunyással; bár itt ebben az „árnyék-világban” ezt nevezik halálnak –az elhunyást–, holott ez csak az árnyéka annak!) Mivel azonban Őneki nem volt bűne, a Halál Őt nem tarthatta a fogságában, minket azonban igen. A Szabadító önfeláldozása nélkül már most mi sem itt lennénk, hanem a pokolban!…

Istennek ezeket a döntően fontos és hatalmas tetteit már elsők között szükséges, hogy hittel megértsük és a szívünkkel is megragadjuk, mivel Ő is ezzel kezdi a nekünk leadott kijelentését a Bibliánk első lapjain. A továbbiakban pedig abban kell –lehet– az élet igazi értelmét és célját megtalálnunk, amiben azt a mindeneket és mindnyájunkat megteremtő és éltető Hatalmas Isten eldöntötte, és életünk „programjául” meghatározta! Amíg ezt a felismerést nem teszi valaki magára nézve kötelezőnek, addig –látszólag önfejűen, valójában pedig a vesztő-szellem félrevezetett foglyaként– „vakon” és céltalanul tévelyeg!… (Ésa.53,6; Zsolt.119,176.) Itt olyan örök sorsunkat eldöntő kérdések vannak elénk adva, amikre az Isten-telen, Őtőle elszakadt ember nem képes megfelelni. Ilyen, egyszerűnek látszó pl. a „ki vagy?” kérdés, amiben ma már a földlakók döntő többsége csupa merő téves ismerettel bír, abban megnyugodva, és a Vesztő –valamint az ő eszközei– által megnyugtatva. (I.Ján.5,19.)  A Bűn, valamennyiünket a saját maga bűnesete, minden eredetileg igen jó vonást, ismeretet és képességet is tönkretett és kiégetett bennünk: „ott szellemi agymosás” történt!… Az az „öntudat” és biztonságérzés, ami a lelkeket itt uralja, mind alulrólvaló és alaptalan!… Csak addig létezhet, ameddig Isten hosszútűrése még vár, Haza vár bennünket!… (II.Pét.3,9.)   

Diabolos –akire hallgattunk az Édenben– bekerült „Emberlélek városába”, és az ő romboló tervének megfelelően igyekezett és azóta is igyekszik azt az ő képére és hasonlatosságára átalakítani; Saddai „képét” –az eredeti IGEN JÓ Isten-képmást– pedig meggyalázni és sárba taposni az emberben; és azon keresztül a környezetében is!… Így ma már a szellemileg „halott”, „elkábított” Emberlélek válogatás nélkül adoptálja a Sátántól átvett gondolatokat, s a bűnre csábító vágyakat, terveket a rombolásra és pusztításra; a maga saját ötleteinek tekintve az ördög sugalmait. Ebben az állapotában már könnyű volt beleszuggerálni az emberbe azt is, hogy: „te csak az vagy és csak annyi vagy, akinek látod és gondolod magadat”.  Ennek eredménye, hogy ma a legtöbb földlakó azonosítja és összetéveszti magát a bölcső és koporsó között magán viselt „ruhájával”, a testével! A „Pre fall” –a bűneset előtti, valamint a koporsó utáni lét– felől pedig szó se legyen, s ezért az már hamistanításnak minősíttetett!; annak képviselője vagy hirdetője pedig üldözendő hamistanítónak van kikiáltva, aki nem méltó arra sem, hogy éljen! (Csel.22,1-22.) Ez nem csak a Paulos-szá lett Saulus-szal történt meg, hanem az Úr Jézussal és minden Őt igazán követővel is; amint Ő ezt előre megmondta: Ján.15,20-21.) Egy kis külsőséges magaválasztotta Istentisztelet még elmegy, de ezzel meg is történik a lelket elaltató megnyugtatás!…

Mit mond erről az Ige a „jó”, lelki vallásos hívőknek: „Ti az ördög-atyától valók vagytok , és annak akaratát akarjátok cselekedni; az gyilkos…”, „aki azért jön, hogy meglopjon, megöljön és elpusztítson” (Ján.8,44. Ján.10,10.) „Mérges kígyók (az „őskígyó”) fajzatai!…” (Mt.3,1-12.)   Az Úr ezt a gonoszt sértő kemény Igét már az Őelőtte elküldetett Ker.Jánoson keresztül is kijelenti minden Őt keresőnek, akit Ő már felkarolt, megszerezve annak a kimenekedés lehetőségét, még mielőtt Ő maga eljött volna. „Hova” akar Ő –a Messiás– eljönni? Abba az Ő tulajdon „lakásába” (Ésa.45,18; I.Kor.3,16-17; II.Kor.6,16; Ef.3,14-17; Jel.21,3.), amivé az „igen jó” embert megteremtette Kezdetben. Csakhogy közben az ember tönkretette magát azzal, hogy „latrok barlangjává” lett, rommá; de amelyet Isten az alapoktól kezdve újjá akar felépíteni! Ezt a munkát pedig csak a régi „sugárfertőzött” romok eltakarításával lehet elkezdeni, minden Ő eszközének is! Erről beszél Ker.János is, amikor a fejszét, a gyökeres megoldást hirdeti, az elengedhetetlenül szükséges JÓ gyümölcsök megtermése céljából. A „karácsonyfa” a ráaggatott gyümölcsökkel, a karácsonyfa képtelen a jó gyümölcs megtermésére képtelen; de a „szelíd MAG” befoganása képessé tehet erre Téged is, ha „felébredsz”, és a vad „koronádat” –mind azzal a bűnnel együtt, amit a téged megrontótól átvettél– hajlandó leszel kárnak és szemétnek ítélni. Ez a mi részünkről előfeltétele annak, hogy valaki „Paulos”-szá –egy Krisztus értelmével megajándékozott új természet részesévé– lehessen! (I.Kor.2,14-16; Fil.3,7-11; Tit.1,1. Ford.)

Láthatjuk már ezekből, hogy milyen „távolra” kerültünk Istentől, hogy a jónak látott bűnök milyen nagyfokú érzéketlenséget képesek előidézni a belső emberben, a szívben és a lélekben egyaránt. A Gonosz által ígért szabadság és örömök mind mulandók és üresek (mint az öncsiklandozás), végük pedig kifosztottság és a pokoli állapot!… Urunk mentő Szeretete ettől és ebből a ránk váró veszedelemből készítette el és ismerteti meg a kimenekülés útját Teveled is! Most, amíg talán (!) még nem késő Hit által belekapaszkodni az Ő ígéretébe!…

Mi „ott”, tiszteletlen és neveletlen módon viselkedve hátat fordítottunk Istennek, a Jóakarónknak! (Jer.2,26-27.) Ő viszont nem fordult el mitőlünk, s ezt be is bizonyította (Csel.14,16-17.), mert mindeddig Jótevőnk volt és gazdagon megajándékozott minden szükségessel, mindhárom szinten. Mi természetesnek vesszük minden Ő ajándékát és meg se köszönjük, csak hálátlan követelődzők vagyunk Ővele szemben! (4 Móz.21,5.) Ez a természetünk a testi Izráel viselkedésében is be van mutatva nekünk, mint „tükörben”. Ezt a „magot” minden földlakó bevette, ”megette” már az Édenben, és az itt levők mindegyike éppen emiatt űzetett ki abból. Azt pedig, hogy az Életre kiválasztottak közül ki, hol, melyik nemzetben és mikor kapjon „jelenést” a „Kegyelem színpadán”, mindezt az EGYEDÜL BÖLCS RENDEZŐ ISTEN döntötte el. (Csel.17,24-31.) Igen nagy horderejű Kijelentést kapott ezek felől Péter és Pál apostol is, ami ott van a te Bibliádban is, okulásunkra! „Isten előtt nincs személyválogatás!”, és „Minden nemzetben kedves Ő előtte az, aki Őt féli!” (Csel.10,34-35.) Az e-földön levők tehát, mint a pótvizsgára bocsátott bukott diákok, megkapják a korábbihoz hasonló „vizsgakérdéseket”: Hogyan és milyennek látja önmagát és Istent, és hogy viszonyul az Ő munkáihoz! Kritizálja-e még az „agyag” a „kerámikust”; a legkisebb szellem-teremtmény (aki még meg is bukott) a szellemek Atyját? Mi ugyanis „ezelőtt” mindezt megtettük!.. (I.Móz.2,18; II.Kor.12,21. 13,2. prohamartanein.)…  

Beláthatjuk, hogy ezzel az Ellenségtől átvett töltöttséggel Istenhez nem lehet közelebb jutnia senkinek, sőt!… Még ha bárki is volt itt a földön, a kegyelmi /próba/idő lejártával az elveszett, Otthonról elcsavargott „tékozló fiú” kizáratik örökre!… AKI MÁSRA HASZNÁLJA FEL A KRISZTUS ÁLTAL az ő számára is MEGSZERZETT  DRÁGA LEHETŐSÉGET, és NEM ARRA AMIRE AZ ADATOTT, vagy anélkül hogy észre venné (Jób 4,20.) „vakon” elmegy mellette: MENTHETETLEN!!!…

Urunk mentő Szeretete azért jelentette ki mindezeket, hogy én, te, ő és mindegyikünk ŐT, A VILÁGOK URÁT ÉS ÉLTETŐJÉT a Kijelentésnek megfelelően ismerjük meg, ezzel telítődjünk be, megtagadva és kivetve minden más korábban bevett hazug ismeretet magunkból! Ez szükséges ahhoz, hogy mint megvilágosított zarándokok, nyomorult bénák és vakok, Őhozzá, A GYÓGYÍTÓHOZ meneküljünk!…

BL

Od’adtam életem

1. Od’adtam életem, kiontám vérem én, Istent békíteni javadra ezt tevém. Od’adtam életem, mit adsz te énnekem? 

2. Örök fényből jövék, elhagyva trónomat, Mint szolga szenvedék gúny s megvetés alatt. Mind érted tettem ezt. Te értem mit teszesz?

3. Hordoztam a tövist, kín s gondnak martalék, Kiittam a kehelyt, halálig hű valék. Te érted tűrtem el, mit tűrsz te értem el?

4. Önként ajánlva föl Bűnöd bocsánatát, Üdvöt, békét neked Őrök kegyelmet ad. Mind ezt adom neked: Add nékem szívedet!