Ez a két szó első látásra talán már csupán fogalomtisztázásra szorul még nálunk, és máris tovább mehetünk; ez azonban ide kevés!  A bennünk is megtalálható hitető csaló szellem (a Kain) ugyanis mindig megnyugtatni igyekszik, pl. ilyenekkel is, hogy „te már így is elég jó vagy, hiszen már annyi jót tettél; hol vannak a többi jó vallásos lelkek hozzád képest”!?… És amíg te ezt jólesően elhiszed neki, és tovább „alszol” értelmedben megsötétedve, ezzel máris egy újabb nagy lépést tettél, de lefelé! (Ef.4,18)

Ezzel szemben Urunk, aki mint JÓ PÁSZTOR még ide is lejött a mi nagy és „sötét mélységünkbe”, az Ő megkergült juhai után, még most is ezt mondja nekünk: „Én Világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a Sötétségben –a Sátánban–, aki én bennem hisz!” (Ján.12,46.) 

Mi is hát itt a mi helyzetünk a valóság szerint, a többi „Föld” nevű Bolygó kérgén ideiglenesen hústestben levőkkel együtt?  Kik és mik vagyunk mi egyáltalán … és ugyan miért hozattunk fel ebbe a létbe, ahol most még használható, automatikusan működő „eleven gyártelep” testben itt tartatunk?… (Ján.8,23.) Ki az a Hatalmas Valaki, aki mindezeket a látható és láthatatlan világokat is megcsinálta (amikhez a magát bölcsnek tartó Istentelen ember még hozzá sem szagolhat, hanem csak ördögi módon, önmagát képzelve nagynak, kritizálja a mi Urunkat!), Aki az atomok elektronjaitól az égbolton látható sokmillió Naprendszeren át az Extra-galaktikákig mindent elrendezett, törvényekkel megszabva a maguk pályáira állított, és már évmilliók óta működtet?!… (I.Móz.1,14-18. Zsolt.148,6.) Ő még azt is megtette, hogy a mi szemünkkel láthatatlan belső emberünk (a szellem és a lélek) számára egy piciny MAG-ból (sperma) az ittlétünk idejére testet alkotott, amelyen keresztül módot és lehetőséget kaptunk arra is, hogy a szívünk indulatait meggondolva – a jót vagy a gonoszt is egyaránt –, itt a nyilvánvaló cselekedetekben is és letagadhatatlanul meg is tehessük!! Minden tettünkön rajta van az elkövető ujjlenyomata, amit a daktiloskópia felismerése is megbizonyít már itt az árnyékvilágban is! (Péld.4,23. Préd.12,1-9.15-16.) Azt is láthatjuk, hogy Isten nem erőszakol senkit semmire, hanem csak SZERETETTEL TANÁCSOLJA ezeket; add át magadat Őneki egészen és bízzál Őbenne! (Péld.2,11. I.Pét.4,17.) Ezeket is együtt kell látnunk! 

Bármerre nézünk (kifelé vagy befelé, közelre vagy távolra), mi mindenütt Őt, az Ő keze nyomát láthatjuk, vagy kellene már legalább hiányolni, hogy láthassuk!… Ez a szellemi és lelki „vakság” ugyanis, amikkel terhelten ide kegyelemből felhozattunk „hívők” és hitetlenek egyaránt – a kapott „szemgyógyító” Igéknek itt és most kitartóan engedelmeskedve –, Őáltala kigyógyítható, megszüntethető!! (Jel.3,18. II.Móz.33,23. Róm.1, 18-22.) Döntően fontos, hogy ne tartsuk „látásnak” és „értelemnek” azt, amivel most – a „hús” (megromlott emberi természet) uralma alatt – rendelkezünk; mivel ezekből mi már „ott” megszégyenítően „levizsgáztunk”!  Az „igen jó”-ra azt mondtuk: „nem jó”, a „halálost” pedig, ami a szellemi halálunkat okozta „jónak” láttuk! (I.Móz.2,16-18. 3,6.)  Mózes azt a tanácsot kapja, Pál apostol is azt erősíti meg, hogy a „vak” vegye már észre az Ő lába nyomát, Isten keze nyomát, az Ő kezének minden munkáját, amit Ő elvégzett értünk, földhöz (matéria) ragadt „vakokért” is!  (Ján.19,30.) Akarjunk tehát tovább-gondolkozni és „messzebb” látni, mert mi „vakok” vagyunk!; sőt még olyan „nyomorult bénák és vakok”, akik nincsenek még a tudatában sem az állapotuknak! Az pedig kész tragédia, ha valakit nem is érdekel, hogy ő kicsoda, hogy „hol” van és „honnan” került ide, hogy hogyan és „miért” van itt, ahol van?!… Amíg te csak az itteni u.n. embereket és a testeket látod, Istent pedig – Aki az Ő védőszárnya alatt tartott mindeddig – figyelmen kívül hagyva  ezekhez igazodsz; ezzel a a makacs önfejűségeddel menthetetlenné teszed magadat örökre!…  Ha pedig te (homo sophiens) értelmes teremtménynek, embernek (antrópos) tartván magad nem csinálsz semmit ok és cél nélkül, miért nem érdekel annak a téged is létre hozó Leghatalmasabb Valakinek a veled kapcsolatos akarata, Aki – mint Jótevőd – úgy téged, mint a Világokat és a bennük levőket is a maga kezében tartja, megeleveníti és élteti! (?)… De meddig teheted ezt és mi lesz a végén?!… Mert „elvégezett dolog, hogy…ítéletre Ő elé kerülünk mindannyian! (II.Kor.5,10.Zsid.9,27.)   

Mi, akik ma még itt tartatunk e „Sárgolyón”, a Nóé és Lót-napjaihoz hasonló helyzetben és állapotban leledzünk a Kijelentés szerint! Még akkor is, ha már gyötröd igaz lelkedet, mint Lót, amiatt, hogy milyen gonosz a világ, az emberek – a többiek – „sodomai” viselkedése miatt. (Mt.24,37-39. Luk.17,26-27. II.Pét.2,5-8.)  

Az Úr Jézus Krisztus megismerése, elismerése és az Ő „Nevébe” való belemerülés – ez a „baptizma” (!) – dönti el ugyanis a jövőjét minden itt testben levő embernek, tehát neked is, testvér! A mennyeiek és az itt és most „jól vizsgázók” – akik mint elveszett tékozló fiak haza indultak és akiket Haza várnak – mind ennek a csalásmentes IGAZ ismeretnek a birtokában vannak!… Istentől, Aki minket drága áron visszavásárolt és kiváltott az Ördög fogságából – amibe az egyénenként elkövetett bűnünk miatt kerültünk (!) –, és most a földi létünk idejében mi is erre, ennek a megragadására kapjuk a jó lehetőséget! Ő ezt akarja megértetni velünk, felvilágosítani az „alvókat”, s erre a kifejezhetetlen és szinte hihetetlen nagy – ajándékul adatott – lehetőségre ráébreszteni!… Ezt akarja elvégezni Isten veled is most, ma.

Azzal kell kezdenünk, amivel az Egyedül bölcs Isten a nekünk szóló Kijelentését elkezdi velünk a Szentírásban: a teremtéssel, amivel – mint az útra kapott „remanens mágnesességgel” – a hitünk Alapját adta meg nekünk. Ennek az útravalóul kapott gyermeki hitnek a felgerjesztésével már élő reménységgel, „Teljes tejjel” táplálkozva lehet tovább jutnunk a Pünkösdbe, a Szeretet Szelleméhez, a megígért új szívhez és Szellemhez. (II.Tim.1,6. Mt.18,3. I.Kor.3,1-2.) Ennek a hamisítatlan tej tanításnak azonban, amiben Ő most minket részesít(!), igen sok ellensége van még bennünk és körülöttünk is, a már „ott” megromlott gusztusunk miatt, amin minden zarándok-útra indulónak parancsoló urrá kell – lehet – lennie önmagában!…(Hós.6,7. II.Kor.3,17.)  A hármasság – trinitatis –, a hármas teremtés ténye, valamint annak „Rendező törvényei” már a Bibliánk első lapjain megírattak; csakhogy nekünk még meg kell tanulni „olvasni” és helyesen értelmezni is az olvasottakat!! (az anaginoskein ezt is jelenti: felismerni, készségesen és örömmel engedelmeskedni a levél Írójának; ezt a gyermeki bizalmat őrízni, meggyőződve arról, hogy rajtam egyedül csak Ő tud, akar és képes segíteni!)…   Az eredetünkről még ez is megíratott: Zsolt.100,3!  Tehát „nem mi csináltuk magunkat, sem nem az evolúció”, hanem a növekedést adó Hatalmas Isten! (I.Kor.3,5-7.); éspedig mindent az Általa megszabott MAG-Törvényének megfelelően! (40 hét, 9 hónap, a 21, a 28! nap stb.) A törvény szellemi, meg nem változtatható egyik világban sem; ezért az árnyékvilágbéli csaló ember a létre hozott és működő tényeket inkább bezsebeli, vagy igyekszik egy üres „fogalomnak”, az u.n. „természet”-nek tulajdonítani, s az EGYEDÜL ISTENT ILLETŐ dicsőséget elsikkasztani; Őt pedig elfelejttetni igyekszik velünk.    Az Örökkévaló Egy Igaz Isten soha meg nem változik s ez egyértelműen ki is jelentetett Felőle. (Mal.3,6.) Mi, szellem-teremtmények pedig nem szűnhetünk meg! (Az éltetett lelkek, a „kettes” lények igen, így nekik nem lesz számonkérés; de a „hármas” lényeknek, a szellem-lélek-test embernek, igen! (II.Kor.5,10. Zsid.9,27.) Nekünk egyedül a Szentírásra, Istennek a Felülről leadott Kijelentésére kell figyelnünk, ahhoz, hogy ebből az itteni, súlyos bűnökkel megterhelt „Bábelből”, ebből a bábeli állapotból az Életre vezető Útra felkerülhessünk. Ezt „kevesen találják meg”, mondja az Úr. Miért? Mert kevesen keresik. Szégyelhetjük magunkat ezért is! A „jó lelki vallásosság” adta hamis nyugalom pedig csupán jóhiszemű önbolondítás, amire most kell ráébrednünk, s ez jele lehet az „első feltámadásnak” is, aminek most kell megtörténnie bennünk! (Ésa.35,8-10. Mt.7,13-14. Jel.20,6.) Ehhez a „helyzetfelismeréshez” elsőként elengedhetetlen feltétel: gyermeki hittel bevenni, amiket Isten már az első oldalakon (a Biblia első oldalain) fontosnak tartott kijelenteni. Aki ezt elmellőzi, vagy nem tartja fontosnak s csak, mint „nem üdvösség-kérdést” tekinti, annak kevés lesz a vonzása a bejutáshoz! (vagyis kívül marad: Mt.5,19 értelem szerinti fordításban.) A Kijelentésből megtudhattuk, és részben már meg is győződhettünk arról is, hogy „ki vagyok én és hol vagyok én?” ezen a forgó „színpadon”, de a „miértekre, a mi okból és mi célból-kérdésekre” az élettel történő jó válaszadáshoz még igen sok a tennivaló! Ez a menekülés útja adatik ma a mi számunkra, melyet nagy-nagy hálával igénybe vehetünk. Akard hát te is, teljes gyermeki bizalommal és éhséggel kívánva-kérve: „MI ATYÁNK! LEGYEN MEG A TE AKARATOD!” ÁMEN. 

B.L.

Az eddig kapott Kijelentések alapján már Hit által beláthatjuk, hogy a mi bajunk – bűn-betegségünk – sokkal nagyobb annál, mint amilyennek eddig gondoltuk, vagy elképzelhettük volna; sokkal nagyobb annál, amin valami látványos felületi kezeléssel, vagy „marokköpéssel” mégis úrrá lehetnénk!  Észre kell vennünk, nem szabad szem elől tévesztenünk azt a tényt, amit Urunk a Szent Írásnak már az elején megíratott, az IGEN JÓ ALAP eredetünkről, és a mi „rovott múltunkról”. (I.Móz.1,31. Ezék.28,11-19.) Ettől fogva és emiatt ér és üldöz bennünket mindaz a baj, kár és nyomorúság amiben részünk van már itt a biológiai életünk folyamán is!  Az a vesztő szellem ugyanis, melyet én, te, ő és az e-földre felkerülők mindegyike beengedtünk magunkba, az mindent, ami eredetileg jó volt megrontott bennünk: ELIDEGENÍTETT AZ EGYEDÜL JÓ ISTENTŐL !!… Ez pedig a legnagyobb tragédia számunkra, hogy akiket Ő SZERETETBŐL LÉTREHOZOTT, minden Jóval megajándékozott, védett, táplált és hordozott kezdettől fogva mind eddig; hogy azok milyenekké lettek!…  És te mivel viszonoztad Őneki mindazt a jót, amit veled tett?

A mi belátnivalóinkat, az Istennel és a mennyei világ örök RENDjével szemben elkövetett károkozás-ad ósságunkat hitelesen egyedül a Szentírásból lehet és kell megismernünk; nem pedig a Diabolos által megszállt emberek félreértelmezett magyarázataiból!… Krisztus, a Mi Urunk a Hatalmas Isten, Aki Közbenjáró Védőügyvédként felvette a mi bűn-ügyünket, és mint készfizető kezes átvállalta magára a kedvezményezettek kifizethetetlen nagy adósságát is!  Istennek ez a hatalmas munkája és áldozata – valamint annak a jogosan elvárható vonzata tőlünk – egy Paulos által így is leíratott nekünk: „Mert Krisztusnak szerelme kézen fogva vezet, vezérel minket. Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámasztatott!” (II.Kor.5,14-15.)  

Nekünk és minden Haza igyekvő zarándoknak a „Felülről” kapható világosságban, az értelem meggyőződésével kell látni, és „magunkban helyükre tenni” minden eseményt is, ami bennünk, velünk és körülöttünk is történik. Azok ugyanis nem véletlenek, hanem mind csak okozatok; azoknak az „aratása”, amiknek okozója az a „vetés” volt, amit mi a múltban elkövetettünk!…  Most tehát annak a törvényszerű következményeit aratjuk!… Így, ennek tudatában már nem kell meglepődni a bennünk és körülöttünk – a népek között – történő „bábeli” eseményeken sem! Már Mózes által is leközöltetett a tájékoztatás, csak mi megvetők (!) nem figyeltünk fel rá! (V.Móz.28,15-45.)

Nem szabad és nem illik tehát „páholyból” néznünk ezeket az itt zajló eseményeket sem, mivel ezek nem tőlünk függetlenül álltak elő, hanem ennek mi is egyénenként részesei, sőt aktív előidézői is voltunk, vagyunk!  Erre mutat rá a Kijelentés: „Mindnyájan elhajlottak, megromlottak, nincs, aki jót cselekednék egyetlen egy sem”. (Róm.3,10-12.) Aki csak kinyújtja kezét, hogy a világ kínálatából a „hiúság vásárán” valamit is a magáévá tegyen, az már ezzel a kívánsággal a szívében, ellenségévé lesz az Istennek, akként lép fel! (Jak.4,4. Ford.) Itt pedig éppen a paráznaság és a „bír-vágy”, a birtokolni vágyás a leghatásosabb leragasztó a múlandóban, „Romlás városában”, amelyből Zarándok ma még – a más belátás útjára lépve – kimenekülhet!… Holnap már késő!…

Láthatjuk már az IGE Világosságában, hogy azt a „gazmag”-ot, amitől Isten meg akart óvni, ezért már előre is figyelmeztetett: „abból ne egyél, mert az halálos!”, mi mind „megettük”: befogantunk tőle. Sőt az mára már termőre fordult a lelkekben, és kölykedzi a vad gyümölcsöket; nem csak a szívből származó gondolatok világában, hanem a szavakban és a letagadhatatlan tettekben is. Ezt mindenki felismerheti és megtapasztalhatja, úgy magában – a maga láthatatlan (lelki, szellemi) világában–, mint a népeknek a békétlen, soha véget nem érő csatározásaiban is. Ezeken az ordító tényeken pedig itt már nincs mód változtatni másként, csak visszamenve ezeknek az okozójához: a váltóhoz, „oda” ahonnan mi „tegnap” letértünk, kiestünk! (Hós.6,7.) Nem nekünk kell tehát ezeket sem kitalálni, sem a világosság nélküli vezetőkre hallgatni, mert a Teljes Írás figyelembe vétele, megértése a Szent Szellem vezérlésével elegendő lehet mindenre nekünk és az Ő minden tanítványának is a vissza – HAZA – jutáshoz.

Végül még egy fontos támpont-Ige a jelenlegi hollétünk (állapot) felismeréséhez, amit minden zarándoknak szem előtt kell tartania: Jel.2,4-5. „Az a mondásom ellened, hogy az Első Szeretetedet elhagytad!” Vagyis, Istent hagytad el, Akivel együtt voltál, akinek a szeretetével dolgozhattál az Ő „kertjében”, az abban levők gyarapításában. Ezzel szemben most mi a helyzet? A Szeretet nélkül való „gondozó pásztor” már csak önmagát legeltetheti, a JÓ PÁSZTOR INDULATA NÉLKÜL! (Ezék.34,1-16. Ján.10,1-15.)… Láthatjuk már ezt a tragédiát, amelynek részesei lettünk; de azt az önmagát feláldozó Szeretetet is, amelyet Urunk emlékeztető példaként bemutatott és követhetővé tett és tehet a mi számunkra is. De szükséges (be)látni azt a mélységet és hidegséget is – a végleteket –, amikbe bele estünk: a másiknak – az ellenségnek is – a javát munkáló szeretettől a sötét, önző, a másikat lenéző, letaposó, egymást is leölő gyilkos indulatokig. Mind a kettőt láthatjuk. Óriási különbség a kettő között! Miközben mi mindannyian „egy hajóban úszunk”, egy okból és egy célból, egymásra is rábízva; s így most ezekben a kérdésekben is vizsgázunk!!!… Magad alatt vágod le a fát, amíg fent lévén nem hallgatsz az Ő érted is aggódó, téged is mentő tanácsára!… Jel.2,5. „Emlékezzél meg honnét estél ki és térj meg és az előbbi cselekedeteket cselekedd…”; „de ha nem ezt teszed, akkor kimozdíttatsz a helyedből”, még ha már, mint irányt mutató csillag világítottál is a „Sötétségben vakon” tévelygőknek!… 

A Földre kerülők nemzedékei, felvilágosítás nélkül növekedve, előbb-utóbb az itteni szokások rabjaivá lesznek. Ezt az életvitelt a Biblia „atyáinktól példa útján átvett hiábavaló élet”-nek nevezi; mivel az Örökkévaló Isten – Aki a Leghatalmasabb, Aki a világmindenségeket és azoknak lakóit is létrehozta és folyamatosan élteti –az Ő bukott, de felkarolt gyermek-teremtményei számára ennél valami sokkal jobbról gondoskodott. (I.Kor.2,9.) Annak elérése azonban feltételhez köttetett, melyet a Szentírásból, annak a helyes megértésével (anaginoskein) lehet és kell Őt megértenünk. A korábban bevett felületes és téves ismereteket pedig ki kell dobni magunkból! (Mt.13,51-52.) Ez a kis „vihar előtti szélcsend”, amiben most részünk van még, Isten türelmét és szeretetét bizonyítja meg irántunk; Aki még ennyi megvetés, hűtlenség és tagadás után is – mint más belátásra jutott, megbánó bűnös egyéneket – Haza vár mindegyikünket!  

„Azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok, és azért Felséges Ő, hogy megkegyelmezzen néktek, mert az ítélet Istene az Úr; boldogok mindazok, akik Őt szolgálják!” (Ésa. 30,18.). Ebbe a munkakörbe, az Ő munkájába lehet nekünk most az utolsó órában belekerülnünk, és csak ezen a keskeny úton végig menve(!); mivel a másik út – a széles út – a pokolba vezet!…

   Ének:  147.

1.„Megyek már, óh, Uram, Megyek Feléd, Fájdalmas szent úton, Mindig Feléd. Óh, sok keserve van, de ez az én utam, Hisz hozzád visz, Uram, mindig Feléd.

2. Ha este száll reám s csendes helyen Álomra hajtanám fáradt fejem, Nem lesz hol nyughatom, kő lesz a vánkosom, De álomszárnyakon szállok Feléd.

3. Szívemtől trónodig, mily szent csoda, Mennyei lépcsőknek fényes sora,  s  A szent angyalsereg  mind nékem integet, Óh, Uram, hadd megyek én is Feléd!

4.  Csillagvilágokat elhagyva már, Elfáradt lelkem is Haza talál. Ha majd Hozzád jutok, lábadhoz roskadok, ottan megnyughatok örökre én!”                     

Úgy legyen!  Ámen.

BL

Amikor a Csodálatos és Félelmetesen Hatalmas Mindenható –Panto-krator, All-mighty– Isten valamilyen teremtő, vagy rendező munkába kezd, első lépése: Legyen, álljon elő Világosság! A továbbiakban pedig Őneki –az Ő Szellemének– az egész munkafolyamat során végig ott kell lennie!  Nekünk –mint Otthonról elcsavargott tékozló, elveszett fiaknak, tehát úgy nekem, mint neked–, akik kegyelemből a pokoli állapotból kiemeltettünk és mind eddig hústestben itt lehettünk, sürgősen és elengedhetetlenül szükséges számolni mindazokkal, amik a teljesen használhatatlanná vált belső emberünk megmentésére Felülről leközöltettek, tudtunkra adattak!

A Bibliánk már az első soraiban tájékoztat a „harci helyzetről”, amely a belső állapotunkat mutatja be: „A Sötétség szabadlábon van, fölötte van a feneketlen mélységnek…”  A Sátán, akit „ott” te is beeresztettél és hagytad magad őtőle „áthangolni” a vele való együtt-látásra, azzal a „lefekvéssel” a gonosz mag befogant, a nemes mag elfajzott, a természet és a gusztusváltozás megtörtént, s a szellemi halál: a lelki és szellemi megsötétedés, az „Istenvakság-süketség”: a poklos állapot beállt, beállott. (I.Móz.3,6. Ésa.1,2-9. 5,1-7.) Így nézünk ki mindannyian, akiket Ő, a Gyógyítónk kézbe vett!… ISTEN ATYAI SZÍVE ugyanis MEGSZÁNTA A BUKOTTAKAT, ÉS A KRISZTUSBAN FELVETTE ÜGYÜNKET. Ennek, az Ő nekünk most még felfoghatatlan nagy tettének bizonyítéka mindaz, ami a Szentírásban kijelentetett, és az a tény, hogy a „rémségessé lettél és többé örökké nem leszel” állapot után mi most –már és még– egy világűrben száguldó Bolygó kérgén KEGYELEMBŐL hústestben itt találtatunk, bár még elidegenítve és elidegenedve Istentől. (Ezék.28,13-19.) Erre Hit által ráébredve máris beláthatjuk, hogy „kijózanításra” és mindhárom szinten történő gyógyításra: –gyógypedagógia– nevelésre szorulunk!… Ez a belső állapotunk van bemutatva az Ezék.37,1-11-14-ben, testi képekben, okulásunkra. 

A Szentírás tájékoztat bennünket a „múltunkról”, de a jövőnk felől is kijelentés adatott mind arra, amire örökre szükséges emlékeznünk! Amiket már ott a „demagnetizálás-katasztrófa” során –amnézia– elveszítettünk, vagy eldobtunk. (Jel.2,5. amiben azt olvassuk, hogy emlékezz meg honnan estél ki! Hát ezt honnan tudnánk? Embertől erre választ nem kaphat senki, csak a Kijelentés alapján tudhatjuk ezeket; és ezt nekünk nagyon szem előtt kell tartani, hogy mostmár hit által megemlékezhetünk a múltunkról; mert  nekünk múltunk van. ) Az Ördög, amíg a feneketlen mélység fölött kószál, az egész föld lakosságát elhiteti. (ezt láttuk az I.Móz.1-ben és a Jel.12,9-ben, de a mi mostani hétköznapjainkban is)  Végül azonban úgy a Fenevad, mint az ő félrevezető eszközei: a tévtanítók és az őket követők is a „mélységbe”, a tüzes mocsárba vettetnek örökre! (Jel.19,20. 20,10.) És mi van a Teljes Bibliánk első és utolsó három fejezete között? A felkészítés, a tanítványság kora a gyermeki állapotból kiindulóan; ránevelés az Emberlélekben okvetlen szükséges „szent háborúban” való következetes helytállásra, mindhárom szinten (!), melyet minden „Timotheos-jelöltnek” meg kell vívnia magában – a földi utunkon mindig félrevezetni akaró, belül és kívül támadó gonosz ellen!  (II.Tim.3,14-17.) 

A Világosság munkája az is, hogy a Kijelentés alapján megismerteti a Haza-igyekvő Zarándokokat az ő útjukra rejtetten kihelyezett botlató csapdákkal is. Okításunkra írattak meg a Bibliában szereplők jó és rossz lépései, valamint azoknak a törvényszerű következményei is. (I.Kor.10,1-14.) Nagy ajándéknak kell látnunk azt az útleírást is, ami az Ábrákban is a mi kezünkben lehet! (Pl. a „lépcsők”, amiken keresztül vezet utunk, és az azokról szóló tanítások) Ez sokat segíthet abban, hogy végre megtaláljuk magunkat, a „hol” létünket a „Romlás-városa” és a „Mennyei Jeruzsálem” közötti zarándokúton. De vigyázzunk, és ne hagyjuk magunkat túlemelni, még a Biblia ismeretével sem, mert a csak fejjel való tudás, ismeret inkább a kárunkra lehet; teneked is, ha mint rövidlátó vak, hagyod magad „felültetni”! (I.Kor.13,8.) A „jólértesültség” ugyanis még nagyobb felelősséget és még több munkát is jelent!… Fel kell értékelnünk Istennek azt a nehéz munkáját, melyet mint „Gyógypedagógus” végez bennünk, az elkábított félrevezetettekkel, akiknek még ki is kell józanodniuk és értelmessé kell lenniük ahhoz, hogy végül Hazavihetők legyenek! Ehhez már a „Start-helyről” törvényszerűen (nomimos) kell elindulnunk! (II.Tim.2,4-5.) Nekünk, akiket Urunk a „romokból” kiemelt és kézbe –nevelőbe– vett, az elfelejtett ISTENI ÖRÖK RENDET (Diké) újra meg kell tanulnunk ahhoz, hogy abba bekerülhessünk, és nehogy az Áhár sorsára jussunk. (Józs.7,1-26.)  Ezekből is láthatjuk, hogy a csak lelkesedésből fakadó elindulás mennyire felszínes és alaptalan, mind addig, amíg Diabolos ott lehet a szívben a filargüria-vágyán keresztül. 

Vissza kell tehát mennünk egészen a Kezdet-i igen jó alapokig, amelyre az apostolok és próféták is felépíttettek, mindenben a Sarokkőhöz igazodva. (Ef.2,20.) Az önmagáról sokat képzelő „hamis öntudatnak” és önfejűsködésnek végleg ki kell vettetni Emberlélekből, a Felülről megkapott más belátás alapján. 

A vesztő szellem tanítása bennünk és körülöttünk mindaz a gondolat és indulat is, amely a figyelmünket igyekszik elterelni a kijelentett lényegről, és könnyebb utat ígér annál, ami mint „kotta” éppen nekem –de neked is– Felülről megadatott; (Ef.2,10.) mivel ezt a féltő tanácsot is megkaptuk: „Vigyázz magadra és ne pártolj a bűnhöz, bár azt a nyomorúságnál jobban szereted.” (Jób 36,21.)  A „zarándoknak szükséges a Hazajutáshoz kipróbáltatnia a szilárd állhatatosságot illetően!” (Jel.7,13-17.)  Ő, a Mindenható jól ismeri minden teremtményét, azoknak állapotát, ahogy a Jákób fiait, így bennünket is. (I.Móz.49,1-4.) Ezt a szilárdságot, amire szükségünk van csak Ő képes megadni minekünk is, ha gyermeki módon és csak jóra kérjük, hiányoljuk Őtőle. (I.Pét.5,10-11.) De ennek a kitartó hiányolásnak és „éhségnek” mindvégig jelen kell lenni a szívünkben! 

Döntően fontos, hogy ne csaljuk meg magunkat!  Mi hármasság vagyunk, nem csupán „kettes” éltetett lelkek, mint az egész állatvilág! (Csak a látható testünk az, amibe, mint „bőr ruhába” be lett öltöztetve a kegyelem időtartamára, a mostani szemünkkel nem látható, de megszűnhetetlenül létező belső ember. Hatalmas kijelentés ez. I.Móz.3,21. Jób 10,11.) Ebben a hármasságban a legelső és legfontosabb: a szellem, az örökké megmaradó, megszűnhetetlen felelős személy, a valaKi (nem valaMi). Ennek a láthatatlannak a központja az a szív, amelynek az állapotával számolnia kell mindenkinek! Mérhetetlen sötétségre és vakságra vall amíg valaki –én vagy te, bárki– azonosulva összetéveszti magát a bölcső és koporsó közt ideiglenesen magán viselt testével, és ennek dolgait, gondjait az örökkévaló szellem Felülről kapott programjának dolgai fölé helyezi!!

Láthatjuk, de lássuk is meg, hogy csak a „Teljes Szentírás” és annak csalásmentes megértése az, amire érdemes figyelnünk, a Felülről kapott más belátás (metanoia) alapján, és az Ő Szelleme által vezéreltetve. (Róm.8,14.)  A minden jó lépésnél mást akaró szellem pedig vettessék ki belőlünk!!…

   260. Ének.

(Felőlünk nézve. Pénzt vagy Életet 43.) KIVÁNDORLÓK… Új világ felé… Új életet, más életet kezdeni… Új környezetbe, más viszonyok közé beilleszkedni… Elölről kezdeni mindent! Hogyan?… Mivel?… Miből?…

Ezek a kérdések merednek a régi hazájukból új otthonuk felé tartó kivándorlók elé. Felelet nincs ezekre a  nyugtalanító kérdésekre, hisz számára vadidegen világrész felé tart, amelyről nem tud semmit. Ismeretlen világ, ismeretlen viszonyokkal. Miért is jött el, miért is hagyta ott a megszokott régi világát?!…

Hm! Igen. Hát kellett… „muszáj” volt!… Kiűzetett az atyai házból, mennie kellett… Amerre lehetett. És csak erre lehetett. Jobb lett volna talán még meghalnia is, mint ez a bizonytalanság, de nem sikerült. Jobb lett volna elmúlni, megsemmisülni, elenyészni, de nem ment, nem mehetett… Rá kellett döbbennie – sajnos, már későn – hogy múlhatatlan, elpusztíthatatlan, megsemmisíthetetlen, örökkévaló lény, akinek örökkön-örökké léteznie kell – ha akar, ha nem   akar – és végig küzdeni, szenvedni, kóstolni mindent, akármi vár rá ott az új hazában, haza többé nem mehet, el nem múlhat, meg nem szűnhet…

Hová is tart hát? Valami „KOSMOS” nevű, általa eddig ismeretlen világba… a „világba”, mert oda szól az útlevele. Régi állampolgárságát elveszítette, azt mondották róla, hogy a „világ”-fi-a lett, az az ő új hazája, már odavaló…

Végig nézett magán. Valami állati testhez hasonló páncélszerű „ruhát” fedezett fel magán, amiben igen kényelmetlenül érezte magát – mint valami börtönben -, ami módfelett gátolta az eddig megszokott szabad mozgásában. Egy cseppet sem érezte jól magát ebben az új „bőrben”. Akárhogyan törte a fejét, nem tudott visszaemlékezni rá, hogyan került ő ebbe a börtönruhába, amit most vonszolnia kell magán, akárhová megy. Bezzeg, milyen könnyen járt-kelt ide-oda a tüzes kövek között „azelőtt”… Arra még homályosan emlékezik, „az után az eset után” úgy érezte magát, mintha moccanni sem tudna többé, teljesen tehetetlen volt; már azt hitte, hogy neki szól az átok, nem is a „kígyónak”, hogy: „Hasadon járj és port egyél…” (I. Móz. 3,14.).

Egyszerre azután – érthetetlen módon – mégis tudott mozogni, ha igen nehézkesen is, és íme, most látja csak, hogy milyen új bőrbe került, s bár a régi állapotához képest bizony elég rossz bőrben van, de mégis tud valamelyest mozogni. Nem is értette, hogy tulajdonképen ő viszi-e az irháját, vagy ez a furcsa bőrruha hordozza őt?… Végül is a felesége révén tudta meg – aki mindig jószemű asszony volt, mindent meglátott és mindent észrevett -, hogy hogyan is jutottak mindketten ehhez az új ruhához. Asszony és újruha… Hát persze, hogy érdekelte. A sorsuk már akkor eldőlt – a kiutasító végzés már alá volt írva -, ott álltak meztelenül dideregve magukgyártotta falevél-körülkötőkkel, amikor megszánta, „és csinált az Úr Isten az embernek és az ő feleségének bőr ruhákat és felöltözteté őket.” (I. Móz 3,21.) Nem valami örökös darab, mint a „régi” volt, sőt nagyon is romlandó, de rövid használatra egészen megfelel. Különösen azt nem izgathatja ez a kérdés, aki visszavágyja a „régit” – ruhában is, otthonban is, az Atyával való viszonyban is -, aki tudatában van – ha csak hit által is – annak, hogy mielőtt a kiutasítás megtörtént, egy csodálatos Főpap közbelépett (És. 9,6. Zsid. 7,21-27.), aki imádkozott a bűnösökért (És. 53,12.), és mint áldozati Bárány megöletett a világ levettetése előtt (Jel 13,8. I. Pét 1,20.), és így van Megváltója a világnak! (És. 63,16.). Az ilyen ember nem tulajdonít felettébb való fontosságot a bőrruha romlékonyságának. Ha kérdezed miért? azt feleli rá: „Mert én tudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll. És miután ezt a bőrömet megrágják, hústestem nélkül látom meg az Istent! Akit magam látok meg magamnak, az én szemeim látják meg, nem más.” (Jób 19,25-27.).

Ez a bőr ruha: „hús” (sarx), hústest, nem odafelvaló, romlandó, ideigvaló (1 Kor. 15,50.), mégis valami egészen különös jószág. Szaporodik! Növekszik! Elöregszik! Elhal! Csupa különös tulajdonság. Mintha „valaki” lenne, de nem az, hanem csak „valami”: hús… test…

Szaporodását úgy nevezik általánosan: születés, elhalását: halál – helyesebben: elhunyás, meghalás – és mivel a hús, a test NEM AZONOS az emberrel, ha nem az embernek eszköze, szerszáma, csak „használatra kapott tulajdona”, igazság szerint nem is volna szabad beszélni itt a földön ember születéséről, és ember haláláról. Az „ember” eredetileg nem született soha – egyedül a Fiú „született”, ezért a neve: EGYSZÜLÖTT -, az ember teremtetett, azután formáltatott, alkottatott. (I. Móz. 1,27. 2,7. 22.). Majd születhetik azonban (Mt. 19,28.), ha előzőleg felülről fogantatik. (Jn. 3,3-5.) „Ami hústól – testtől – született, az csak hús-test” és nem ember -; az embernek a teste. És amint az embernek a kalapja sem maga az ember, azonképpen a teste sem. Az „ember” még egyszer „haza”-mehet, örökölheti az Isten országát, – „azt pedig állítom, atyámfiai, hogy hús – test – és vér nem örökölheti az Isten országát!” (I Kor 15)

Ezt a hústestet kapta egyik útravalójaképpen a kiutasított ember. Erre vonatkozik az ítélet: „…fájdalommal szülsz magzatokat…” (I. Móz. 3,16.), ahol a hangsúly azon van, hogy szülsz, a fájdalom csak természetes velejárója minden szülésnek. Az az új, a rendkívüli: hogy szülni kell az embernek az Isten rendeletére, aki szűlet (És. 66,9.), holott „azelőtt” ez nem volt, és majdan sem lesz, ha visszakerül oda: „Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.” (Mt. 22,30.). A hústest – a velejáró szüléssel, születéssel és elhunyással – csak útravaló tehát.

Egyik idevonatkozó énekünk (199)

Óh, miként fogadjalak, világ Megváltója, Méltóképp mint áldjalak, lelkem Megtartója!  Óh, Jézus gyújtsd szívemben Te szövétnekedet, hogy érthessem mindenben Te szent tetszésedet!

Óh, mit nem cselekedtél, hogy megtartsd lelkemet Inségemből kivettél, megváltván engemet. Én, aki országodból méltán kiűzeték, Ím, abba irgalmadból  ismét belépheték.

Valék nehéz fogságban, Te megszabadítál. Valék rút szolgaságban, Te fölmagasztalál. Jöttél, hogy fölemeljed a porból lelkemet, Adtál kincset, amelyet világ el nem vehet…

(Ez énekszöveg írója is rálátást kapott a Kijelentés lényegére.  Kövessük mi is az ő Hitüket!!…)

„Mi pedig nem e világ szellemét kaptuk, hanem az Istenből való Szellemet, hogy megismerjük mindazokat, amikkel Isten megajándékozott minket.” I.Kor.2,12.

A kegyelmi időnk lejárta és a számadás előtt, talán még nem lesz hiábavaló felmérni és felértékelni azokat, amikben Urunk itt részesített minket. Szem előtt kell azonban tartanunk azt a tényt, hogy a földön létező ember tragédiája nem az, amit erről szépíró költőink leírtak, hanem a mi állapotunk és helyzetünk aszerint van, amint és amilyennek Isten azt a Szentírásban kijelentette nekünk, megmentésünkre!

Az Egy Ember Jézus Krisztus kivételével minden „Emberlélek”,  aki lehetőséget kapott arra, hogy a Föld-nevű Bolygóra egy kis időre anyagi testbe felkerülhessen, az mind olyan valaki, aki „ott” (Hós.6,7.) már egyénenként „átesett a rostán”. Az Ég Törvénye -mint a szeparátor- kivetette a mennyei állapotból a lázadókat, akik helyet adtak magukban az Ördög hazug és Istent gyalázó rágalmazásainak. Kiűzettünk az Istennel együttlátó értelmes lények közül, az élők világából, és szellemben halottá lett az eredetileg „igen jó” ember! A vesztő-szellem pedig -akire mi itteniek mind hallgattunk- nem csak „átejtette”, hanem „át is hangolta és át is programozta” a hiszékeny embert, annak a rádióvevő rezgőkörét, és olyan szellemiséggel töltötte el, amelyre ha hallgat, és nem veszi igénybe a kapott megváltozás drága lehetőségét, akkor mindmáig folyamatosan jónak látja a gonoszt. Ezzel pedig a Megváltó munkáját, és az érte is meghozott áldozatát veti meg, így örökre menthetetlenné teszi magát!  Marad a halálban! Ján.3,36.

Ezzel szemben mi nézzük meg, mérjük fel és gondoljuk át értelemmel, hogy Isten miket, milyen kegyelem ajándékokat adott ide nekünk, hogy el ne vesszünk ezzel a vesztébe rohanó világgal együtt. A Föld lakóinak többsége ugyanis ma (John Bunyan szavaival élve) az őt megszállva tartó „Diabolos óriás sípjára táncol!” A mi Urunk, a Hatalmas Pantokrator, a Mindenséget teremtő és éltető MINDENHATÓ jól látja azt a mérhetetlen értelmi-lelki és szellemi sötétséget, amelybe „ott” beleestünk. Erről, az eredetileg igen jó emberről, a bűnbeesés után már ezt a tragikus elváltozást olvashatjuk a Kijelentésben: És mondá az Úr Isten: „Íme (idu: ez a belső állapot felismerését jelenti: Lásd meg te is!), az ember olyanná lett, mint az a mi közülünk való egy, jót és gonoszt tudván!” I.Móz.3,22. Ettől óvott Isten az előzőekben, de az ember inkább a Vesztőnek hitt, aki ezt ígérte: Bizony nem haltok meg. Itt jött be ez az ördögi természet, ez a szellemi halál, a „hűvös alkonyat” utáni besötétedés, és az Isten melletti állapotból való kiűzetés.

Ugyanakkor azonban, a kellő pillanatban -az Ördög fogságába jutottak kiszabadítása céljából- egy addig elképzelhetetlen nagy dolog is történt: A Bűn és halál törvénye érvényben maradása mellett, az üdvösségre kiválasztottak számára létre hozatott a Kegyelem törvénye is! Mindez a döntés Istennek az Atyai Szívében történt, Aki megszánta a bukottakat -minket-, és magára vállalta azt, hogy a Fiúban, az Ő /ön/feláldozása árán, kifizeti azt a kárt, amit „ott” okoztunk, a REND világában Ő ellene! Ez a lehető LEGNAGYOBB AJÁNDÉK a számunkra, ami csak létezik a világmindenségben!  Ez a tény olyan nagy jelentőségű, hogy a látók, a mennyei világok lakói nem tudnak betelni vele, hogy ezért dicsőítsék Őt. Jel.5,9-10. (Itt ford. hiba van; helyesen: minket helyett „megváltottad őket”).

Erre a döbbenetes tényre lehet nekünk hit által  most  ráébredni, hogy ennek az új kegyelmi helyzetünknek megfelelhessünk. Istennek ugyanis minden kegyelmi ajándéka feltételhez köttetett, sőt a kedvezményezettnél még annak a felhasználási módja is megszabatott. (Nem lehet tehát össze-vissza még jókodni sem!). A Teljes Írás ezekről is tájékoztat bennünket.

II.Kor.5-ben pl. ezeket olvashatjuk, az első sorokban emlékeztetést kapunk a hármasságunkra, mert itt van utalás a sárház, sátorház és a mennyei hajlékra is. Tragédiánk az a sötétség és értelmetlenség, amiben leledzünk, amelyen keresztül a Sötétség fejedelme van uralkodó helyzetben még az u.n. hívő vallásos lelkekben is! Jel.2,13. Emiatt Isten minden teremtő és rendező munkát a rávilágítással, a „Legyen Világossággal” kezdi el. I.Móz.1,3. Amikor Ő, A HATALMAS ISTEN itt megüresítetten, emberi testben megjelent, ezt is kijelentette: „Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon (ebben a vágni való értelmetlenségben, vakon) sötétségben, aki én bennem hisz!” Nekünk tehát, akiket Ő kikönyörgött és meg is kapott az Atyától, szánkba adja a kérését is annak, amire szükségünk van, amit kérhetünk az Atyától: „Jöjjön el a Te uralmad!” (mert mindaddig az ördög uralkodik és diktál „Emberlélekben”; és ha még az olykor tetszik is -úgy látja, hogy  jó az- ez biztos jele annak az áthangolásnak és elfajzásnak, amibe „ott” bele estünk!)       

KEGYELEMAJÁNDÉK ez a  lehetőség ,  amiben a pótvizsgázók a földi létük során részesülnek! Ott nem akarta belátni a bűnt elkövető, nem tett beismerő vallomást, hanem másra próbálta ráfogni. Most azonban –egyszer  az örökkévalóságban- még módot kapott arra, hogy más belátásra jutva vállalja azt. A bújócskázás itt már nem hoz megoldást, hanem csak végleges bukást! Luk.14,26-27. Láthatjuk, hogy a végítélet a Bibliánkban megírottak alapján fog történni: Jel.20,11-12.  A Kijelentés alapján szükséges tehát, kivetni és elszakadni minden hamis tanítástól, amiket a vesztő szellem, az ő eszközein keresztül, bőségesen elhintett, és hamis békét-nyugalmat ígérve, mint kábítószert, folyamatosan most is hint a lelkekbe; elkezdve a bűnesetünk tényének „elkenésével”, komolytalan „Ádám-Éva-almafa mesévé” tevésével. Ebből -de a Kijelentésnek számtalan más pontjánál is- nyilvánvalóan látható a Vesztő szándéka, a „legyen sötétség”…  Vegyük észre már ezt ezekben  is!  II.Kor.2,11.

Saulus -a Krisztus követőit üldöző-, miután megvilágosíttatott és Pál apostol lett, újra érzékennyé tétetett a „nagyadó” adásának vételére, Isten adásának vételére. Őrajta keresztül ezek is leírattak számunkra: „Én pedig éltem régen… (de)…felelevenedék a bűn, én pedig meghalék… mert mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek…” Tehát nem az ősszülők a tettesek, hanem mi mindnyájan!  I.Móz.2,17. Róm.7,9-10. 3,23.

A már „felébresztett” Efézusbelieknek pedig ezt írja Ef.2,1: „Titeket is megelevenített, akik holtak voltatok a ti vétkeitek és bűneitek miatt”. A Odafelvalók iránt nagy érzékenységű János apostolon keresztül pedig ez a tényállás közöltetik velünk Felűlről: „Én tudom a te dolgaidat… Az a neved, hogy élsz és halott vagy!” Jel.3,1. 

Szokjuk meg már, hogy ne a magunk „értelmére” támaszkodjunk!  Az Ítélő Hatóság nem a konokul tagadó bűnös véleménye szerint hozza meg az ítéletet! Péld.3,5.  Az ördögi természetűvé lett „agymosott”, és így Istennel ellenséges viszonyba került ember-teremtménynek gyökeres megváltozásra, „szívcserére” van szüksége ahhoz, hogy a Rend világába visszajuthasson! Isten ezt a célt tűzte ki a mi számunkra! Mindez egy mondatban így is elhangzott körünkben: „Ahhoz, hogy végleg elvesszünk, már semmit sem kell csinálni nekünk, de ahhoz, hogy ne vesszünk el, még nagyon sok a tennivalónk!”

Első dolog: Hit által belátni, hogy erre nekem szükségem van, mert Ő nélküle üres és káros romterület az életem, még a körülöttem és körülötted levők, a rád bízottak számára is! Ezt azonban az Ő világosságában lássam be (nem ahogy az ördög tálalja!), mert egyedül csak Ő képes és akar segíteni te rajtad is. A vesztő szellem pedig minden dolgodat igyekszik jóra magyarázni, és téged folyamatosan hamis nyugalomban tartani. Ha a Szellem (a Szent Szellem!) vezérelhet, észre fogod  venni te is az ördög szándékait. II.Kor.2,11.

Ezt a mentő Szeretetét Ő már letagadhatatlanul be is bizonyította a Kranionon, a Golgotán, az egész világ -sőt mindhárom világ- számára. Elképzelhetetlen, hogy: „KI KEZÉBEN TARTOTT MINDENT, HAGYTA MAGÁT S NEM ÁLLT ELLENT!!!”… (egyik énekünk szövege.)

A „Legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is!” kérése azért adatott nekünk, mert nálunk még nem az Ő akarata érvényesül, hanem a szívekben trónoló Vesztőé, aki az ő terveit jónak és kívánatosnak állítva az általa megmámorosított „részeggel ” megeteti, az pedig adoptálja azokat. Ezek is megharcolni valók nekünk,  az AJÁNDÉKUL KAPOTT  HIT védőpajzsával, mindaddig míg ki nem kerül a „Zarándok” a Sátán lőtávolából. Ef.6,16.

Isten irgalmából erre a bennünk történő Szent Háború megvívására, e nemes harcra kaptunk mi lehetőséget, a Haza jutásunk érdekében. Ezért is légy hálás, hogy Urunk ebben részesít! Tartsunk össze és kövessük azokat, akik ebben jó példát hagyva már végig mentek ezen az úton előttünk! II.Tim.4,1-9. Zsid.11,1-40.

Ajánlott ének: H.261. „Itt jövevény vagyok, Hazám a menny…!”       

Lehet, hogy szokatlan ez az Ige a mi fülünknek, főleg azoknak, akiknek már többé-kevésbé sikerült békésen elrendezkedni a földön, megbékélve a sorsukkal. Ez ugyanis minél inkább sikerül –pl: egy szép karrier elérésével–, ez az Ige annál érthetetlenebb lesz neki.

Vezérigénk itt arra a tévhiedelemre mutat rá, ami erre az egész földre, annak minden lakosára kiöntetett! (Jel. 12,9.) Arról a hamis tanításról van szó, ami alapot adott annak az álbékesség-nek, amivel a vesztő szellem tovább altathatja az ébredni vágyókat és az „alvókat” is!

Az Édenből kiűzetett „sötétben botorkáló vakoknak” (Zarándokoknak) KEGYELEMBŐL iránytű adatott: ez a SZENTÍRÁS: A BIBLIÁNK! Ebben a Teljes Írásban mindaz megíratott, amiknek a megismerésére szüksége van minden Zarándoknak, hogy azt Hittel elolvassa és az értelem meggyőződésével magához vegye. Az Írásnak a betű szerinti ismerése azonban kevés (még akkor is, ha már akár több nyelven is ismered), mivel az csak tudás, ismeret, ami el fog töröltetni! (I.Kor.13,8. –Arról nem is szólva, hogy „A Betű  megöl, a Szellem pedig megelevenít” II.Kor.3,6b.) Sőt még bármilyen nagy lelkesedéses „marokköpés” és fogadkozás is mind kevés! A „testnek értelme” –amire itt sokáig támaszkodunk és építünk– nem Felülről, nem Istentől való, hanem csak alulról való: az Ördögtől!” (Kol.2,18. noós tés sarkós). Ez az állapot és ez a tényállás van mibennünk az Édenben létre jött „szellemi agymosás” óta, mind a mai napig!! Mintha meg sem íratott volna Istennek ez a tanácsa, hogy: „…a magad értelmére ne támaszkodjál!” (Péld.3,5-7.)…  Amíg önfejűen a magad „látására” építesz, azt veszed irányadónak a dolgaidban, addig az ördögnek hiszel, arra „rezonálsz”, akinek a hullámhosszára hagytad magad áthangolni már az Édenben; így pedig Krisztus nem lakhat a te szívedben!…   

A visszajutáshoz nekünk a KRISZTUS ÉRTELMÉRE, Ővele azonos látásra (süneidenai, süneidésis), és a Vele mindenben való egyetértésre van szükségünk! (I.Kor.2,l4-16.)  A MEGVÁLTÓ – AKI AZ ÉLETÉVEL VÁLTOTT KI BENNÜNKET az Ördög és a halál fogságából–, EZT A CÉLT TŰZTE KI a mi SZÁMUNKRA, és minden megkegyelmezett bűnös számára is!… Ennek jele a hústest, amelyet az idők rendjében Ő alkotott és alkot meg minden (ember)mag számára, hogy abban felhozva ide a tér és idő múló világába, ráébresszen a valóságra, és a Hazavezető Útra térítsen. (Ján.8,23. I.Kor.15,38. Zsid.10,5-10.)  

Ehelyett azonban most mit láthatunk magunkban és magunk körül? Valami döbbenetesen mást, mint ami illene hozzánk, akik a kezdetben megtörténtek után még egy kis időre feltételesen szabadlábra helyeztettünk, hogy pótvizsgát tehessünk. E földi lét folyamán ugyanis mindegyikünk az életvitelével megválasztja, hogy „hol”, illetve milyen állapotban fogja tölteni az örökkévalóságot! Ez a „Gazdag és Lázár példázatában” félreérthetetlenül bemutattatott; és még ez is ott van a Bibliádban: „Elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak s azután az ítélet!” (Luk.16,19-31. Nincs tehát újra testet öltés! Zsid.9,27.) Ezért csak a MÁ-ban élhetünk azzal a nagy lehetőséggel, hogy ki-ki a maga bűnét, mint halálát okozó cselekedetét felismerje, elismerje és őszinte bűnbánattal a Gyógyítóhoz meneküljön!  

John Bunyan képeivel: „A bűnbe eséssel Diabolos és az ő szennyes hada bejutott az addig „igen jó” Emberlélekbe. Attól fogva az már Isten Uralma helyett a vesztőszellem uralma alá került, amely mindent megtesz, hogy Istent és a testbejutás előtti körülményeket és eseményeket figyelmen kívül hagyassa és elfelejttesse –mint nem fontos dolgokat– veled. Amikről pedig a Szentírás tájékoztatás adatott minden földön lakónak, bármelyik nemzetben kapott is jelenést a kegyelem színpadá  n!! Isten nem személyválogató! „Egy kalap alá vétettünk!”… A Vesztőnek még az is megadatott, hogy az ő eszközein keresztül a Felülről leadott Kijelentés tévtanításnak, az ezt képviselő tanítványok pedig zavartkeltő tévtanítóknak minősíttessenek”. (Ld: a zarándokok Hiúság városában.) Amíg Krisztus, mint JÓZANSÁG SZELLEME nem uralkodhat a szívedben, addig a hited csak vallásos lelki felületkezelés és hamis nyugalom! Eközben a szívekben a Sátán trónol, az Éden óta! Az általa megszállott ember pedig elkábítva adoptál minden tőle jövő sugalmazást. (Jel.2,12-13.)

Ezt a tényt –a „hol” vagyok kérdést és ennek nyomorúságát– értették meg, ismerték fel magukban; és ezt akarják megértetni minden korokban az Úrnak a Pünkösdbe elérkezett tanítványai az Életet keresőkkel. (Csel.3,19-20.) A dolgok nyitja tehát Isten kezében van, Aki megszánta a halálba zuhant lázadó teremtményeit, és az általunk okozott kárt átvállalta magára a Krisztusban. Ennek azonban szigorú feltétele van, éspedig: az Istentől elfogadott és átvett szent szomorúság (II.Kor.7,10.), a gusztusváltozás az igaz megtérés, a bűntől való teljes elszakadás! Enélkül, „elkábított” és összezavart lélekkel –amely az igen jót gonosznak, a halált hozót pedig jónak látta és „megette” –, nem lehet Hazakerülnie senkinek! Ehhez ki kell formálni az értelmet bennünk (Ésa.53,11. Ford.): meg kell szűletni „víztől”! Ezt maga az Úr mondja meg Izráel tanítójának (aki ma itt akár Teológus prof is lehetne), miheztartás végett. (Ján.3,1-10. Dei!..)

A Sátán, mint megszálló, igyekszik a maga előnyös helyzetét állandósítani, ezért békét hirdet; amely azonban nem állhat meg, mivel alulról való! Ez a lelki béke csupán felületkezelés: mulandó, csak látszat, hamis, alaptalan álbékesség; földi, lelki, ördögi állapot minden „bölcsességével” együtt! (Jak.3,15.) Isten Uralmában, a harmadik világban pedig csak szellem-teremtmények, hármasok élhetnek, kettesek (csak lélek és test, mint az állatok) nem! Nekünk elengedhetetlen, hogy a szívünkben, szellemben vagyis valóságban az Istennek a békessége uralkodjék, amihez a „Szent háborút” kell itt folyamatosan megvívni nekünk magunkban!… Erre mutat rá most a vezérigénk is, hogy ezt a hamis békességet, a testies üdvbizonyosságot, ami az Ördögtől van, első lépésként dobjuk ki magunkból. De amíg tetszik az ördögi megnyugtatás, a könnyebb út, addig a vesztő szellem nyugodt lehet az ő rabja felől.

Az Istenhez való visszatérés nagy lehetőségét hirdetik ki az apostolok Pünkösd után, és hogy a teljes bűnbánat és megfordulás az előfeltétele annak, hogy Krisztus a szívünkben lakozást vehessen, és az őrhelyünkre állíthasson! (Csel.3,19-20. metanoésáte kai epistrepsáte!)

Isten jól látja mindazt is, ami addig történik Emberlélekben; a kettősséget, kétfelé sántikálást, a farizeusi képmutatást. Ezért az Úr már jövetele előtt egy „bemerítő Jánoson” keresztül így figyelmeztet a lényegre: „Mérges kígyók fajzatai!… A fejsze a fák gyökerére vettetett!”  Vagyis rajtunk csak az új Magból kiinduló gyökeres változás segíthet –beoltás, a régi „korona”, a nagyság, a vad hajtások levágásával–, hogy végül megtéréshez méltó gyümölcs teremhessünk, ami már nem „karácsonyfa-dísz” lesz, mint az eddigiek voltak! Ezt a csodát, EZT A TERMÉSZETVÁLTOZÁST VÉGZI EL A MAG, HA A HIT ÁLTAL MEGFOGANHAT BENNÜNK!

Mi, akik kegyelemből felkarolva mindmáig itt lehetünk (és nem a pokolban!) nagyon fel kell értékelnünk Istennek ezt az elképzelhetetlen nagy munkáját és Áldozatát: A  KRANIONT, a Golgotát; amit Ő már megtett, és mindmáig tesz értünk!!! A zarándoknak, aki megkóstolhatta az Úr Jóságát, fel kell vennie a maga bűn-terhét, végig megállva a nagy tusát a gonosszal szemben, önmagában! Erre van szükségünk ahhoz, hogy az Ő követőivé lehessünk és Célba jussunk! (Luk.12,51-53.)

 Ének: 257.

1. Végig megálld a nagy tusát, Erőt Urad a Krisztus ád. Nyerd el neked mit félre tett: a koszorút, az életet.

2. A célra fuss, hogy mennybe juss; Ott vár reád az égi juss. Az Út oda bizton vezérl. Krisztus az Út, Krisztus a cél.

3. Ne csüggedezz, Ő béfedez, Ő enned át, ölébe vesz. Ha gondodat mind ráveted, Krisztus lesz majd az életed.

4. Bizzál, ne félj, A Krisztus él! Ő hűn szeret, Ő megsegél. Csak higyj s Urad és Mestered Lesz mindenekben mindened! 

Ésaiás 55,6-7: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok Őt segítségül amíg közel van. Hagyja el a gonosz az ő utát és a bűnös férfiú (anér) gondolatait, és térjen az Úrhoz és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.”

Istennek ez a tanácsa az Ő egyik prófétája által adatik most ide nekünk, amire még Te is felfigyelhetsz, aki olvasod, vagy hallod ezeket, mivel erre a lehetőség és minden szükséges kellék is ideadatott nekünk, akik kegyelemből kiválasztattunk az Életre, így a Te számodra is. Mérjük fel tehát a lehetőségünket és a „hol-létünket”, de ne a mi magunk hazug, meghamisitott mérőeszközével, hanem az eddig kapott Igék és Kijelentések alapján! Ezek sűrítménye az „Állj, ki vagy!”-ban adatott a kezünkbe, de a jelek szerint -a mi krétai állapotunk miatt (Tit 1,12)- mindeddig nem tudta elvégezni bennünk azt, amire adatott!!  Ezért amíg időnk van, szükséges visszamennünk egészen a „kezdő elemekig”, a fogalmak tisztázásáig, hogy ne csak fejjel, húsi -megromlott emberi természeti- bölcsességgel fogjuk fel ezeket (mint valami tananyagot), hanem a Felűlről való, Krisztustól származó értelemmel és szívvel-szellemmel is!! (Kol.2,16-18. I.Kor.2,16.) Nekünk nem emberekre kell hallgatnunk, sem a számtalan „juhok ruhájában, hústestben itt levő antikrisztusokra  és hamisprófétákra”, hanem egyedül csak az Igére, Aki a Valóságot jelenti ki minekünk!! (Mt.7,15. 24,24. I.Ján.2,18.) Eszerint pedig mi, a hústestben itt levők mindnyájan (!) „vakokká” lettünk, s csak mint ilyenek -akik bevalljuk, nem tagadjuk vak mivoltunkat- kerülhetünk most a Gyógyítónk kezébe! Ezt a lelki és szellemi vakságot és megzavarodottságot már „ott” beszerezte ki-ki magának a bűnbe esésével. (Hós.6,7.)  Ez a fő jellemzője itt minden e földre felkerülő embernek! 

Ebből a földi összevisszaságból a kimenekedéshez csak és kizárólag a Felülről leadott Kijelentés, a „Teljes Írás” Szellemének megértése az Ő vezérlése által adhat alapot! Más senki és semmi! (II.Tim.3,16.) A föld lakói ugyanis „mindnyájan elhajlottak”, és még mint „tévelygő juhok” is veszélyesek még egymásra nézve is, mint bűnre csábítók, kisértők! Ide, az Isten által alkotott hústestbe ugyanis csak az „Édenből kiűzetettek” jöhettek kezdettől fogva, akik mind bűnösök vagyunk, az egy EMBER JÉZUS KRISZTUSON kívül! Akit Pilátus így mutatott be az Őt halálra adó vakoknak: „Íme, az Ember! ” (Ján.19,5.)

Isten az Ő használhatóvá tett eszközeit minden korokban vigyázókká akarja tenni, tehát nem csak az Édenben, mivel Ő nála nincsen terv-változás!  Az „Isten izráele” pásztornép, mi pedig mint a Főpásztor sötétben tévelygő juhai hozattunk fel ide e földi létbe. KEGYELEMBŐL !!!  Itt az Ige által felvilágosítva lehet és kell ráébrednünk a valódi KI-létünkre és a HOL-létünkre, valamint választ kapni a sok MIÉRT-ünkre is. Ezekben kötelezettek vagyunk egymás segítségére is lenni, mert aki nem ezt teszi, hanem érzéketlenül elmegy mellette, (mint a bemutatott pap és a lévita is tette) az nem pásztora, hanem botlatója a másiknak! Akinek JAJ lesz az osztályrésze! 

Erre a célra kaptuk a MÁ-t , a tér és idő világát,  melyben a kegyelemre kiválasztottak az  idők rendjében, mint színpadon szereplők, a „tegnapi” bukás után egyszer az örökkévalóságban  (!)  jelenést kaphatnak a pótvizsgára. Mi ugyanis -ugyanúgy, mint Ádám- „ott” már döbbenetesen „levizsgáztunk”! (Ezék.28,17-19.) Az „eset” után a „fák” mögé bújkálva, majd a legközelebbi hozzátartozót -és végsősoron Istent- okolva, egyikünk sem ismerte el a maga bűnterhét, hogy vállalta volna! (I.Móz.3,8-13.)

Hol van ez már attól az addig meglevő, de már el is felejtett isteni IGEN JÓ természettől, amely az ÉRTÜNK ÁLDOZATI BÁRÁNNYÁ LETT EMBER JÉZUS Krisztusban megmutattatott? Sőt amelyet az Ő gyógyításában részesülő minden hűséges követőinél is, számunkra jó példaként felismerhetünk!? (Róm.9,1-5.)

Láthatjuk mindezekből, hogy milyen mérhetetlen nagy elhajlás és elidegenedés történt bennünk attól az Istentől, Aki mindezek ellenére minden jóval ellátott és ellát bennünket, mind a mai napig. Sőt, a Fiúban még azt is vállalta, hogy Közvetítő Közbenjáró lett, az amnéziába került, sötét és ördögi természetűvé vált ember/roncs, és a hozzáférhetetlen világosságban lakozó Hatalmas Isten között. Az általunk okozott kárt pedig, az ú.n. „10.000 talentumos arany” tartozásunkat Ő A KRISZTUSBAN ÖNKÉNT MAGÁRA VÁLLALTA érettem és érted is!

ISTEN ma még ezekre a tényekre akar bennünket -Téged is- Hit által ráébreszteni, és a bűn álma helyett a menekülés útjára elindítani.  A „zarándok”nem adhatja el magát, de nem is „vásárolhat be” a „Hiuság vásárában”, melyben evilág ura, a Vesztő szellem vég nélkül kínálja a portékáit -a hiábavalóságokat- minden korosztálynak! Ezektől állandóan őrízkedni mindegyikünknek, ez a házi feladatunk! 

Isten a Hazaindulónak ezt a tanácsot is adja: „Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én VAGYOK az Isten!”  (Zsolt.46,11.)  Nagy ajándék már arra a sötétségre is rálátást kapni, amelyben tév-ismereteinkben tévelyegve élünk (vagy inkább csak vegetálunk) itt a földön. A Kijelentés erről szól, amikor az Emberlélek tragédiáját ismerteti meg velünk; de a kimenekedés utját-módját is feltárja nekünk! Ennek a „vaksötét” állapotnak nyilvánvaló bizonyítéka a sok tévhit és tévtanítás, amit a vesztő szellem bőségesen elhintett, a különbségtételre meg nem tanított, naiv jóhiszemű   föld” pedig simán bevett, miközben az emberek -az „őrizők”- aludtak. (Ezék.22, 23-26-31. Mt.13,24-25. Ésa.56,10.)  Pontosan ez történik a mi mostani korunkban is.

Utunk során azonban van példa előttünk arra is, hogy az Istenre hallgató, Hozzá menekülő nyomorult „betegek, bénák és vakok” az útjukon „kijózanításban” és gyógyulásban részesültek! (Jer 31,8.) A JÓZANSÁG SZELLEMÉRE és vezérlésére nekünk is minden lépésben és mindhárom síkon elengedhetetlen szükségünk van!  (II. Tim. 1,7.) Az Úr Jézust, az Igét  mindenki befogadhatja, s megtagadva minden önfejűsködést és istentelenséget így szabaddá lehet a bűne rabságából, vagyis „Timotheos-szá”, az Isten szabadításával valósággal megszabadított emberré! (II.Tim.3,17. Zsid.13,23.)

Ez a nagy ÖRÖMÜZENET és tanács VAN minden -az örök halálból felszedett- ember számára, hogy Isten ATYAI SZÍVE MEGSZÁNTA AZ Ő szellemi halálba, öntudatlanságba és amnéziába esett legkisebb szellem-teremtményeit, minket! (Tit.2,11-14.)  Sőt, Krisztusban, az Ő ÉLETE ÁRÁN még a törvénynek is eleget tett, s így már senki és semmi sem tarthatja fogságában a minden áron Haza jutni akaró „Zarándokot!”(Gal.3,23.) Éljünk hát e drága lehetőséggel!

    Egy Haza-hívó ének:  206:

1.   Ott a folyónak túloldalán, Óh, minő kedves szép látomány, Dicsőült lények nagy serege, Szívembe hangzik üdv-éneke: Siess haza, óh, siess haza! Így hangzik azok hívó szava. Tündöklő fényben várnak reád! Siess haza, óh, siess tehát.
2. A szülők várnak boldogan ott, Gyermekük majdan megjönni fog. A viszontlátás oly üdvteli, Egymást a mennyben köszöntheti. Siess haza, óh, siess haza! Így hangzik azok hívó szava. Tündöklő fényben várnak reád! Siess haza, óh, siess tehát.
3. Előre mentek testvéreim, Mostan a fényből intnek felém; Óh minő szépek, Óh, mily dicsők, Szeretve várnak énreám ők. Siess haza, óh, siess haza! Így hangzik azok hívó szava. Tündöklő fényben várnak reád! Siess haza, óh, siess tehát.
4. Vágyom a honba, hol engemet, Aki csak ott van, mind-mind szeret. Üdvözítőmnél van a helyem. Jöjj te is, bűnös, jövel velem! Siess haza, óh, siess haza! Így hangzik azok hívó szava. Tündöklő fényben várnak reád! Siess haza, óh, siess tehát.

Embertestvér, akinek a tragikus bűnbukása után Istentől −utoljára (!)− még mód alkalom és lehetőség adatott a való Igazság megismerésére és elismerésére, Ő meg akar állítani egy szóra, amit egyformán meg kellene értenie mindegyikünknek, akiknek Ő még hústestet is alkotott!…  Az eddig kapott Kijelentések alapján Te, aki olvasod vagy hallgatod ezeket, talán már nem bújsz senkinek a háta mögé (amint az Édenben tetted), hanem vállalod azt, amit elkövettél. (I.Móz.3,12-13. Ezék.18,1-4. Róm.3,23.) Egyébként a magunkkal hozott megromlott „húsi” természetünk a jelenben is lépten-nyomon felismerhető, és emlékeztet is arra, hogy az az „eset” „ott” minden vitán felül velem és veled is megtörtént!…(Hós.6,7.)

Mi, akik most vagyunk itt a „Kegyelem színpadán”, látnunk kell magunkban és magunk körül azt a „sötétséget” melynek mi a bűnünkkel adtunk helyet −utat, módot− magunkban! Erre a felismerésre, beazonosításra és ennek vállalására már a prófétán keresztül is utasítást kapunk, amikor az Ige ezt is megmondta személyesen nekünk (Ésa.60,1-2.): „Lásd meg a „Sötétséget”, és hogy sűrű sötétség fogja betakarni a földet és lesz majd a népeken, amely mint vaskos homály, vágni való sötétség rátelepszik, ellepi beborítja majd a földet, a népeket; de te rajtad nyilvánvaló lesz majd, benned kijelenti magát majd az Úr…” (Itt az „Idu”,Idein” szóval való látást kéri az Ige −ami sokkal többet jelent mint a „teathénai”, a külső, a szemünkkel való látás−, ennek a BELÁTÁSÁT!  Mi  tehát ezt a sötétséget már minden szinten „kívül és belül is” megtapasztalhatjuk…

Ezzel szemben azonban, a világokat teremtő Hatalmas Isten Jobbja, önmagát megüresítve, a „magasságból” leszállt ide, és a Krisztus Jézusban emberi testet öltve, a szellemileg sötét „halottak” számára mint: A világ Világossága megjelent!!!  (Ján. 12,46.) Egyedül Ő az, aki képes a „vak” szemét megnyitni, más belátást adni, és a kiutat is megmutatni mindenkinek, aki gyermeki bizalommal Hozzá menekülve enged az Ő vonzó Szeretetének! Ezért fontos számunkra mindaz a Kijelentés, amit Urunk e tévelygő embervilág számára az idők folyamán bármikor, bárkin keresztül,bárhol leközölt. (Ő nem személyválogató! Csel.10,34.) Ezeknek nagy része a Szentírásban megtalálható. Jó példaként adatott Pál apostol is, aki  a legtöbbet munkálkodott a Felülről kapott Kijelentés alapján. (Bár ő nem is volt theológus. Gal.1,11-16.)  Általa öntetett szavakba ez az egyértelmű Kijelentés is, hogy „a zsidók és a pogányok is egyformán bűnösök!”, hogy egy kalap alá vétettünk! (Róm.11,32.) (Mennyi vérontást és háborút el lehetett volna és el lehetne kerülni a Földön, ha csak ezt az egy Igét Hittel befogadtuk volna!!) Ez azt is jelenti, hogy a szétdarabolt, vallásokba való felállás nem Istentől való, hanem emberektől, ördögi elnöklettel!…  

A különböző nemzetekkel kapcsolatban annyiban más a helyzet, hogy azok mindegyike −már mint etnos (népek, pogányok) is− vizsgázik! (Lásd Ábrahámot, már a „héber” Ábrám állapotában is: Róm.4,8-12.) Aszerint lesz a folytatás, és azzal választ most mindenki, hogy mit csinál a nálánál kisebbel, a gyengébbel: felkarolja, vagy letapossa? Felfogja-e, megérti-e azt a Kijelentést, hogy: „Isten az, Aki nemzeteket növel nagyra s azután elszéleszti őket örökre.” (Jób.12,23.)…  Korunk nagyjainál, de a kicsiknél is, többnyire ezt láthatjuk, de  ebből mi is vizsgázunk valamennyien!… Mi pedig  mint „vakok” −amíg csak az itt látható embereket látjuk és őket okoljuk az eseményekért, (pl. még a háborúkért is)− nem számolunk azzal, hogy ők kinek az eszközei, és hogy miért van rajtunk ez, vagy az  a veszedelem !?… Elsikkasztjuk, bezsebeljük szívesen az egyedül Istennek járó dicsőítést, még a doxológiát szajkózva is!… Innen, ebből az állapotból kaptunk most módot kimenekülni, de ez csak a teljes Kijelentés helyes értelmezése alapján lehetséges! Az ősöktől átvett,  „jó lelki”  életvitel és felfogás −jóhiszemű vallásos szósszal leöntve− ma már nem valuta!… A Jel.21,5-ben ezt olvassuk: „Ímé mindent újjá teszek…!” Továbbá: „Azért ha valaki a Krisztusban van, új telepítés az, a régiek elmúltak, íme újjá lett minden. (II.Kor.5,17)” Minekünk tehát ehhez szükséges igazodnunk!, a többit pedig −a sok félrevezető hamis tanítással együtt− tartozunk kidobni magunkból és egyértelműen elhárítani magunktól!… Ezeket maga a Főpásztor tanácsolja nekünk!… (Mt.7,13-15. 13,52) 

Van tehát Istentől meghatározott célja és értelme a földi létünknek, amire Ő rá akar még téged is ébreszteni! Az a vesztő-szellem pedig, amely már „ott” ebbe a „részeg” hitetlen és érzéketlen „alvó” állapotba juttatott, az most itt a „pótvizsgán” is mindent megtesz, hogy elterelje még a figyelmedet is ezekről. Hatásos eszközei ehhez: a húsi ábrándozás, a szabadjára engedett ló (gondolatok); ezélet gondjai és örömei; a figyelem lekötése a hiábavalóságokkal; az idő haszontalan eltöltése (L: az egész szórakoztató ipar a vesztő kezében); stb, stb… Ezekkel a Vesztő olyannyira „áthangolta” az Emberlelkeket, hogy az attól fogva minden kontroll nélkül „vakon” engedelmeskedik neki, adoptálja, sajátjának tekinti annak minden ördögi sugalmát. Ennek eredménye mindaz az „agymosás”, ami az utolsó időkben velünk és bennünk is történik. (II.Tim.3,1-5.) Folyik az EGY Igaz Istentől való elidegenítés és elfeledtetés minden szinten; ahol pedig még hirdetik Őt, az is csak olyan, ami Diabolosnak is megfelelő, tehát nem igazi! (Jer.23,22.)  

A mi tragédiánk még azzal is tovább fokozódik, hogy ez a hamis isten-kép, ráadásul nekünk még tetszik is; „… az én népem ÍGY SZERETI”! (Jer.5,31.)  Ez az állapot van addig, ameddig jólesik ha dicsérnek, ha „fő” lehetsz; az ördögi hamis, alaptalan üdvbizonyosság; a régi tisztátalan élet egy kis külső „vallásos szósszal” leöntve;  a megnyugtatás és a további álomba ringatás (I.Ján.5,19.)  A józanodás jele az, ha valaki mint „zarándok” Hittel ráébred ezekre és „talpra ugrik”, keresve a szabadulás Haza vezető útját −amíg időt kap rá (!)−; mert a felébredésnek és az első feltámadásnak itt kell megtörténnie bennünk a tér és idő világában! Amire ez létre hozatott!  Lesz ugyanis feltámadás a többieknek, a „halálban maradóknak” is, akik itt most átalusszák a feltámadásra és a megelevenedésre kapott páratlan lehetőséget ebből a „nagy halálból”, amibe belejutottunk! (II.Kor.1,9-10.) „Ott” pedig az első feltámadás már csak a kárhozatra történik, erről is leadatott a Kijelentés!… (I.Thessz.4,13-18. Jel.20,1-6. /ért.ford./)

Ez a Föld és rajta a hústestben létünk ideje (a kronos a bölcső és koporsó között) tehát KEGYELEM AJÁNDÉK a mi  számunkra, meghatározott célra adattak nekünk!! Istennél, az örökkévalóságban az idő nem tényező, de az események és azoknak sorrendje döntő; azoknak a maguk rendelt idejében −ez a kairos− kell megtörténniük. Nekünk a megtérés kairosa „alkalmas ideje” a kronosban (az idő-tér világában) adatott meg! Tehát nem előbb és nem később! Ezért mondja: „Ma, ha az Ő szavát halljátok…!” (Csel.17,21-31. Jel.2,21. Róm.12,6. /ért.ford./)  Minden ideadatott kegyelem-ajándékkal el kell számolnunk! A mennyei világ, az Isteni örök REND  −Diké, dikaiosüné− világa, amely nem tűri el, és nem is engedi be az otthonról „messzire” elcsavargott és minden gonoszba belekóstolt „elveszett fiút” így, AMÍG MEG NEM VÁLTOZIK!… Erre pedig megadatott a lehetőség nekem és te neked is! A drága vételára ennek ki van fizetve! Ugyanis VAN MEGVÁLTÓNK,  AKI ÖNMAGÁT ÁLDOZTA FEL, ÁRTATLANUL A KERESZTEN!…

Kérjük, hogy Isten adja Szent Szellemét szíveinkbe, nehogy az  hideg maradjon, hanem hogy Ő munkálja bennünk is az akarást önmagunk teljes átadására Őneki, hogy az Ő halála ára mirajtunk se vesszen kárba, hanem az Ő jó elgondolása és akarata valósuljon meg (ne a miénk) mindenben, bennünk, rajtunk és általunk is, az Ő dicsőségére!…   Ámen.

B.L.

Ének. 13.

1 v. A mi szívünk Téged óhajt, Jézus, Isten Báránya,

  Vedd kedvesen ezt a sóhajt, Mely áldásodat várja;

   Mert a halál megrontója, Örök életnek adója

   Te vagy Áldott Jézusunk, Üdvözitő Krisztusunk!

5 v. Jézus, e-világ bűnéért Ki meghalni eljöttél

   S tévelygő nyájad üdvéért Önként Áldozat lettél,

   Ki kész voltál ontani vért Elromlott gyermekeidért  

Kérlek, halálod ára Rajtam se vesszen kárba!…

Magyar testvér, aki testiekben felcseperedve már tudomásul vehetted, hogy a rajtad is megkönyörülő  Megváltónk –a KEGYELEM IDEJÉRE– Téged is ide a Kárpát-medencébe látta jónak és célszerűnek helyezni. Ezt a népet pedig, amelybe itt beleszülettél, Urunk –az Ő „választott népéhez” hasonlóan– a védő szárnyai alatt tartva óvott és hordozott mind a mai napig. A látható Világmindenséget és a láthatatlan világokat is megteremtő és éltető HATALMAS ISTEN az Ő Atyai jó elgondolása és szuverén joga alapján bennünket is kiválasztott, s így ennek folytán hozattunk fel ide. A mi megmentésünkre Ő az itteni és mostani körülményeket határozta meg, mint számunkra –próbaként is– legalkalmasabbakat.        

A mi mostani tragédiánk az, hogy  elhajoltunk és elszakadtunk Istentől,  Aki teremtett, és a Haza vezető útra téve mindezideig éltet. Ő ki akar józanítani bennünket a kábulatból, abból a szellemi halálból, amibe „ott” mindnyájan beleestünk! Hós.6,7.; s aminek következménye az a kemény érzéketlenség és megvetés, amit az Ördögtől, a vesztő szellemtől vettünk át a mi egyedüli Jóakarónk: Isten ellen.

A mi korunkban már a „vak” is láthatja, hogy mennyire eláradt az Istentelenség, az atheizmus. Folyik minden fronton a „vakítás” a Hatalmas Teremtő Isten figyelmen kívül hagyására és még a Nevének is az elfelejtetésére. A vesztő szellem az ő eszközein keresztül azon fáradozik, úgy a testi, mint a lelki szinten, hogy az Isten iránti bizodalmas hitet elvegye vagy eldobassa velünk, vagy pedig hamis hitre cserélje ki. A „tudós” társadalom, a világ –cosmos– létre jöttét igyekszik bebizonyítani, de a Teremtő Isten mellőzésével. Nagy Planetáriumokban szemlélhetők a csillagvilágok, naprendszerek, tejútak százmilliói, bolygók, holdak tízezrei, százezrei, melyeknek mindegyike a neki adott törvénynek megfelelően a maga helyén futja pályáját a sokmillió fényév-méretű világűrben. Ezeket büszkén mutogatják, de szót sem ejtenek arról, Aki mindezeket a rendszereket létrehozta és a helyükre tette; mert csak az a valami, amit mi, emberek csinálunk… Láthatjuk azt a mesterséges sötétítést, ami történik a mi korunkban különösen is, hogy már lehetőleg gyerekkorban el legyen idegenítve Istentől mindenki, és szabadon kiélve magát a bűnében maradva örökre elvesszen: II.Pét.3,4. Nem jobb a helyzet a lelki, jó-vallásos szinten sem, ott ugyan finomabbak és rejtettebbek a szakadékok, csapdák és a tévtanítások, a  mi restségünk és a jóhiszeműség miatt.

Igen nagy szükségünk volt arra, hogy a JÓ PÁSZTORUNK ELJÖJJÖN UTÁNUNK, az Ő tévelygő nyája után! Ugyanis az Ő Világossága nélkül mindnyájan végleg belevesznénk ebbe a vágnivaló sötétségbe, ebbe a vaksi és halott szellemi állapotba. Az Ő ide leszállása egy olyan döbbenetes nagy esemény, hogy a mennyei világ lakói nem tudnak betelni azzal, hogy Őt dicsőítsék miatta, hogy Ő így szeretett bennünket. Jel.5,9-10. Csak az ember, akiért mindez történik, marad értelmetlen, érzéketlen és hideg!.. Így azon sem kell csodálkoznunk, hogy a Bibliánkba tévesen fordítva az került be, hogy a mennyeiek a maguk megváltatásáért adnak hálát; holott ők nem is estek bűnbe, így nem is szorulnak rá a Szabadítóra, a Megváltóra. Mi azonban (mint a leütött kuglibabák) annál inkább.

Mi most még abban a KEGYELMI ÁLLAPOTBAN VAGYUNK, hogy hallgathatunk végre még egyszer Istenre újra, az Ördögre hallgatás és a kiűzetés után 1Moz.3. rész!  Ő ugyanis halló füleket is adott azoknak, akiket felkarolt és testet is alkotott nekik.  A  hallás  által Te is felismerheted az Ő  MINDENEK FÖLÖTTI HATALMAS MIVOLTÁT, TETTEIT, s  ezzel szemben állóan pedig az ördög munkáit és a szándékát is! Minderre elsősorban magunkban kell felfigyelni, mégpedig  végig a harc, a „szent háború” folyamán, mivelhogy még nem kerültünk ki a Sátán lőtávolából.  John Bunyan szavaival: „A tej és méz ezen a sivatagon túl van”.

Az öntudatra ébredésünket, a felserkenést magunkban segíti annak az elismerése, amit Urunk Péter apostolon keresztül kijelentett, hogy : „NEM SZEMÉLYVÁLOGATÓ AZ ISTEN, hanem MINDEN NEMZETBEN KEDVES ELŐTTE AZ, AKI ŐT FÉLI!”  Aki ezt a felülről való LÁTÁST elfogadja –helyet ad az Igének a szívében–, az az egyén, vagy nép már nem lesz eszköze az Ördögnek a másik ember letaposására és elpusztítására azért, hogy saját nagyságát növelje. Mk 10,42-45. Ma ugyanis sajnos itt éppen ez történik! Aki viszont erre ráébred, az maga is a Mentő Szeretet eszköze lesz, és már  szánalommal fog tudni tekinteni az embertársára, és nem ellenséget, sem nem egy általa szabadon kihasználható és kifosztható alanyt, hanem egy fogolytársat, egy magához hasonlóan segítségre szoruló veszedelembe indult lelket ismer fel abban. Zsid.13,3. I.Pét.1,3-9. (Fordítás)  Csel.10,34-35.

E Z T  az Istenhez való hasonlatosságot, ezt az Isteni vonást veszítettük el mi valamennyien, akik itt a kegyelem színpadán hústestben megjelenhettünk! Ezért ne is ragadjunk le a képeknél, melyekben a megelevenítésünkre kapott Kijelentések óvodás gyerekmesékké zülleszttettek le, ellenségünk az Ördög pedig, a kerti törpével egy sorban álló veszélytelen mese-alakként épült bele a köztudatba. Az a gonosz szellem pedig, a mi Ősellenségünk, aki –a mennyből kidobatva– a kezdeti bűnbukásunkat okozta, most itt is igyekszik felbotlatni, akit csak lehet I.Pét.5,8-9! Az Ige, mint Világosság, ezt a hadihelyzetet is tudtunkra adja a kijózanításunkra és felébresztésünkre a bűn álmából. 

Urunk, a Gyógyítónk, AKIÉ MINDEN HATALOM Mennyen és Földön, képes a látásunkat és a gusztusunkat is helyreállítani! … Mekkora áthangolás és agymosás történhetett az igen jó emberben és mekkora tiszteletlenség volt Istennel szemben részünkről úgy látni, hogy az nem jó, amit Ő megtett!… A Vesztő módszere ma is ez: felkelteni a vágyat, a megkívánást –többnyire a gondolkodásban, Emberlélekben–, amely ha megfogan, ha már az ember jó-nak látja a gonoszt, akkor beveszi és „megeszi” azt. Gen.3,1-6. „Ott”, kezdetben tehát egy olyan elhajlás, természetváltozás történt, amelyet a REND VILÁGA nem tűrhetett, hanem a Törvény, mint szeparátor, kivágott bennünket abból. Hogy ezek után mi most mégis itt lehetünk és tudomást szerezhetünk ezek felől: ez ISTEN IRÁNTUNK VALÓ IRGALMÁNAK KÖSZÖNHETŐ. Ő megszánt, minket bukottakat, és perújrafelvétel történt a próbaidőre szabadonbocsátottak bűn-ügyében. Izráel népének dolgai –kiválasztatása, vezéreltetése, próbái, jó és rossz vizsgái– okító példákul irattak le  a mi számunkra, akik most pótvizsgázunk, azért „hogy mi az engedetlenségnek ugyanazon példájába ne essünk”. I.Kor.10,1-6-12. 

Döbbenetes dolgokat figyelhetünk meg már az ő történelmükben is, amely sokban hasonlít a miénkhez. Isten hívó szavára egy ember elindul  valahol Mezopotámiában, hogy Őrá bízza magát. Különböző próbák után unokája már 12 gyerekkel áldatik meg, akiktől a 12 törzs származik. A 70 tagú család Egyiptomba távozik, ahol 430 évig kellett rabszolgákként dolgozniuk. Eközben milliós néppé szaporodtak. A megszabott idő után Isten kihozta őket onnan, és Mózesen keresztül elkezdte megismertetni magát velük. Mindezt azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy őrajtuk keresztül az EGYEDÜLI  EGY,  VALÓSÁGOS, IGAZI, A MINDENHATÓ A „VAGYOK” ISTEN –és az Ő ÜDVTERVE: Jer.29,11– ismertessék meg a Földön mindazokkal, akik itt a kegyelem uniformisában megjelenhetnek. „Ego eimi HO ON” : 2Móz.3,14. LXX. és Ján.8,24: „…ha nem hiszitek, hogy ÉN  VAGYOK (eán gár mé pisteuséte hoti EGÓ EIMI, apothaneisthe en tais hamartiais hümón), meghaltok a ti bűneitekben” –mondja a MESSIÁS. 

Isten, Mózesen keresztül leközli a Törvényt, megismerteti a múltunkat: teremtés – bűneset – kiűzetés; majd az Élet és halál közti szabad választás lehetőségét kihirdetve kivezeti a népet az „Ígéret földje” felé. A pusztai vándorlást és a tragédiát láthatjuk a Korintusiakhoz címzett levélben. (Korintidzein: ahol a paráznaság eluralkodik; amire törvényszerűen jött és jön a szétszóratás.) 5 Móz.30,1-20.

Ezt a tragédiát sem nézhetjük mi páholyból, mintha mi Krisztiánosz-ok különbek volnánk a földi vándorlásunk során kapott próbáink között. A Bíránk előtt ugyanis NINCS SZEMÉLYVÁLOGATÁS! Mindezzel tehát számolnunk kell, amikor a magunk dolgait akarjuk megvizsgálni. Isten bennünket és a mi népünket is kiválasztotta arra, hogy az Ő népe és az Ő eszközei legyünk. A Krisztusi Lényeg nélkül viszont a vallás csak üres külső máz, ami alatt a bűn önpusztító rozsdája dolgozik tovább a lélekben, az Ördögtől való hamis megnyugtatással, amit a vallásosság, az ember vélt jósága és a „béresek” nyújtanak neki. Az Ige vezérlése alapján ennek a sötétségnek a felismerésére lehet és kell eljutnunk a „zarándok úton”. Ez történt a pusztai vándorok életében is, a „40” év során, amelyet sajnos csak ketten éltek túl, a diabolista „vén Hitetlenség” miatt (lásd John Bunyan képeiben is). A hitetlenség és az ördög az egész út folyamán ott leselkedik a zarándokokra ma is és minden korokban, hogy eltereljen és elgáncsoljon! Ezért állandóan szükségünk van Urunk JÓZANÍTÓ SZELLEMÉRE, hogy idejében észrevehessük az ördög csalijait! II.Tim.1,7.

A józanodás jele már az is, ha végre figyelmen kívül hagyjuk a hazug bálványokat és babonákat, melyek e fogalmak mögött rejtőzködnek bennünk: szerencse, véletlen, sors stb. Ésa. 65,11-12. Ezekkel szemben azt a lehetőséget kapjuk, hogy minden körülmények között a  HATALMAS ISTEN-re számítlhatunk! Erre Ő maga bíztat bennünket a Kijelentésben, Aki minden kicsi és nagy eseménynek és a történelemnek is Ura!! De Ő ezt is mondja: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek!” Teremtmény bármit is, csak az Ő erejével képes megtenni, még a gonoszt is! Pilátusnak is ezt mondja amikor az a magáénak tulajdonítja a vélt hatalmát: „Semmi hatalmad nem volna, ha azt FELÜLRŐL NEM KAPTAD VOLNA!” Ján.19,10-11. Tehát még az északi nép, a „bot”is csak azt és annyit tehet, amennyi adatik neki! Krisztus tanítványai ennek mindig a tudatában voltak –vannak–, és még hálát is tudnak adni mindenért. István vértanút, Sault –akiből Pál apostol lett, miután megkapta a más belátás kegyelem ajándékát és Isten titkainak a sáfára lett– koruk egyházainak fejesei, mindvégig üldözték; amint magát Krisztust, az Ő prófétáit és a tanítványait is, minden korokban.  Csel.7,52.   A Krisztus értelmével bírók azonban annak mindig a tudatában vannak, hogy nekik „nem test és vér ellen van tusakodásuk”, és hogy az őket üldözők, az itt „látható nagyságok” csak „evilág istenének” az „Ősellenségnek” az elvakított, vagy már teljesen megvakított eszközei, akik nem tudják hogy mit cselekszenek: Luk.23,34. Csel.7,59-60.

Ezekről tett bizonyságot szép vallástétellel, elsőnek Krisztus, majd az Ő hűséges követői, tanítványai –oltványai– is.  Urunk erre felkészíti az övéit minden korokban: Mk.10,29-31. Ezt, az ő hitükért való üldöztetést is vállalták az első tanítványok követői a katakombákban lakva is, az akkori Hivatalos Egyház Vezetőségének haragja ellen. De lássuk mi volt a harag oka? Krisztust miért adták halálra? IRIGYSÉGBŐl, és mert veszélyben látták Őtőle a magas állásukat, a vélt nagyságukat.

A farizeus mágusok minden korokban szeretnének hozzájutni azokhoz a szellemi ajándékokhoz, amiket Urunk csak az Ő hű sáfáraira bízott, tőlük azonban elrejtettek. Így a vesztő szellemmel bírók –a megalázkodni nem akarók– mindig el akarják őket pusztítani. Isten azonban IGAZSÁGOS ATYA (ho Dikaios Patér), aki igazságosan ítél.  Amikor azt az egetrengető csodát megteszi, hogy leszáll A VILÁGOKAT TEREMTŐ HATALMAS ISTEN és MEGJELENIK ITT EMBERI TESTBEN, erről nem a magas polcon ülő Egyházvezetők kapnak tudósítást az angyal által, hanem csak azok a  pásztorok, akik vigyáztak a sötét éjszakán nyájuk mellett! A hír a „fejesekhez” csak a tévelygő mágusokon keresztül jutott el, de az őket nem indította meg. Az Irás-ismeretükkel csak a Messiás gyilkosát igazították útba.  (Vigyázzunk! A Bibliaismeret is veszélyes és káros akkor, ha nem engedjük hogy megalázzon, hogy „helyretegyen” bennünket! Ne tévesszük szem elől, hogy a Bibliánknak a szereplői –mint tulajdonságok– mind bennünk is megvannak!)

Ide a hústestbe mindenki azért hozatik fel alulról KEGYELEMBŐL, hogy utoljára még itt ÖRÖKÉRVÉNYŰEN VÁLASZTHASSON, hogy hol fogja tölteni az örökkévalóságot!  A „jó és gonosz” nem maradhat együtt: Vagy-vagy! Akik megölték Krisztust, akik ma a maguk lehetőségei között üldözik és (akár csak magukban is) akadályozzák az Ő munkáját, azok a Világosság fiainak ruhájában is a Vesztő eszközei! II.Kor.11,14-15. Ezt írja Pál apostol, akit az ő egész munkássága során üldöztek és halálra kerestek, míg végül kénytelen volt a római császárra apellálni, a Hivatalos Egyházvédők haragja elől. Luther Márton a szász választófejedelemnél talált védelmet, miután a bajokra rálátást kapott és rá is mutatott azokra. Bár ő ezt, mint az Egyházhoz tartozó ember, segítő szándékkal tette volna a 95.Tétel szerint: „Buzdítsuk együtt a keresztényeket…!”, de nem talált meghallgattatásra.  

Krisztus, a mi Urunk, mint JÓ PÁSZTOR azt munkálja és azért imádkozik, hogy Istennek az elszéledt gyermekeit egybegyűjtse (sünagógé-ecclésia-koinónia útján), és egyértelemre juttatva, EGY SZELLEMMEL átitatottan HAZA VIGYE. Az Ő tanítványait is erre készítí fel ma is, és ezt is mondja: „Aki velem nem gyűjt, az szétszór engem”! Igen nagy tehát a felelősségünk! Ján.17,11.22-23.

Istent nem lehet megtéveszteni látszatokkal, mert Ő a valóságot  látja mindegyikünknél.  Ő nem a különböző „ruhák” szerint ítél, hanem „minden nemzetben kedves Előtte aki Őt féli!” Ezért időről időre küld prófétálót a nemzetekbe, ahol csak befogadják őket. Az eddigiekben a „keresztény” Európában erről meggyőződhettünk, de láthattuk azt a fogadtatást is, amelyben a vallásos világ részesítette a hozzájuk küldötteket.  Luther Márton Bibliafordítása bár a legjobb az eredeti gör. után, az akkori Nagy Egyház mégis mindent megtett, hogy a tüzet elfojtsa. Később, angol nyelvterületen, egy egyszerü –laikus– embert TETT ISTEN ÉRZÉKENNYÉ az Odafelvalók iránt. J.Bunyant 12 évig tartották börtönben, az akasztófa árnyékában, mert nem vonta el magát annak hirdetésétől, ami az Igében őneki megmutattatott. Isten pedig miránk, utódokra is gondolt, amikor a börtönben alkalmat kapott az írásra, hogy a neki adatott Kijelentések, a lélek számára felfogható képekben a „Zarándok útja” és a „Szent háború” c. könyvekben mihozzánk is eljussanak, serkentésünkre, állapotunk és helyzetünk felismertetésére… Ruotsalainen Paavó, a finn „Parasztpróféta” esete is hasonló volt, akit az egész munkássága alatt bírósági tárgyalásokra idézve fenyegettek az egyházvédők; de ő sem hallgatott el).

Ezt láthatjuk itt magunknál is Magyarhonban, akiket Isten szintén arra méltatott, hogy egy arra alkalmassá tett eszközén keresztül Kijelentést adjon nekünk is.  Ki is volt ő?  Istent félő szülők tizedik gyerekként fogadták be őt, vidéken. Istenfélelemmel megáldottan, minden teremtmény iránt érzékeny lelkületű, szüleit tisztelő, sok oldalú mérnök ember lett. Az első világháborúban a déli frontokon egyik szemét elveszítette. 22 évesen hazakerülve, egy szemmel dolgozott mint tervező mérnök, mellette pedig minden képességét Istennek és az Ő velünk kapcsolatos akaratának  megismerésére használta. Mivel a német nyelvet anyanyelvi szinten ismerte, így a Luther fordítású Biblia sokkal többet mondhatott neki. Később az eredeti görög LXX-t is olvasta (közben a hébert is figyelve), melyet Isten alkalmassá tett az Ő sokoldalú Kijelentésének emberi nyelven való leközlésére. Péld.8,17.  Istent csak az Őt szerető és szorgalmasan kereső ember találhatja meg, ezt mi megláttuk beigazolódni őnála is. Isten megáldotta a munkáját, és rálátást adott neki az örökkévalókra. Pál apostolhoz hasonlóan ő sem emberektől vette át (nem volt theológus) amiket leírt és hirdetett, hanem Kijelentés által ,amint megígérte azt az Úr: Ján.14,21.

Egyike lévén azoknak, akiknek megadatott, hogy élőben hallgathattuk Ágoston Sándor sok igehirdetését, sőt szemlélhettük az ő hétköznapi életét is, bizonyságot tehetünk, hogy ő az életét, egészen elvitetéséig (78) teljesen az Ige szolgálatára adta. Röviden talán így lehetne jellemezni: KÜLÖNBSÉGET TANÍTOTT. Ezt ugyanis hűtlen pásztor nem végzi el. Sőt még azt sem lehet elérni, hogy a béres legalább jelezzen akkor, ha az Ellenség belopakodik és gonosz magot vet, vagy ha besározza és folyamatosan rossz hírét kelti a juhok jó legelőjének. Az ilyet az Írás „néma kutya”-nak nevezi, amely nem tud ugatni: Ésa.56,10-12; bármilyen „álruhában” kerül is közelébe a juhoknak…

Á.S.kimeríthetetlen munkaterülete a Trinitas –a Háromság Istennek és a hármasság embernek– megismerése és megismertetése volt, a Kijelentésnek megfelelően. Minden tőle telhetőt megtett, hogy leporolja a Szentírásról –az Istentől világosságul kapott Iránytűről– azt a sok gyalázatos  gyermekmesévé züllesztést, amit a Vesztő és az ő eszközei szórtak rá. Azon igyekezett, hogy mindnyájan hitre jussunk, de az értelemnek a teljes meggyőződésével megalapozva; nem pedig csak valami bigott jóhiszemű –lelki,hangulati– vakhitre, ami csak az első próbáig tart. Csak a szellemi állhat meg, mert A SZELLEM A VALÓSÁG! I.Ján.5,6. (to pneüma estin hé alétheia!)      

Olvassuk el Bibliánkban is az itt idézetteket!

BL

Ne tartsuk véletlennek, sem fölöslegesnek, hogy a Szentírás ilyen és hasonló állapot-jelzőkkel is bemutat minket magunknak, akik már igen elszoktunk attól, hogy a valóságnak megfelelően ismerjük fel az állapotunkat és a „hol”-létünket. (Hazug, téves ismeretekkel viszont bőségesen megtelíttettünk, egészen a fejünk tetejéig! Például: „mi már mindent tudunk, már jók vagyunk”) Márpedig az igaz „diagnózis” felismerése és elismerése elengedhetetlenül szükséges minden Haza-igyekvő zarándoknak, s ezzel minden Isten-félőnek is szembe kell néznie magában és számolnia kell vele!…  Urunk „szelíd szeme” ugyanis jól látja mindazt, amit „ott” elkövetett mindegyikünk, és hogy a Tőle elidegenült és elvadult természetünkkel azóta is szívesebben inkább elbújunk a sötétben Ő előle. (Hós.6,7. I.Móz.3,8.)

„Ők, mint Ádám…” olvassuk a Kijelentésben, tehát nem csak az az egy valaki volt a tettes –ahogy ez a tévtanítás is elterjedt–, hanem mint Ádám, ugyanúgy mi valamennyien(!) így lettünk beteg, gonosz fertőzöttekké és fertőzőkké. (Róm.3,23.) A botlató tagot pedig sürgősen el kellett távolítani, mivel az romboló és fertőző a környezete számára is. Kiűzetésnek kellett történnie, levettetésnek abból a magasztos „bizalmi” beosztásból, amelybe az eredetileg igen jó ember Isten képviselőjeként behelyeztetett. (Mt.5,30. Mk.9,43. és 45. I.Móz.1,27. 31. 2,15.) A mentő Szeretet részéről még egy utolsó kísérlet történt „ott” a tévelygő ember megmentésére, amikor a mindent jól látó Isten a „szájába adja a szót” –a várva-várt kérelme szövegét–, de már az sem használt. „Ott” nem ébredt rá arra, amit elszalasztott. (3,11.) Erre a felébredésre is és az első feltámadásra a felfoghatatlan nagy lehetőség most, a „MA”-ban –az erre a célra létrehozott tér és idő világában–  adatik meg nekünk, (Jel.2,21.) nekem, neked és mindazoknak, akiknek Ő hústetet alkotott és alkot, hogy abban itt megjelenhessünk! Így már a felülről kapott értelemmel és hittel te is megláthatod –EPIFÁNIA, lásd is meg!–  azt a mérhetetlen nagy sötétséget, és azt az Őhozzá nem illő viselkedést, amit „ott”, azzal a hűtlen és tiszteletlen „átállásunkkal” elkövettünk!… Csoda, hogy azok után Őneki még gondja van ránk, és méltatlanságunk ellenére alulról felhozott ide, és mentő szeretettel mindeddig foglalkozik itt velünk, hogy ráébresszen a kijózanító valóságra! (Ján.8,23-24.) Mi ugyanis, mint bolonddá lett vakok (Mt.23,17. és 19.), az óvó figyelmeztetést nem tartva szem előtt, engedtük magunkat elkápráztatni az ellenség hazug ígéretei által, melyet „ott” bevettünk, és így foganás történt bennünk a Gonosztól!… Ez, mint az „agymosás”, az egész felfogást és irányultságot kicserélte „áthangolta” az emberben. Ezt közli a KIJELENTÉS a bűnesetünkről! A valódi zarándok ezt a „tehertételt” Hit által „kibúvó” nélkül vállalja, és a „felülről” megkapott más belátás alapján beismeri, hordozza, menekülve a Gyógyítóhoz. (Luk.14,25-27. I.Móz.2,18. 3,6.) Addig ugyanis már mindent fordítva „látott”, az igen jó már nem volt jó, megkritizálta az agyag a kerámikust, (Ésa. 45,9.) a „halálfa” gyümölcsét pedig jó-nak, kívánatosnak látta és „megette” mindegyikünk!  Tehát nem csak „az atyák ettek egrest!” … s emiatt kire-kire, az igazságnak megfelelően, csakis a maga tetteinek a következményei ütnek vissza, mint a bumeráng…

A Kijelentésben képekben tudósítás adatott (távirati stílusban) a tragédiánkról, valamint az Atyai Szívnek az Ő bukott „halottá lett” ember-teremtményeit megszánó –eget földet megrázó– döbbenetes döntéséről: ISTEN –A KRISZTUSBAN– magára vállalta az Ördög fogságába esettek váltságdíjának kifizetését. Ő LETT KÁRHOZOTTÁ, Ő HALT MEG A GONOSZOK HELYETT, megölettetvén  e világ létele előtt!… (I.Móz.3,13-14 között.) Ez megtalálható az eredeti Biblia értelem szerinti fordításában. Lásd: Mk.16,14-20. (Jel.5,9-10. 13,8.)  Ő mindezeket azért tette meg, hogy akiket Ő a „halálraítéltek” közül kegyelemből kiválasztott az életre és kiemelt közülük, azok a kevesek, a sötétségből és a szellemi halál állapotából kikerülve, vissza, Haza térhessenek Őhozzá. Erre a „meredek” és próbás vissza útra –a zarándok útra–, ennek megharcolására kapjuk a józanító biztatást és a vezérlést az Ő Szellemétől az Őtőle való Hit által.

A „Tudatlan hívő” naiv jóhiszeműsége itt már nem használható, sőt igen veszélyes(!), mert felszínes, alaptalan és alulról való!… Nekünk akik „vakokká” lettünk, szemgyógyításra, Istennel való együttlátásra (sün-eidenai, süneidésis), és a Vele való együttérzésre van szükségünk, valamint a KRISZTUS ÉRTELMÉRE ahhoz, hogy megértsük Őt. Ehhez a PÜNKÖSD (a régi tisztátalan, fertőző szellem és lélek (lelkület) cseréje) ELENGEDHETETLENÜL SZÜKSÉGES! (I.Kor.2,16. Róm.3,10-12.) Az Ővele való együttlátás sokkal több és nagyobb horderejű annál, mint a lelkiismeret! Különösen addig, amíg annak ablaka még be is van falazva a Világosság kizárására a Diabolos által megszállt Emberlélekben; ahogy a „Sz.Háború” írója (John Bunyan) leírhatta ezt a neki adatott bölcsesség szerint számunkra, akiknek az idők rendjében most adatott meg a megvilágosodás és a „pótvizsgázás” lehetősége KEGYELEMBŐL!…

Fontos, hogy ne együk meg a képeket, és ne elégedjünk meg a Bibliaszövegnek még a más nyelveken való ismeretével sem! „Az ismeret eltöröltetik, a nyelvek pedig megszűnnek!” (I.Kor.13,8.) Viszont használni kell ALAPKÉNT az Úrtól a Kezdettől eddig kapott valamennyi Kijelentést; megkeresve és helyesen értelmezve azok saját magunkra vonatkozó lényegét! (V.Móz.32,47.)  

Mi hát az a „lényeg”, aminek meg kell valósulni bennem és benned is? Az, hogy az AZ ISTENI ÖRÖK REND (Díké), amit megrontottunk –elsősorban magunkban– helyreállíttassék, az Ő akaratának megfelelően a „földön” is úgy, amint az a mennyben megvan! …az Úri Imában kapott kérés szerint. Ehhez nekünk, a sérült, beteg, „halottaknak” a Gyógyítóra, a kijózanító gyógyításra van szükségünk; a SÓTÉR-ra! Csak Ő adatott az ég alatt nekünk erre! (Csel.4,12.)

Istenhez azonban nem lehet babiloni módon berontani, még „sótéria” kéréssel sem! (Ján.4,22.) Előfeltétel tehát, hogy a kérvényező „Judaios”-állapotban legyen; amint ez a TELJES ÍRÁS-ban –a „héber” Ábrámtól elindulva– leközöltetett.  A helyes fordítás tehát ez: „…hé sótéria ek tón joudaión estin”: „a megtartatás a zsidóság folytán van”. –A testi „bőrruhákat” itt el kell felejteni, mert végig a belső emberről és annak az állapotáról beszél az Írás! – Saulus –a zsidóból lett Pál apostol– által miután ő megvilágosíttatott, még ez is megíratott Bibliánkban okításunkra minekünk, és minden még a „sötétben” botorkáló, de ide a „kegyelem színpadára” előszólítva már felhozatott bármilyen nemzetbeli ember felvilágosítására. (Róm.2,28-29!)  E Kijelentésnek a megértésével és az Őrá hallgatással, a mi korunkban egy nagy akadály hárulhat el a félrevezetett, eltévelyített és eltévelyedett zarándokok útjáról!…  

Adja meg Isten, hogy hasznunkra legyen mindez,

a mi Urunk, Istenünk jó elgondolásának megfelelően!…

                     Ének: I.

1.     Adjatok hálát az Istennek, Imádkozzatok szent Nevének!

        Hirdessétek dicséretét   És minden jótéteményét!

        Beszéljétek a nép előtt Nagy csodáit melyeket tett!

2.     Néki vígan énekeljetek, Csodadolgait dicsérjétek!

        Magasztaljátok szent Nevét, Kik szívből félitek Őtet!

        Örüljön azoknak szívük, Kik az Urról elmélkednek!

3.     Keressétek e kegyes Urat És az Ő színét és hatalmát!

        Meggondoljátok dolgait, Ne felejtsétek csodáit!

        Ítéletit hirdessétek, Melyek Ő szájából jőnek!

Istennek egy nagy megvilágosító ígéretét kaphatjuk meg ebben a mondatban, de amelyet már az eddig kapott Kijelentésekkel összefüggően kell értelmeznünk. Annak a tudatában és hitében lehetünk, a Kijelentés alapján, hogy Isten a bűnbukásunk és a szellemi halálunk bekövetkeztének pillanatában megszánta a bukott gyermekeit, és még kézbe vett bennünket!… Ennek lett a következménye és számunkra nyilvánvaló jele az is, hogy mi most hústestben itt lehetünk; mivel Ő testet alkotott nekünk. Urunk a bűnünk törvényes jogi következményét magára átvállalta és Krisztusban kifizette. Önként tette le az Ő Életét, már „ott”, még a „tér és idő világának” a létrehozása előtt. A bűn zsoldja: halál! (Rm. 6,23.) Ő halt meg a jogosan halálra ítélt helyett! (thanató apothanein: „halálnak halálával” I.Móz.2,17, ami messze nem azonos a testi elhunyással; bár itt ebben az „árnyék-világban” ezt nevezik halálnak –az elhunyást–, holott ez csak az árnyéka annak!) Mivel azonban Őneki nem volt bűne, a Halál Őt nem tarthatta a fogságában, minket azonban igen. A Szabadító önfeláldozása nélkül már most mi sem itt lennénk, hanem a pokolban!…

Istennek ezeket a döntően fontos és hatalmas tetteit már elsők között szükséges, hogy hittel megértsük és a szívünkkel is megragadjuk, mivel Ő is ezzel kezdi a nekünk leadott kijelentését a Bibliánk első lapjain. A továbbiakban pedig abban kell –lehet– az élet igazi értelmét és célját megtalálnunk, amiben azt a mindeneket és mindnyájunkat megteremtő és éltető Hatalmas Isten eldöntötte, és életünk „programjául” meghatározta! Amíg ezt a felismerést nem teszi valaki magára nézve kötelezőnek, addig –látszólag önfejűen, valójában pedig a vesztő-szellem félrevezetett foglyaként– „vakon” és céltalanul tévelyeg!… (Ésa.53,6; Zsolt.119,176.) Itt olyan örök sorsunkat eldöntő kérdések vannak elénk adva, amikre az Isten-telen, Őtőle elszakadt ember nem képes megfelelni. Ilyen, egyszerűnek látszó pl. a „ki vagy?” kérdés, amiben ma már a földlakók döntő többsége csupa merő téves ismerettel bír, abban megnyugodva, és a Vesztő –valamint az ő eszközei– által megnyugtatva. (I.Ján.5,19.)  A Bűn, valamennyiünket a saját maga bűnesete, minden eredetileg igen jó vonást, ismeretet és képességet is tönkretett és kiégetett bennünk: „ott szellemi agymosás” történt!… Az az „öntudat” és biztonságérzés, ami a lelkeket itt uralja, mind alulrólvaló és alaptalan!… Csak addig létezhet, ameddig Isten hosszútűrése még vár, Haza vár bennünket!… (II.Pét.3,9.)   

Diabolos –akire hallgattunk az Édenben– bekerült „Emberlélek városába”, és az ő romboló tervének megfelelően igyekezett és azóta is igyekszik azt az ő képére és hasonlatosságára átalakítani; Saddai „képét” –az eredeti IGEN JÓ Isten-képmást– pedig meggyalázni és sárba taposni az emberben; és azon keresztül a környezetében is!… Így ma már a szellemileg „halott”, „elkábított” Emberlélek válogatás nélkül adoptálja a Sátántól átvett gondolatokat, s a bűnre csábító vágyakat, terveket a rombolásra és pusztításra; a maga saját ötleteinek tekintve az ördög sugalmait. Ebben az állapotában már könnyű volt beleszuggerálni az emberbe azt is, hogy: „te csak az vagy és csak annyi vagy, akinek látod és gondolod magadat”.  Ennek eredménye, hogy ma a legtöbb földlakó azonosítja és összetéveszti magát a bölcső és koporsó között magán viselt „ruhájával”, a testével! A „Pre fall” –a bűneset előtti, valamint a koporsó utáni lét– felől pedig szó se legyen, s ezért az már hamistanításnak minősíttetett!; annak képviselője vagy hirdetője pedig üldözendő hamistanítónak van kikiáltva, aki nem méltó arra sem, hogy éljen! (Csel.22,1-22.) Ez nem csak a Paulos-szá lett Saulus-szal történt meg, hanem az Úr Jézussal és minden Őt igazán követővel is; amint Ő ezt előre megmondta: Ján.15,20-21.) Egy kis külsőséges magaválasztotta Istentisztelet még elmegy, de ezzel meg is történik a lelket elaltató megnyugtatás!…

Mit mond erről az Ige a „jó”, lelki vallásos hívőknek: „Ti az ördög-atyától valók vagytok , és annak akaratát akarjátok cselekedni; az gyilkos…”, „aki azért jön, hogy meglopjon, megöljön és elpusztítson” (Ján.8,44. Ján.10,10.) „Mérges kígyók (az „őskígyó”) fajzatai!…” (Mt.3,1-12.)   Az Úr ezt a gonoszt sértő kemény Igét már az Őelőtte elküldetett Ker.Jánoson keresztül is kijelenti minden Őt keresőnek, akit Ő már felkarolt, megszerezve annak a kimenekedés lehetőségét, még mielőtt Ő maga eljött volna. „Hova” akar Ő –a Messiás– eljönni? Abba az Ő tulajdon „lakásába” (Ésa.45,18; I.Kor.3,16-17; II.Kor.6,16; Ef.3,14-17; Jel.21,3.), amivé az „igen jó” embert megteremtette Kezdetben. Csakhogy közben az ember tönkretette magát azzal, hogy „latrok barlangjává” lett, rommá; de amelyet Isten az alapoktól kezdve újjá akar felépíteni! Ezt a munkát pedig csak a régi „sugárfertőzött” romok eltakarításával lehet elkezdeni, minden Ő eszközének is! Erről beszél Ker.János is, amikor a fejszét, a gyökeres megoldást hirdeti, az elengedhetetlenül szükséges JÓ gyümölcsök megtermése céljából. A „karácsonyfa” a ráaggatott gyümölcsökkel, a karácsonyfa képtelen a jó gyümölcs megtermésére képtelen; de a „szelíd MAG” befoganása képessé tehet erre Téged is, ha „felébredsz”, és a vad „koronádat” –mind azzal a bűnnel együtt, amit a téged megrontótól átvettél– hajlandó leszel kárnak és szemétnek ítélni. Ez a mi részünkről előfeltétele annak, hogy valaki „Paulos”-szá –egy Krisztus értelmével megajándékozott új természet részesévé– lehessen! (I.Kor.2,14-16; Fil.3,7-11; Tit.1,1. Ford.)

Láthatjuk már ezekből, hogy milyen „távolra” kerültünk Istentől, hogy a jónak látott bűnök milyen nagyfokú érzéketlenséget képesek előidézni a belső emberben, a szívben és a lélekben egyaránt. A Gonosz által ígért szabadság és örömök mind mulandók és üresek (mint az öncsiklandozás), végük pedig kifosztottság és a pokoli állapot!… Urunk mentő Szeretete ettől és ebből a ránk váró veszedelemből készítette el és ismerteti meg a kimenekülés útját Teveled is! Most, amíg talán (!) még nem késő Hit által belekapaszkodni az Ő ígéretébe!…

Mi „ott”, tiszteletlen és neveletlen módon viselkedve hátat fordítottunk Istennek, a Jóakarónknak! (Jer.2,26-27.) Ő viszont nem fordult el mitőlünk, s ezt be is bizonyította (Csel.14,16-17.), mert mindeddig Jótevőnk volt és gazdagon megajándékozott minden szükségessel, mindhárom szinten. Mi természetesnek vesszük minden Ő ajándékát és meg se köszönjük, csak hálátlan követelődzők vagyunk Ővele szemben! (4 Móz.21,5.) Ez a természetünk a testi Izráel viselkedésében is be van mutatva nekünk, mint „tükörben”. Ezt a „magot” minden földlakó bevette, ”megette” már az Édenben, és az itt levők mindegyike éppen emiatt űzetett ki abból. Azt pedig, hogy az Életre kiválasztottak közül ki, hol, melyik nemzetben és mikor kapjon „jelenést” a „Kegyelem színpadán”, mindezt az EGYEDÜL BÖLCS RENDEZŐ ISTEN döntötte el. (Csel.17,24-31.) Igen nagy horderejű Kijelentést kapott ezek felől Péter és Pál apostol is, ami ott van a te Bibliádban is, okulásunkra! „Isten előtt nincs személyválogatás!”, és „Minden nemzetben kedves Ő előtte az, aki Őt féli!” (Csel.10,34-35.) Az e-földön levők tehát, mint a pótvizsgára bocsátott bukott diákok, megkapják a korábbihoz hasonló „vizsgakérdéseket”: Hogyan és milyennek látja önmagát és Istent, és hogy viszonyul az Ő munkáihoz! Kritizálja-e még az „agyag” a „kerámikust”; a legkisebb szellem-teremtmény (aki még meg is bukott) a szellemek Atyját? Mi ugyanis „ezelőtt” mindezt megtettük!.. (I.Móz.2,18; II.Kor.12,21. 13,2. prohamartanein.)…  

Beláthatjuk, hogy ezzel az Ellenségtől átvett töltöttséggel Istenhez nem lehet közelebb jutnia senkinek, sőt!… Még ha bárki is volt itt a földön, a kegyelmi /próba/idő lejártával az elveszett, Otthonról elcsavargott „tékozló fiú” kizáratik örökre!… AKI MÁSRA HASZNÁLJA FEL A KRISZTUS ÁLTAL az ő számára is MEGSZERZETT  DRÁGA LEHETŐSÉGET, és NEM ARRA AMIRE AZ ADATOTT, vagy anélkül hogy észre venné (Jób 4,20.) „vakon” elmegy mellette: MENTHETETLEN!!!…

Urunk mentő Szeretete azért jelentette ki mindezeket, hogy én, te, ő és mindegyikünk ŐT, A VILÁGOK URÁT ÉS ÉLTETŐJÉT a Kijelentésnek megfelelően ismerjük meg, ezzel telítődjünk be, megtagadva és kivetve minden más korábban bevett hazug ismeretet magunkból! Ez szükséges ahhoz, hogy mint megvilágosított zarándokok, nyomorult bénák és vakok, Őhozzá, A GYÓGYÍTÓHOZ meneküljünk!…

BL

Od’adtam életem

1. Od’adtam életem, kiontám vérem én, Istent békíteni javadra ezt tevém. Od’adtam életem, mit adsz te énnekem? 

2. Örök fényből jövék, elhagyva trónomat, Mint szolga szenvedék gúny s megvetés alatt. Mind érted tettem ezt. Te értem mit teszesz?

3. Hordoztam a tövist, kín s gondnak martalék, Kiittam a kehelyt, halálig hű valék. Te érted tűrtem el, mit tűrsz te értem el?

4. Önként ajánlva föl Bűnöd bocsánatát, Üdvöt, békét neked Őrök kegyelmet ad. Mind ezt adom neked: Add nékem szívedet!

Amióta a testi szemmel láthatató hústestében a „belső” ember itt tartózkodik a földön, végig nyitott kérdés számára mindaz amit a szemével lát, valamint ezeknek a valóság világának megfelelő értelmezése.  Fontos, hogy Istennek minden tettét, s ebben a mi életkörülményeink rendezését is jónak és célravezetőnek lássuk a magunk számára, mivel mi csak hálásak lehetünk Urunknak, hogy azok után, amiket én, te, ő a „múltunkban” elkövettünk, Ő a MÁ-ban még egy új kezdetben részesít minket. Ahhoz azonban, hogy a „ma” dolgait megérthessük, okvetlenül szükséges az előzmények megismerése, mivel törvényszerű szoros (ok-okozati) kapcsolat van a „tegnap” és a „ma” dolgai között. (I.Móz.8,22.) Amit tegnap vetettünk, ma azt aratjuk, amit ma teszünk vagy nem teszünk meg, annak az elkerülhetetlen következményeit holnap kapjuk meg! (Gal.6,7-8.) Ezt a TÖRVÉNYT már itt az árnyékvilágban mindenki megtapasztalhatja, kicsiben-nagyban egyaránt.

Ennek az itteni „bábeli” állapotunknak az okát is a „tegnapban” kell felismernünk, mivel mi ezt „ott” szereztük be magunknak A KIJELENTÉS SZERINT. (Hos.6,7.) Emberektől –vagy azoknak bármelyik „szervezetétől” is– ezek felől hiába érdeklődsz, akármilyen nagy is valaki itt, mivel ő is csak egy kis tehetetlen állatka testéhez hasonlóban, teljes emlékezetet vesztett tudatlanságban került ide e számára ismeretlen földi létbe. Azt, hogy „honnan jött” ide, „hová megy” el innen, hogy „miért van itt”, a szüleitől, vagy bárkitől hiába kérdezi, mivel ők maguk is csak a bölcsőtől a koporsóig látnak. Mindazok akik itt hústestben megjelenhetnek, még az önmaguk kilétét sem ismerik, így csak gondolkodás nélkül tudomásul veszik mindazt, amivel a világ szelleme betölti őket. Ezek után a náluk megfogant hústestbe helyezett rájuk bízottaknak is többnyire csak a földi test, fizikai életének elindításában képesek segíteni, tovább nem! Azonban a hármasság és a továbbmenés sorsdöntő fontosságát, és a messze célt is meg kell még mutatnunk, nem tévesztve szem elől azt sem, ami az idők folyamán már eddig kijelentetett számunkra! (V.Móz.29,29; Ján.3,1-7.) Mindnyájunk célbajutásának ezt az elengedhetetlen feltételét, a mennyei világ igényét, Urunk „Izráel tanítójának”, a teológus hittantanárnak jelenti ki, hogy ez által én, te, ő és minden „pásztorjelölt” számolhasson vele!! (Jn. 3,3.) Ha ezt én, te, ő elmulasztjuk, akkor csak az „atyáinktól átvett hiábavaló életet” tudjuk átadni a ránk bízottaknak, félrevezetve őket is azzal!…(I.Pét.1,17-18.)  Ezért kapjuk az intelmet: „Lásd meg a sötétséget…!”, éspedig  első sorban magadban! (Ésa.60,1-2. Itt az Idu- szó „lásd” helyett „íme”-nek van fordítva, ami éppen az Ige „élét” veszi el!)…

Fontos tehát, hogy HIT által együtt-lássuk mindazt, amit Isten megíratott mindannyiunk számára, akiket Ő a rémségessé lett állapotunkból kiemelt és előszólított! (Ezék.28,19. Róm.4,17.)…  Mi, akik már és még hústestben itt lehetünk, előzőleg mind bevettük és megettük a lázadó Gonosz magját, aki Istennek és minden Rendnek is az ellensége (Csel.13,10.) Ezt a „mag”-ot vette be minden bűnbe esett ember, és ez burjánzik most is az emberlelkekben egymás kihasználására és elpusztítására. A Vesztő örömére!… Vágnivaló sötétségben leledzik itt minden emberlélek, de ma még Hit által feleszmélhet és kimenekülhet mindenki, aki végre már nem csak szájjal mondja (akárhányszor is!), hogy „Legyen meg a te akaratod”, hanem valóban az iránta jóakaró Istennek akar engedni, engedelmeskedni. A felébredés és Isten oldalára „átállás” csak itt, a „Kegyelem színpadán” lehetséges nekünk, amelyre mi egyszer az örökkévalóságban  egy biyonyos időre, bölcsőtől-koporsóig, „pótvizsgára” felhozattunk! Mert a világokat teremtő Isten a Logos, az Ige által (!) nem ok és cél nélkül hozta létre a „tér és idő világát”, és az anyaméhben atomokból csodaként felépített látható anyagi testünket, hanem mert Ő Atyánk maradt, és megszánta a bukott „gyermekeit”.  Istennek ez a mindnyájunk sorsát és a földi életprogramját is ismertető Kijelentése egyik „hűnek  ítélt” szolgáján keresztül íratott le (I.Tim.1,12.), hogy ő egy arra alkalmassá tett nyelven leírva (görög LXX), és minden nép nyelvére lefordítva ismertté tétessen minden a földre felhozott ember számára. (Csel.17,24-31.) Nagy baj és súlyos mulasztás, hogy ezt, a mi „kottánkat” nem vesszük igénybe, hanem ezzel szemben a Diabolos sípjára táncolunk!… (J.Bunyan használta ezt a képet a Diabolos által megszállt Emberlélek állapotáról. Az ő szeme nyittatott meg már 400 évvel ezelőtt, és le is írta, hogy ez a felismertetés még sok tévelygőnek segítségül lehessen.)  De meddig, és mi lesz majd utoljára?  (Jer.5,31.) Mert az egész teremtettség számára még az is kijelentetett, hogy „Elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet!” (Zsid.9,27. 12,25-27.)

Isten Uralmában mindenki élő, élénk, aktív, munkaképes; így a velük „közös Nevezőre jutáshoz” minekünk is mindenek előtt a Gyógyítóra, gyógyításra van szükségünk!  A baját, a betegségét a bűnével együtt mindenki maga szerezte be magának a belső emberében (szívében-lelkében); ki többet, ki kevesebbet. Nem egyformán merült bele mindenki a bűnbe, a Sátán mélységeibe, de a start a „jég”-állapotból van minden földi ember számára, mely a minuszban 0-fok alatt még különböző fokú is lehet.  (Jel.2,24.)  

A Kijelentés tájékoztat bennünket a hol-létünkről, és arról a káotikus állapotról, amiben itt találja magát minden  ideszülető. A Biblia, mint „Iránytű” mindenkit el tud igazítani, ha az „útravalóúl kapott értelmét” arra használja, amire az –elszámolási kötelezettséggel, közhaszonra– odaadatott őneki! „Más célra használni a kegyelemajándékot, mint amire az adatott = sikkasztás, paráznaság!”…

„A test lámpása –világossága– a szem.” (Luk.11,34.) Mi, akik itt vagyunk, mind megbuktunk a „látás-vizsgán!” Így szellem szerint „vakokká” lettünk azzal, hogy én, te, ő jó-nak láttuk a gonoszt. „Isten-vakok” lettünk; akik jól tesszük, ha nem bízunk már a magunk „látásában”, sem a „vak-Vezetőkben”!… Urunk, Aki jól látja minden Emberlélek zűrzavaros állapotát, gondoskodott megbízható vezetőről, hogy a KRISZTUSHOZ VEZÉRELTESSÜNK! (Gal.3,24.) Ennek azonban sok ellensége van, belül és kívül is, amiket meg kell harcolnia mindegyikünknek, amíg nem késő!… A hústestből kikerült („meghalt”) és rögtön a pokolban levő „gazdag” már nem képes a hozzátartozóit sem figyelmeztetni az őrájuk is váró veszélyre! (Ésa.30,33.) Egy nagyértékű tanácsot azonban kap, ami nekünk, még itt levőknek szóló figyelmeztetés: Hallgassanak Mózesre és a Prófétákra, akik még itt a Krisztushoz vezérelhetik őket! Luk.16,19-31… Ezt az utat ismerteti meg velünk a Szentírás a mi megmentésünkre!  (II.Pét.1,19-21.) Jól tesszük tehát, ha csak ezt vesszük irányadónak, és nem a könnyebb utat ígérő, alulról való, félrevezető emberi okoskodókat! Ezek –akiket a Tévelyítő a saját eszközeiként használ– ugyanis olyanok, mint akik Pál apostolt, munkatársait is és a követőiket is „szektások”-nak nevezték; miközben éppen ők azok, akik letértek az Igazság útjáról! (Ap.Csel. 24,14; 28,22.)

Itt most valamennyien abban a kegyelemben részesülünk, egyénenként mindenki(!) –amíg el nem játsza, és a bűneivel végképpen ki nem égeti magát valaki, hanem az útravalóul kapott felfogóképességét, a szíve Istenre hangolt rezgőkörét arra használja fel, amire az adatott–, hogy az örök kárhozattól megmentve: megbéküljünk Istennel!… Ennek útja az, amelyen Krisztus a Jézusban végigment, és most minden látni vágyó „vakot” mentő szeretettel hív az Ő követésére. Mi –mind az itteniek– ilyenekké lettünk:   nyomorult bénák és vakok vagyunk, akik életünk elfolyt idejében a pogányok módján éltünk, míg megtalált a JÓ Pásztor és maga elé emelt, hogy hamisítatlan tejjel táplálva ráébresszen a „hollétünkre” (valóság világa szerinti állapotunkra) engem is, Téged is (amint Jóbbal is megtette Jób 32,1-37,23; 38,1-41,34; 42,1-6) oda, ahonnan startolnunk lehet Ő általa és az Ő „terhére”! Adja meg Isten a más belátás kegyelemajándékát, hogy TELJES SZÍVÜNKKEL LEHESSÜNK HÁLÁSAK Őneki mindezért!

BL

   Egy Zarándok-ének:  81.

1.  Hazafelé tart szüntelen a keskeny út kis nyája, Nincs e világban idelenn maradandó hazája. Vándor! Mi vágy kötné ide? Csak hazasóvárgó szíve, Egyebe nincs a földön.

2.  Hazája fenn a mennybe’ van, Ragyogva várja távol. Siet feléje untalan, e holt, hiú világból. Ott fénylik már a tiszta part, az útja egyre arra tart,  És arra vonja vágya.

3.  De ez az út merő tövis. Szoros kapu a kezdet, szorongatásba, harcba visz, ád könnyet és keservet. Rajt’ akadály ezernyi vár: szakadék, láp, hegy, völgy, mocsár, ahányat lép a vándor.

4.  Az ellenség is lesben  áll és győzedelmet vészen, Hogyha egy vándort nem talál a bátor harcra készen. Sötéten zúg a rengeteg, hogy vándorok tévedjenek  veszélybe vad viharban.

5.  Ó drága Jézus, nézz le ránk  irgalmazó szemeddel! Ki más felé sóhajtanánk? Ügyünket, Ó, Te vedd fel! Te látod mind a vészeket, hallod ha zúg a fergeteg, tudod ha jő a ellen.

6.  Mi gyarló földi vándorok kiáltunk, Jézus, hozzád. Nyomorult bénák és vakok, keressük fényes orcád. Tekints le ránk, szánj meg, Urunk! Nincsen erőnk, ó, nem tudunk a szent ösvényen járni!